154905. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tisztított alumíniumoxid előállítására alumíniumércekből

5 154905 6 dukciós lépés során visszamradt vas és titán szennyeződés, hanem a szilícium szennyeződés is szelektív módon eltávolítható a második "klórozó lépésiben és ily módon a kiindulóanyiag 5 eredeti alummiumoxid-tartalma gyakorlattlag változatlanul megmarad. Az eljárás során fellépő alumíniuimveszteség legfeljebb 3%, általában 1% alatti érték és még ez utóbibi alacsony érték is kiküszöböl-10 hető. Összehasonlítás céljából megemlítjük, hogy a bauxit Bayer-féle feldolgozásánál az alumíniuimoxidból fellépő szisztematikus vesz­teség, amely a kísérő oldhatatlan szilikátokhoz csapódik, önmagában 1 súlyrésszel meghaladja 15 az ércben eredetileg jelenlevő szifiiciumdiQxid mennyisiégét. A találmány szerinti. klórozó, művelet után nyert alumíniumoxid szenet tartalmazhat, amely rendszerint az első redukciós lépésben 20 felhasznált szénfeleslegből ered. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja sze­rint az almíniumoxid károsodása nélkül a je­lenlevő szénszennyeződés szelektív módon oxi­déiható. Ezt úgy végezzük, hogy a széntair-25 talmú alumíniumoxidot valamely iners gázzal optimális arányiban hígított oxidáló gázzal, pl. levegővel 1500 C°, előnyösen pedig 1000 C° /alatt és 600 C° felett érintkezésbe hozzuk. tományoklban az ismert eljárások , alkalmazásá­val redukció egyáltalában nem következik be-Az előnyös hőmérséklettartomány betartása azt is lehetővé teszi, hogy az adag zsugorodási veszély fellépése nélkül gyakorlatilag az összes alumíniumtartaJmú nyersanyagra kiterjeszthető, míg a zsugorodási veszély rendkívül meg­növekszik, ha 1360 C° feletti hőmérsékletet alkalmazunk! Az 1350 C° alatti redukciós művelet abból a szempontból is előnyös, hogy a kemence mű­ködtetési technológiája lényegesen egyszerű­síthető. A találmány szerinti eljárás során a reduk­ció közben fellépő aluimíniiumveszteség kizáró­lag a porveszteségből adódik, ez utóbbi pedig a por megfelelő összegyűjtésiével minimális érték­re csökkenthető. A találmány szerinti eljárás egyik célszerű kiviteli módja értelmében a szén és. kén je­lenlétében történő redukciós tisztítást egy to­vábbi művelettel kiegészítjük, és pedig a re­dukciós tisztítás során nyert terméket 200— 900 C°, célszerűen 500—700 C° közötti hő­mérsékleten klórgáz hatásának tesszük ki. A találmány szerinti klórozó kezelést célsze­rűen nitrogénnel hígított klórgázzal végezzük. A hígítás arányát akként szabályozzuk, hogy 1 térfogatrész klórgázra 5—15 térfogatrész nit­' rogént veszünk. Ezáltal a klórgáz szennyezé­sekre vtaló szelektív hatása javítható. A klórozást rendszerint addig folytatjuk, míg a jelenlevő szennyezések az ércből gyakorlati­lag eltávolíthatók. A klórozó kezelés műve­leti időtarta>ma a kiinduló anyag minőségé­től függ. A találmány egyik felismeréséhez tartozik az a megállapítás, hogy a kén jelenlétében szén­nel lefolytatott redukciós kezelés folytán az érdben jelenlevő, vas-, titán- és szilíciumos 9 szennyeződések klórgáz behatása alatt érzéke­nyebben reagálnak, vagyis klórgázzal sokkal könnyebben, növelt mértékben és/vagy alacso­nyabb hőmérsékleten eltávolíthatók, mintha kénes kezelést nem alkalmazunk.. A szennye­ződések fclórgázzal való eltávolíthatáságának növelése a jelen találmány szerinti eljárás fon­tos jellemvonásához tartozik. Mint már korábban kiemeltük, a jelen talál­mány figyelemre méltó jellemvonása az, hogy nemcsak a vasoxid szennyeződések hatékony eltávolítása válik lehetővé, hanem azon oxid­-szennyeződésekié is, amelyeknek termodinami­kai és kémiai magatartása csaknem azonos az alumíniumoxiddal, itt elsősorban a szilícium­oxidokra és főként a titánoxidra kell rámu­tatni, amely a találmány szerint számottevő alumíniumoxid-veszteség nélkül eltávolítható. Ez a jellemvonás rendkívül fontos az eljárás gazdaságossága szempontjából. A találmány további fontos jellemvonása, hogy az előnyös kiviteli módszer szerint alkal­mazott kétlépéses feldolgozásmád értelmében nemcsak a szénnel és kénnel végzett első re-A találmány szerint a szennyezett alumí­mumtartalmú anyag tisztasági foka a végter­mékre fennálló követelmények szerint beállít­ható. Ha nagytisztaságú alumíniumoxid előállítá­sét tűzzük ki 'óéiul, akkor első lépésben reduk­ciós, a második lépésiben pedig klórozó keze­lést alkalmazunk. A ily módon kinyerhető ter­mék aluniíniumoxidtartalma legalább 99%, de inkább legalább 99,8%, vagy 99,9%. A fenti határértékeken belül a nyert alumíniumoxid végső tisztasága a kiindulóanyag iszennyezett­ségi fokától függ. A következőkben ismertetett összehasonlító és nem korlátozást jelentő 1—8. példák a ta­lálmány szerinti eljárással elérhető előnyökét szemléltetik. Az 1—4. példák nem a találmány szerinti feldolgozásra, míg az <5—8. példák a találmány szerinti feldolgozásra jellemzők. Az összes példában azonos minőségű bauxitot, és­pedig ausztráliai eredetű WEIPA bányából származó bauxitot használtunk fel. Megemlít­jük azt, hogy a francia eredetű BRIGNOLES-féle vastartalmú bauxitokkal is elérhetők a találimáiny szerinti eljárás előnyei. A $00 C°-on történő fcalcinálás után a találmány szerinti eljárás céljaira alkalmazott WEIPA-bauxit gravimetrikus összetétele a következő volt: 40,-86% Al, 2,25% Si, 6,84% Fe, 2,02% Ti. Az 1. és 2. példa szerint 'finoman őrölt 100 súlyrész bauxit és 5 súlyrész szén porított ke­verékét 8 óra hosszat 1200 C°-on, illetve 1500 C°-on hevítettünk. Ezt a műveletet tokos ke­mencében, nitrogénnel való öblítés közben vé­gezzük. Az II. példa szerint nyert termék por-10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom