154869. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vágánymezők szerelésére

MAGYAR MÉPKÖZTARS ASAG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. XI. 05. (VE—458) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1965. XI. 05. Közzététel napja: 1968. II. 05. Megjelent: 1969. I. 31. 1S4869 Szabadalmi osztály: 19 a 29/02 Nemzetközi osztály: E 01 b 29/02 Decimái osztályozás: 625.144.4/.5 Feltalálók: Voigt Paul mérnök, Sturm Walter mérnök, Blankenburg (Harz), Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Ministerium für Werkehrswesen cég, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Berendezés vágánymezők szerelésére A találmány berendezés vágánymezők sze­relésére, különösen központi vágánymező sze­relőhelyek részére. A vágánymező szerelése gazdaságossági okokból mindinkább központi szerelőhelyen 5 történik, ahonnan a kész vágánymezőt meg­felelő szállítójárművön a vágánymező építési­helyre szállítják. A központi szerelőhelyen történő gyártás legtöbbször alapvágányon tör­ténik, amely egy betoncsíkra van felerősítve 10 és amely mellett további széles sínpáron a ne­héz vágányrészek szállítására szolgáló portál­daru fut. A vágánymező szerelése lényegében a talpfák elosztásából, illetve kihelyezéséből, a kis vasrészek elosztásából és előszereléséből, 15 valamint a síneknek a felhelyezéséből és fel­erősítéséből áll. Ismeretesek a talpfák kihelyezésére szol­gáló berendezések, amelyek a nehéz munkát különösen a betontalpfák esetén megkönnyí- 20 tik. Például van egy berendezés, amely sínen futó portálból áll és amelynek huzalgörgőkön lógó markolója . egyszerre egy egész köteg talpfát tud megragadni és szállítókocsira fel­rakni. Ez a szállítókocsi azután a talpfákat a 25 lerakandó helyen egy másik portálnak adja át, ahonnan a talpfa kézzel működtetett vo­nóhuzal segítségével a szükséges talpfa hely­re kerül. Ennek az ismert berendezésnek az . a hátránya, hogy a talpfákat egyik részbe- gj 2 rendezésről egy másik részberendezésre kell átadni és a felemelés és leihelyezés kézi be­avatkozást is igényel, továbbá, hogy a rész­berendezések előre- és visszahaladásakor időn­kint azokat a sínjeiken rögzíteni, majd újra feloldani kell. Egy további hátrány abból adódik, hogy az egyes talpfák kihelyezésekor a kézzel történő beállítás következtében a pontos távolság betartása igen időtrabló mun­ka. Ismeretes továbbá a talpfák kihelyezésére olyan módszer, ahol megfelelő távolságban függesztve vannak a talpfák és azután együt­tesen lesznek leeresztve. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a talpfák mozgatás köz­ben lengésbe jönnek és így a távolság diffe­renciákat kézi munkával kell kiikorrigálni. Ismeretes továbbá a talpfák elosztásaira szolgáló olyan berendezés, amely egy gördülő továbbítóból, valamint ehhez tartozó süllyeszt­hető továbbítóból és U-alakú vágányon futó hordozóból áll, amelyeken oldalirányban excenter emelővel süllyeszthető hosszirányú rudak vannak elrendezve. Azonkívül a to­vábbitákon ütközők vannak, amelyek a már elhelyezett talpfába ütközéskor a következő talpfa lehelyezését idézik elő. Ennek az ön­magában ugyan megfelelő berendezésnek azonban az a hátránya, hogy ennek az elosz­tókocsinak van egy ún. üresjárata, amely a 154869

Next

/
Oldalképek
Tartalom