154836. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolópisztoly hosszú bányatámokhoz

3 154836 4 csolják, hogy a nyomóközeg szivárgását elkerüljék, a kapcsolat tehát tömítő. Az elzárókészülék nyitása után a szivattyúegységből az említett tömlőn valamint az iltesztőpisztolyon át nyomóközeg, általában véve folyadék áraimlik a bányaiamhoz, miáltal az működő helyzetébe jut és a kívánt nyomással szorul a főtéhez (más néven fedű). Így a bányatám a fekün állva nyomófolyadék hatására, tehát hidraulikusan támasztja meg a főtét. Ha a bányatám szerkezeti magassága viszonylag csekély, vagyis a működő (támasztó) helyzetben is a teljesen kiemelt tám legfelső részét a kezelőszemély eléri, akkor az illesztőpisztoly úgy amint azt leírtuk, könnyen kezelhető és használtató. Ha azonban a bányatám igen magas, vagyis a teljesen kiemelt helyezeíben magassága kb. 2,5 m vagy ennél több, akkor a kezelés nagyon megnehezül, sőt a szokásos kapcsolópisztolyolk használata sok esetben szinte lehetetlenné válik. Ennek a nehézségnek az oka főleg az, hogy az ismert szerkezetű hidraulikus bányatámoknál, a normális hosszúságúaknái éppúgy, mint az említett igen magas tárnoknál, a nyomótérhez tartozó szelep úgyszólván minden kivitelnél a hidraulikusan felemelkedő rész felső végén van, tehát közvetlenül a fejlemez alatt. Ez a kivitel a gyakorlatban általánosan használatos, éspedig az alábbi okokból kifolyólag: A hidraulikus bányatámnak a bánya belsejében történő használata számára fontos, hogy számottevő tulajdonságai igen nagy résziben a nyomótónhez tartozó szelep működésmódjától függjenek. A jellegzetes tulajdonságok biztosítása végett az említett szelepet megfelelően kell kialakítani, hogy az üzembiztos legyen, tehát a szelepet külső befolyásoktól mentes helyen kell elhelyezni. Ha ilyen módon a szelep védett elhelyezéséről akarunk gondoskodni, vagyis gondoskodunk arról, hogy a szelepet káros mechanikai hőhatások, elpiszkolódás, korrózió, stb. ne érje, akkor gondosan kel a szerkesztést e szempontok figyelembevételével elvégezni, mert a szelep kényes alkatrész. Így az ismert kiviteleknél a szelep mindig belül van és a lehulló kövektől vagy szénportól védett helyen, ahol úgynevezett agresszív vizek vagy folyadékok nem érhetik és a bánya durva üzemében ütésektől is mentesül. A gyakorlat megmutatta, hogy ezeket a feltételeket akkor lehet legjobban kielégíteni, ha a szelep a fekűtől lehető legmesszebb van, vagyis a bányatám felső végénél, előnyösen közvetlenül a fejlemez alatt. Különösen olyan bányákban, ahol a fejtés gépi úton történik, továbbá ha fúvatással vagy erős vizsugarral történik a jövesztós, és olyan esetekben is, ha a fekű mentén erős vízfolyásokkal kell számolni, igen nagy a korrózió veszélye, továbbá az elpiszkolódás vagy a -mechanikai sérülések veszélye is. Az említett szelepet a fentiektől eltekintve azért is kell a bányatám felső végénél elhelyezni, mert lehetővé kell tenni a bányatám ül. a benne lévő nyomóitér légtelenítését az elhelyezés után. Eat a feladatot a nyomóténhez 5 tartozó szelep természetszerűleg csak akkor láthatja el, ha a bányatám elhelyezése után a nyomótéir legmagasabb részén van. Ha a bányatám teljes belső része mint nyomótér szerepel, ez azt jelenti, hogy legalább a lég-10 telenítésre használt szelepet a bányatám fejrészében és lehetőleg a fejlemez alatt kell elhelyezni. Mivel az utóbbi időben általános törekvés a nyomótérhez tartozó valamennyi szelepet helyileg vagy szerkezetileg amennyire 15 csak lehet egymáshoz közel elhelyezni, a leírt kivitelnél nemcsak a légtelenítésire (szellőztetésre) való szelepet, hanem valamennyi további, a nyomótérhez tartozó szelepet is a bányatám legfelső részén kell elhelyezni. Ha a 20 bányatám elhelyezése, tehát üzembeíhelyezése ' után nem volna lehetőség a nyomótér említett szellőztetésére, akkor a bányatám elhelyezésekor a nyoimótér legfölső részén légpárna keletkezhetne, amelyet az elhelyezés 25 után már nem lehetne eltávolítani és amely összenyomhatósága folytán a bányatám túl nagy utánengedő képességét eredményezné. Hiba lenne ez esetben még az is, hogy a bányatám út-teber jelleggörbéjét ez esetben nem £0 lehetne kézbentartani és szabályozni. A normál hosszúságú bányatámoknál nem jár nehézséggel az illesztőpisztoly elhelyezése, amennyiben azt a bányatám felső végéhez il-35 lesztilk ós a töltőszelepet a szokásos- hollandi anya megszorításával rögzítik. A rögzítés történhet bajonettzárral vagy más reteszelő szerkezettel is, amelynél az egyik részt a másikba szorítjuk. Ha azonban a bányatám hosszabb, 40 mint 2,5 m, főleg pedig ha a magasság eléri a 3—4 m-t, az illesztőpisztoly elhelyezése és a bányatám felső végénél lévő töltőszelephez való rögzítése igen nagy nehézségekkel jár. Ezt a munkát ugyanis csak úgy lehelt elvé-45 gezni, hogy a bányatámot lefektetik vagy legalább megdöntik és az illesztőpisztolyt a csak részben kiemelt belsőrész töltőszelepéhez erősítik. Mikor azonban a bányatámot megint felemelik és amikor annak -belső részét hidra-50 ulikusan a főtéhez szorítják, az illesztőpisztoly viszonylag gyorsan kijut abból a magasságból, amelyben azt a kezelő személy eléri, miáltal nem sikerül a legtöbbször önműködően záródó elzárókészüléket a szükséges rnű-55 ködtetés végett nyitott helyzetben tartani. Figyelembe veendő továbbá, hogy a fentiekben vázolt esetben nehézségekbe ütközik a bányatám belső részének teljes kiemelését megfelelően kézbentartani; szükségessé vál-60 hat ugyanis a kiemelést hirtelen megszakítani vagy befejezni, ha a kezelő személyek baleseti veszélyt 'észlelnek, pl. azért, mert a már meglevő jövesztósnél, vagy a frontfejtés valamely részén rendellenesség keletkezik. 65 Abból a célból, hogy a bányatámok elhe-S