154833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás d(+)-és 1(-)-6-Fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,1-b]-tiazol racemizálására
5 154833 8 6. példa: 2 g (9,8 millimól) d(+)~6-fenil-2,3,S,6-tetrahidroimidazo-[2,l-'b]-tiazol 20 ml benzollal készített oldatát 2 ml (3,2 millimól) butillítium-hexén oldattal kezeltük. Két napi állás után a benzolt dekantáltuk a sötétszínű szilárd anyagról, és bepároltuk. Ily módon 1,4 g ragadós szilárd anyagot kaptunk, amelyet trietilaminnal mostunk és acetonban oldottunk. Kis mennyiségű izopropanolos hidrogénklorid hozzáadásával levált a hidroklorid. 200 mg terméket nyertünk 257—260 C° olvadásponttal. A specifikus forgatóképesség +6,3° volt; ez arra mutatott, hogy a termék csaknem teljesen racemizálódott. 7. példa: 0,5 g Nátriumamidot 25 ml dime tilszulfoxidban oldottunk. Az oldat 1 ml-ét 1 g d(+)-6--fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol 8 ml dimetilszulfoxiddal készített oldatához adtuk. Néhány perccel később az oldat forgatóképessége nulla volt. A reakcióelegyet vízbe öntöttük, és a terméket metilénkloriddal extraháltuk. A metilénkloridos extraktumot vízzel mostuk, vízmentes káliumkarbonát felett szárítottuk, majd az oldószert lepároltuk. Ily módon 0,6 g dl-8~fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,:l-b]-tiazolt nyertünk 87—89 C° olvadásponttal. A terméket acetonban feloldottuk, és egy kevés izopropanolos hidrogénkloridot adtunk hozzá. A levált hidrokloridot szűréssel nyertük ki, és acetonnal mostuk. A nyert dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol hidroklorid olvadáspontja 264—265 C°. volt. 8. példa: Ha az 1(—)-6-fenil-;2,3,5,6-tetrahidro!Íimidazo-[2,l-b]-tiazolt használjuk kiindulási anyagnak és bármelyik előző példa szerinti módon járunk el, a nyert termék ugyanolyan dl-6r fenil-2,3,5,6--tetrahidroim:idazo-[2,l-b]-tiazol, mint a d(-j-) izomerből kiindulva nyert. 9. példa: 204,3 g (1 mól) dl~6-ifenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol és 232,3 g (1 mól) d-10--kámforszulfonsav 1750 ml kloroformmal készített oldatát éjszakán át —28 C°-on kristályosodni hagytuk. A szolvátot szűréssel elkülönítettük, 400 ml jéghideg kloroformmal mostuk, majd 7 óra hosszat nitrogén atmoszférában és éjszakán át levegőn szárítottuk (elbontottuk). Így 202,5 g {0,464 mól) d(+)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazolt nyertünk (92,8%) 139—140 C° olvadásponttal; [a]^D = +82,6°. (c = 16, H2 0). A triszolvát csak az átmeneti hőmérséklet alatt különült el, ez az átmeneti hőmérséklet k'b. 35 C°. Ha 0 C°-ra hűtöttük, csaknem olyan. megfelelő volt, mint a —28 C°-,ra való hűtés. A termék finom tűk alakjában különült el, könnyen szűrhető és mosható volt. Oldhatósága kloroformban 0 C°-on csak 0,34 g/ÍQ0 ml. A szolvát nedves napokon levegőn ragadós lett, 5 de száraz napokon levegőáramban szárítható volt. Száradás közben nem szolvatált, kétségtelenül vízmentes sóvá alakult. A szolvát kb. 35 C°-on olvadt, metilénklorid és aceton oldotta. Grammonként 2 ml vagy kevesebb kloroform-10 ból kristályosíthatjuk át 95%-os hozammal. Az átkristályosított termék 140—141 C°-on olvad meg; [aFfc =+83°, (c = 15, H2 0). A fenti módon eljárva d-10-kámforszulfonsav helyett HO-kámforszulfonsavat használva 1(—)-15 -6-fenil-2,3,5,5-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol 1--10-kámforszulfonátot nyertünk. Az anyalúgot, amelyből a sót előállítottuk, viszkózus folyadékká pároltuk be. A kapott sűrű folyadékot, amelynek kb. fél súiymennyi-20 sége kloroform, 1500 ml forró acetonnal kezeltük. A kapott oldatot 10 percen át a forrpont közelében tartottuk, ez alatt az idő alatt a szilárd anyag kikristályosodott. A kristályokat a forró oldat szűrésével összegyűjtöttük. A szűrőn 25 levő anyagot 200 ml forró acetonnal mostuk és szárítottuk. 24,2 g (0,055 mól) sót kaptunk, amelynek olvadáspontja 136—192 C°, [a]25 D = = _14) 7° j i(c=16, H 2 0). A termék nem volt optikailag tiszta só, kloroformból átkristályo-80 sítva rezolváltuk. Az anyalúgot (acetonos szűrletet) éjszakán át —15 C°-on állni hagytuk. A kristályos terméket szűréssel különítettük el, és 150 ml hideg acetonnal mostuk. Így 168,1 g (0,385 mól) 1(—)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimid-35 azo-[2,l-b]-tiazol d-10-kámforszulfonátot nyertünk (77%) 130—132 C° olvadásponttal; [a]25 D = = _54,7°, (c=16, H2 0). 158,1 g (0,36 mól) 1(—)-6Hfenil-2,3,5,6-tetra-40 hidroimidazo-[2,l-b]-tiazol d-10-kámforszulfonátot 400 ml vízben oldottunk. Az oldatot egy kevés aktív szénnel derítettük és szűrtük. A sót 16,3 g (0,4 mól) 98%-os nátriumhidroxid 100 ml vízzel készített oldatával lebontottuk. A szabad 45 bázist kloroformmal háromszor extraháltuk. A kloroformos extraktumokat egyesítettük, vízzel és telített nátriumklorid oldattal mostuk, magnéziumszulfáton szárítottuk, majd az oldószert lepároltuk. 75 g szabad 1(—)-6-fenil-2,3,5,6-tet-50 rahidroiniidazo-[2,l-b]-tiazol bázist nyertünk 60—61,5 C° olvadásponttal; [a]25 D = — 85,1°, (c=10, CHCI3). 55 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-^[2,l-b]-tiazol előállítására, azzal jellemezve, hogy d(-f)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]--tia-60 zolt vagy 1(—)-6^fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazolt erős vízmentes bázissal melegítünk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato-Ö5 sítási módja, azzal jellemezve, hogy az erős 3
