154830. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos észterek előállítására
154830 4 gyülettel, amely képletben x és y jelentése az (I) általános képletű vegyületnél megadó ttal egyezik, önmagában ismert módon, adott esetben valamely savkötőszer jelenlétében emelt hőmérsékleten reagáltatunk. 5 A reakciókomponenseket előnyösen ekvivalens mennyiségekben alkalmazzuk, és/vagy a reakciót emelt hőmérsékleten és/vagy valamely iners oldószer jelenlétében folytatjuk le. A fenti módon kapott bázisokat kívánt, eset- 10 ben végül sókká átalakítjuk, vagy a képződött sókból a bázisokat felszabadítjuk. A találmány szerinti eljárás különösen célszerű kiviteli módja szerint a (III) általános képletű szu'bsztituált benzoesav savkloridjának 15 a (II) általános képletű diallkoholokkal történő reakcióját iners, szerves oldószerekben, savkötő anyagként használt tercier aminők jelenlétében, vagy oldószer nélkül kizárólag tercier aminők jelenlétében végezzük. Iners ol- 20 dószerként acetont, dioxánt, benzolt vagy toluolt használhatunk. A reakció lefolytatható azonban tercier aminők távollétében is, amikoris közvetlenül az (I) általános 'képletű vegyületek dihidrokloridsóit kapjuk. Ez utóbbi 25 esetben különösen előnyösnek bizonyult, ha oldószeres közegben, mint kloroform, benzol vagy dioxán jelenlétében folytatjuk le a reakciót. 30 A kiinduló anyagként használt (II) általános képletű diaikoholok előállítása többféle módon történik. így pl. a megfelelő w-halogénalkoholokat homopiperazinnal, illetve a megfelelő magasabb homológokkal, vagy (VIII) 35 általános képletű diamino-dialkoholok (IX) általános képletű alkiléndihalogenidekkel történő reakciójával önmagában ismert módon képezzük. A (VIII) és (IX) általános képletű vegyületekben m jelentése az i(I) általános képletű 40 vegyületnél [megadottakkal egyezik, míg x és y együttesen 5—7 egész szám, míg x és y mindenkor 2 és 4 közötti egész számot képvisel. 45 Az utóbb említett eljárásmódot pl. K. Schlöge és R. Schlöge szerzők a Monatshefte der Chemie, 95. kötet (1964) 935. oldalon ismertetik. Az '(V) általános képletű diaminedihalogenidek önmagában ismert módon pl. a 50 (X) általános képletű vegyületeknek (IX) általános képletű alkiléndihalogenidekkel, vagy (II) általános képletű vegyületeiknek pl. tionilkloriddal vagy tionilbromiddal történő reakciójával nyerhetők. A (VII) általános képlecű 55 vegyületek előállítását pl. a következő irodalmi közlemények ismertetik: Ber. d.deutsch. chem.Ges., 23. kötet (1890), 326. oldal és 32. kötet (1899), 2038. oldal. A találmány szerint előállítható vegyületek 6 " specifikus szívkoszorúértágító hatással rendelkeznek. A találmány szerint leghatásosabbnak bizonyult termék hatékonysága hatásában és hatástartalmában felülmúlja az eddig ismert szívkoszorúértágító gyógyszerek hatását. 65 A következő példa a találmány szerinti eljárás részleteit szemlélteti: 1. példa: N,N'-bisz-i(3-hid'roxipropil)-homopiperazin 528,8 g bisz-(3-hidroxipropil)-etiléndiamint 1500 ml vízmentes alkohol és 1215 g trietilamin elegyében feloldunk. Az oldathoz kb. 3 óra leforgása alatt keverés közben 50 C° olajfürdőhőmérsékleten 520 g klórbrőmpropánt csepegtetünk. A beadagolás után az olajfürdő hőmérsékletét 60 C°-ra emeljük és a reaikcióelegyet állandó keverés közben 20 óra hosszat 60 C° hőmérsékleten tartjuk. A reakció előrehaladása folyamán trietilamin-hidrohalogenid az oldatból kiválik. A reakció lezajlása után az elegyet lehűlni hagyjuk, a trietilaminsót leszivatjuk és 100 ml abszolút alkohollal utánmossuk. A szűrletről az alkoholt és a felesleges trietilamint vízlégszivatytyú-vákuumban ledesztilláljuk. Gyengén sárgásbarna színű viszkózus olaj marad vissza, amelyet négyszer 500—500 ml vízmentes benzollal 40—60 C°-on keverés közben extrahálunk. A benzolt 60 C° vízfürdőhőmérsékleten ledesztilláljuk, amikoris olajos anyag marad vissza, amely néhány óra letelte után kemény masszává megszilárdul. A terméket aprítás után exszikkátorban foszforpentoxid felett szárítjuk. A termék olvadáspontja 46—47 C°, forrpontja 0,02 Hgmim nyomáson 141—142 C°. Hozam: 128,5 g. 2. példa: N,N'-bisz-[3-(3',4',5'-trimetoxifoenzoiloxi)-propil]-homopiperazin-dihidrokloridj monohidrát 21,6 g N,N'-biszH(3-oxipropil)-hoimopiperazint és 63,8 g 3,4,5-triimetoxibenzoilkloridot 600 térfogatrész vízmentes kloroformban oldunk, majd 5 óra hosszat forrásig hevítjük. Végül a kloroformot vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot vízben felvesszük és éterrel mossuk. A vizes részt meglúgosítjuk, az olajosan kiváló bázist éterben felvesszük és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az éter vákuumban való lepárlása után nyert igen viszkózus maradékot 150 térfogatrész etilalkoholban feloldjuk és a számított mennyiségű éteres sósavoldattal elkeverjük. A csakhamar kikristályosodó dihidrokloridot leszivatjuk, szárítjuk és 20 térfogatrész etanolból átkristályosítjuk. Az átkristályosított terméket 3 napon keresztül foszforpentoxid felett szárítjuk. 45—50 g (66—70%-os elméleti) N,N'-bisz-[3-(3',4',5'-triinetoxibenzoiloxií-propillnhomoipiperazin-dihidroklorid-monohidrátot kapunk, amelynek olvadáspontja 194—198 C. 2
