154826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-dihalogén-fenilalkilamino-guanidinek előállítására

5 154826 6 A fentieknek megfelelően a jelen pótszabadalmi bejelentés tárgya eljárás I általános képletű 2,'6-difoalogén-íen.ilalkilamino-guanidinek és ezek savval képzett addíciós sóinak az előállítására. A találmány szerinti új vegyületek előállításának egy előnyös módja abban áll, hogy egy II általános képletű 2,6Hdihalogén-fenila]fcilidénamino-guanidint vagy 2,6~dihak>gén-;fenilalkenilidénamino-guanidint, ill. ezek savval képzett addiciós sóját hidrogénezzük. A képletben A' az A alkilén-csoportnak megfelelő alkililidénvagy alkenililidén-'Csaportot jelent, és Hal jelentése halogénatom. A hidrogénezést célszerűen katalitikus hidrogénnel végezhetjük. A II általános képletű kiindulási vegyületeket, ill. azok savval képzett addiciós sóit pl. úgy állíthatjuk elő, hogy valamely III általános képletű karibonil-vegyületet — amely képletben A' és Hal jelentése a fenti — amino-guanidinnel vagy ennék savval képzett addíciós sójával reagáltatunk. Az I általános képletű 2,6-di'halogén-fenilalkilamino-guanidinek, ill. azoik savval képzett addiciós sói olyan módon is előállíthatók, hogy egy IV általános képletű 2,6-dihalogén-fenilalkil-ihidrazint — amely képletben A és Hal jelentése a fenti — egy V általános képletű vegyülettel vagy annak savval képzett addiciós sójával reagáltatunk, amely képletben Z egy lehasítható csoportot, különösen al'koxi- vagy alkilmerkapto-csoportot vagy 1-azolil^csoportot, például 1 pirazolil- vagy l-!(3,5~dimetil)-p;irazolil-csoportot jelent. Ennek az eljárásnak az előnyös foganotosítási módja albban áll, hogy egy IV általános képletű 2,6-dihalogén-fenilarkil-ihidrazint S-metil-izotiokaribamiddal vagy annak savval képzett addíciós sójával, így S-metil-izotiourónium-szulfáttal, vagy S-metil-izotiourónium-nitráttal reagáltatunk. Ha az S-alkil-izotiokarbamid savval képzett addiciós sójaként S-alkil-izotiourónium-szulfátot választunk, a kapott reakciótermékeket annak érdekében, hogy lehetőleg tiszta végterméket kapjunk, előnyösen nem szulfátként különítjük el, hanem például báriumnitráttal nitrátokká alakítjuk át. Az I általános képletű 2,6-dihalogén-fenil~ alkil-amiino-guanidinokihoz, ill. azok savval képzett addiciós sóihoz jutunk akkor is, ha a IV általános képletű 2,6-dihalogénjfenilalkil-hidrazinokat, ill. azok savval képzett addiciós sóit ciánamiddal reagáltatjuk. A kiindulási anyagként használt, IV általános képletű 2,6-dihalogén-fenilalkil-hidrazinokat például úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő fenilalkil-kloridokat hidrazirmal reagáltatjuk. Amikor az ismertetett eljárások valamelyikével szabad bázisokat kapunk, ezeket adott esetben utólag savval képzett addiciós sóikká alakíthatjuk. A savval képzett addiciós sókból is szabaddá tehetjük utólag a bázisokat. Az I általános képletű 2,6-dihalogén-fenilalkilamino-guanidinek savval képzett addiciós sóiként a szokásos szervetlen és szerves savakkal képezett sók jöhetnek számításba; ilyen savak például a sósav, a brómhidrogénsav, a kénsav, a salétromsav, a foszforsav, az ecetsav, S a szénsav, az oxálsav, a maleinsav, a borkősav, a toluolszulfonsav stb. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 10 1. példa: 2,6-Diklór-toluolt fény behatása mellett brómozunk, a kapott 2,'6-diklór-benzil-bromidot kálium-cianiddal reagáltatjuk, a kapott 2,6-15 -diklór-benzil-cianidot elszappanosítjuk, az így nyert 2,6-diklór-ifenilecetsavat litiumalumímumhibriddel redukáljuk, az így képződött yS-(2,6--diklórHfenil)-etanolt tionilkloriddal kezeljük, és a képződött yS-(2,;

6-diklór-fenil)-etilkloridot 20 hidrazinhidráttal reagáltatjuk. Ilyen módon /J-(2,6-diklór-i£enil)-etilihidrazint kapunk, 144— 148 C°/;8 torr forrásponttal. Ebből a hidrazinból 11,3 g-ot (0,055 mól) és 5,85 g (0,021 mól) S-metil-izotlourónium-szul-25 fátot 100 ml víziben gőzfürdőn melegítünk a metilmerkaptán-fejlődés befejeződéséig. A forró oldatot 5,55 g (0,021 mól) báriumnitrátnak 100 ml vízzel készített forró oldatával kezeljük, majd szűréssel megszabadítjuk a kicsapódott S0 báriumszulfáttól. A szűredák lehűlésekor fehér tűk alakjában 5 g /?-'(2,6-diklór-fenil)-etilamino-guanidin-ihidrogén-nitrát válik ki, amelynek olvadáspontja vízből végzett átkristályosítás után 189—190 C°. 35 2. példa: /?-(2,6-Diklár-fenil)-etanolt nátrium-bikromáttal kénsaVban oxidálunk, és a képződött 2,6-40 -diklór-ifeinil-aoetaldeihidet etanolos oldatban aminoguanidin^hidrogénnitráttal reagáltatjuk. Ilyen módon /

ő-(2,6-diklór-fenil)-etihdénamino-guanidin-hidrogénnitrátot kapunk, 226—228 C° olvadásponttal. 45 Ebből a sóiból 31,5 g-ot (0,102 mól) szuszpendáluník 1000 ml abszolút etanolban. A szuszpenziót 45 C°-ra melegítjük, és hidrogén-atmosztóráihan összerázzuk 1 g Adams-katalizátorral. A hidrogénezés alatt kétszer to-50 vábbi 0,5—0,5 g katalizátort adunk a rendszerhez. Az elméleti hidrogén-mennyiség (2300 ml) felvétele után a katalizátort szűréssel eltávolítjuk. A szűredéket vákuumban betöményítjuk. Ilyen módon 13 g (az elméleti érték 55 49%-a) szemcsés, fehér anyag válik ki. A kapott /?J(2 ,'6-d'iklór-í enil)-etilamino-guani din-hidrogénnitrát n-propanol és víz elegyéből végzett kétszeri átkristályosítás után fehér tűk alakjában 190—19.2 C° olvadáspontot mutat. Elegy 60 olvadáspont alapján a termék azonosnak bizonyul az 1. példa szerint kapott termékkel. 3. példa: ß-(2,i6-Diklór^fenil)-etanolt kénsavban oxidá-65 lünk nátriumbikromáttal, és a kapott 2,6-di-3