154821. lajstromszámú szabadalom • Műszer fonalsebesség, illetve textiltechnológiai műveleteknél technológiai ciklusegységenként bedolgozott fonalhosszúság mérésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. III. 15. (TE—437) Közzététel napja: 1967. XII. 22. Megjelent: 1968. XII. 31. 154821 Szabadalmi osztály: 42 p Nemzetközi osztály: G 01 q Decimái osztályozás: Feltalálók: Téri Rudolf gépészmérnök, Budapest, 14%, "Vas Gábor textiltechnikus, Budapest, 14%, Gyimesi László műsz. ü. i. Budapest, 18%, Bojtár Pál gépészmérnök, Budapest, 8%, Zách Ferenc gépészmérnök, Budapest, 14%, Balázs Zoltán technikus, Vác, 8%, Gast Erich technikus, Budapest, 8%, Simó Pál főmérnök, Vác 8%, Wieland Ferenc technikus, Budapest, 8% Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Műszer fonalsebesség, illetve textiltechnológiai műveleteknél technológiai ciklusegységenként bedolgozott fonalhosszúság mérésére 1 A textiliparnak egyik legfontosabb és talán legnagyobb területű ágazata az, amely a fonalból kelme előállítására vonatkozik és a szövésen, kötésen, burkoláson kívül rnég sok más technológiát is felölel. A kelme előállításnál 5 fontos követelmény, hogy a kelmébe nevezetesen annak legkisebb elemébe — pl. kötött, hurkolt kelméknél a kelme egy szemébe — bedolgozott fonalhossz akkora legyen, amekkorát a kelmének oélbavett műszaki tulajdonságai — 10 pl. melegtartóképessége — és esztétikai — un. külsőképi — megjelenése szempontjából a tervezés előírt. Az előírt fajlagos fonalmennyiségtől való eltérés ugyanis a termelt áru minősége és a termelés gazdaságossága szempontjából is 15 hátrányos. Emiatt a termelő gépnek a szemenként bedolgozott fonalmennyiség tekintetében való ellenőrzése már régi keletű követelmény. Eleinte ezt az ellenőrzést a kérdéses géppel készített mintadarabnak fonallá felbontásával 20 (dekomponálás), a fonal hosszának megmérésével és ennek eredményéhez képest a gépben esetleg mutatkozó elállítódás korrigálásával végezték. Ez az eljárás azon kívül, hogy csak a már legyártott kelmében utólag konstatálható, 25 igen időrabló és költséges. Később műszeres mérésre tértök át, leginkább olyan készülékekkel, amelyek a fonal sebességét mérték és ebből az értékből megközelítő pontossággal következtettek a bedolgo- 30 zott fonalhosszra. Ennél a módszernél tökéletesebb és pontosabb volt az olyan mérőkészülékek alkalmazása, amelyeken a kelmét termelő gépbe, pl. körkötő gépbe a gép főtengelyének bizonyos számú fordulata alatt bevezetett fonal hosszát leolvasva, az egy szembe bedolgozott fonal hosszét ki lelhetett számítani. Voltak olyan készülékek is, amelyeiknél a fonalhosszmérő számlálónak a munkagép működésének bizonyos fázisaiban való önműködő megindítása és bizonyos számú munkaciklus — pl. bizonyos számú főtengelyfordulat — utáni önműködő megállítása biztosítva volt. Az eddigi ilyen készülékek azonban a gyakorlatban nem váltak be, f őként a mai igényeknek nem felelnek meg, mert igen komplikált mechanikai szerkezetek, emiatt drágák, használatuk körülményes és üzembiztosságuk is sok kívánnivalót hagy hátra. Ezek a hibák, valamint a mérést végző személy szubjektivitásából adódó pontatlanságok a találmány szerinti készüléknél ki vannak küszöbölve annak révén, hogy a bedolgozásra kerülő fonallal hajtott mérőkerék villamos távvezérléssel elektromechanikus átviteli elemek segítségével működteti a mérőkészüléket. Ennek az elvnek megvalósítására a bedolgozásra kerülő fonallal hajtott mérőkerékkel és a fonalat bedolgozó munkagép ciklusadó alkatrészével mozgatott egy-egy mágnest, ezek helyzetüket 154821
