154820. lajstromszámú szabadalom • Készülék a vetés erősségének ellenőrzésére szövőgépeken

3 154820 4 A találmány előnye az, hogy a vetés erőssé­gét a találmány szerint ellenőrizve nem kell a korábbi túlzott óvatossággal élni, hanem a ve­tés erősségét a megengedett minimális értékre állíthatjuk be, aminek folytán a gép változat­lan fordulatszáma mellett, vagyis változatlan termelés mellett a vetőszerkezet segédanyag-és alkatrész-felhasználása csökken. Ha pedig a körülmények a gép fordulatszámának növe­lését nem akadályozzák, akkor a fordulatszá­mot és ezzel a termelékenységet növelhetjük. az ezzel együtt megnövekedett vetéserősséget pedig a megengedett értékre csökkentve a ve­tőszerkezeitek segédanyag- és alkatrészfelhasz­nálását itt is megfelelően csökkenthetjük. A találmány elvi jelentősége tehát abban van, hogy az eddigi bizonytalanságból szárma­zó hátrányok elkerülésével a vetéseirőissóg beállítását biztos alapokra helyeztük. A szövőipar nagy területére kiterjedő kísér­letek eredményeként kitűnt, hogy a találmány szerinti ellenőrzés révén a gépfordulatszámot és ezzel együtt a termelt árumennyiséget kb. 5%-kal lehetett növelni a vetőszerkezetek se­gédanyag- és alkatrészfelhasználásának növe­kedése nélkül, aminek gazdasági jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. A találmány példáikén ti kiviteli alakját mu­tató mellékleten az 1. ábra a vetélő útját tünteti fel a főtengely szögelfordulásának függvényében, a 2. ábra a találmány szerinti készülék egy ki­viteli alakját mutatja vázlatosan. Az 1. ábrán az 1 görbe a vetélőnek a 2 és 3 véghelyzetek között megtett útját tünteti fel a főtengelyhelyzet függvényében. Feltételeztük, hogy a vetélő a 60° főtengely­helyzettel egyidő'ben indult, és a vetés olyan erős volt, hogy a vetélő a 290° főtengelyhely­zettel egyidőben a 4 pontnál érkezett a pálya végére. Az 1 görbe és a 4 pont tehát egy bi­zonyos vetéserősségnek felel meg, nevezetesen annak a vetéserősségnek, amelynek folytán a vetélő a pályát a főtengely 290 — 60 = 230 fokos elfordulása alatt tette meg. Az absicissa­tengely többi pontjai is egy-egy vetéserősség­nek felelnek meg.) Ha a 4 pontnak megfelelő vetéserősség akkora, hogy a vetélő a csökkenő szádnyíláson a láncfonalak rongálása nélkül éppen simán áthalad, akkor a vetés erősség értéke a követelményeknek megfelel. Ez az alkalmazható minimális vetéserősség, mert en­nél kisebb vetélŐsebességnél a vetélő a csukódó szádnyílásban a láncfonalakhoz súrlódik, azo­kat rongálja, sőt a szádnyílásba beszorulva üzemzavart okozhat. Biztonság kedvéért tehát ennél valamivel nagyobb pl. az 5 pontnak megfelelő vetéserősséget alkalmazhatunk. A vetéserősség túlzott növelése azonban hát­rányos. Nagy vetéserősségnél ugyanis a szö­vőgép energiafogyasztása megnő s a vetőszer­. kezetekben és a vetél őt a pálya végén meg­fékező szerkezetekben fellépő nagy dinamikus hatások a gépet túlságosan igénybeveszik és ennek időelőtti tönkremenetelét okozzák; ne­vezetesen a vetőszerkezetek segédanyagfelhasz­nálását (pl. a vetőfej bőrözése) és alkatrészfel­használását (eltört vetőkarok) növelik. Ha az ebből a szempontból még megengedihető leg­nagyobb vetéserősséghez a fenti értelemben a 3 diagramm, ill. a 7 főtengelyhelyzet tartozik, akkor a 7-től a 8 felé eső főtengelyhelyzetek azok, amelyekkel egyidőben a fiókba érkező vetélő az utat már meg nem engedhető, túl nagy sebességgel tette meg. A főtengelyhelyzetek tengelyén tehát legyen 4—7 a kedvező megengedett 7—8 és azon túl pedig a túlerős vetések körzete. E körzetek ha­tárai példánktan a 240, 265 és 290 fokos fő­tengelyhelyzetek, amelyek a szövőgép megvizs­gálása, továbbá kísérleti és tapasztalati adatok alapján határozhatók meg. A vetést pedig asze­rint mondjuk megengedett erősségűnek, vagy túlerősnek, hogy a vetélő a fiókba a főtengely­helyzeteket tekintve a megengedett vetések körzetével, vagy a túlerős vetések körzetével egyidőben érkezik-e be. A találmány szerint ebből a célból tapintó­kat alkalmazunk, amelyek egyrészt a főtengely­helyzeteknek fent meghatározott valamelyik ki­választott körzetét, másrészt a vetélőnek a vég­helyzetbe érkezését letapintják, továbbá indiká­tort, amely a kiválasztott körzet és a fiókba­érkezés egyidejűségét, vagy egymásután követ­kezését jelzi. A fentiekben a főtengelyhelyzetek körzetét és a vetélőnek a végihelyzetbe érkezését emlí­tettük. Világos azonban, hogy a főtengellyel hajtott valamely más gépalkatrész (pl. forgaty­tyú, hajtórúd, bordaláda) helyzetei kiválasztott körzetének és a vetélő valamely más helyzetbe érkezésének ietapintásával is dolgozhatunk. A 2. ábra a találmány egy példakénti kivite­lét mutatja. A szövőgép 10 főtengelye a 11 tárcsa és 12 hajtórúd útján a 13 bordaládát lengő mozgás­ban tartja. A 14 vetélő az ábrán'fel nem tün­tetett vetőszerkezet hatása alatt a bordaládán kiképzett pályán mozog ide-oda a két fiák kö­zött. A vetélőt a véghelyzetekiben a 15, 16 féknyelv állítja meg, amelyeket az ábrán fel nem tüntetett rugó szorít a vetélő felé. A tár­csán 17 fokbeosztás van, amelynek kezdő­pontja pl. ott lehet, ahová egy helytálló index a főtengelynek azon helyzeténél mutat, amely helyzetben a bordaláda a mellső holtponti helyzetben van. A 11 tárcsán körív alakú 18 mágnes van old­hatóan rögzítve; a mágnes pályája mentén pe­dig közömbös gáztérbe zárt 19 érintkezőpár van helytállóan elrendezve, úgy, hogy a mágnes ha­tására a 19 érintkezőpár záródik. A 18 mágnes és a 19 érintkezőpár együtt mágneses tapintót alkot, amely egymáshoz képest elmozduló két alkatelemből áll. A mágnes a működtető, primer, az érintkezőpár a működtetett, sekun­der alkatelem. ;­Ilyen tapintó a vetélőpálya egyik, vagy mind-10 IP 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom