154810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált imidazol-származékok előállítására
3 154810 4 gyületet — melyben R x jelentése a fentiekkel megegyezik — valamilyen halogénezett ecetsavszármazékkal a (II) általános képletnek megfelelő vegyületté — melyben Rx és R 2 jelentése fentiekkel megegyezik — alakítunk, majd az utóbbit nitrálva a (III) és (IV) általános képletű vegyületek keverékeihez jutunk. A (III) és (IV) általános képletnek megfelelő vegyületek keverékét sajátságaikban mutatkozó különbségek alapján szétválaszthatjuk. l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter. 16,4 g (0,2 mól) 2-metil-imidazolt 15,9 ml (0,15 mól) klórecetsavetilészter és 30 ml acetonelegyében oldunk. Az elegyet 50—55 C°-on tartjuk; 2 óra elteltével a reakcióelegyből fehér kristályok válnak ki. Még 3 óráig 55 C°-on tartjuk az elegyet. Lehűtés után a fehér kristályos anyagot kiszűrjük, szárítjuk. Ily módon 12,8 g l-<(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter hidrokloridot nyerünk, op.: 181—191 C°. A terméket vékonyrétegkromatográfiás futtatással azonosítottuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk, 15 g sűrű olajos anyagot kapunk, ezt 30 ml kloroformban felvesszük, majd a metil-imidazol eltávolítása végett 2 X 10 ml vízzel extraháljuk. A vizes részt 3 X 5 ml kloroformmal extraháljuk, majd a kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. 2,35 g l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilésztert nyerünk. Op.: 30—35 C°. l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter. hidrokloridból bázis felszabadítása. A fenti kísérlet során kapott 12,8 g l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter hidrokloridot 180 ml alkoholban feloldunk, majd 2 n alkoholos nátriumhidroxiddal az oldat pH-ját 7-re állítjuk. A kivált nátriumkloridot kiszűrjük, súlya: 3,6 g. Az alkoholos szűrletet vákuumban bepároljuk. A kapott l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter súlya: 7,82 g. Kinyert végtermék súlya: 10,2 g. Termelés: 32%. Op.: 33—36 C°. 2. példa: l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter. 800 ml absz.etanolban 46 g (2 mól) fémnátriumot oldunk. A még meleg (40 C°-os) oldathoz 164 g (2 mól) 2-metil-imidazolt adunk. A 2-metil-imidazol azonnal sárga színnel feloldódik. Ezután keverés közben 320 ml (3 mól) klórecetsavetilésztert csepegtetünk a reakcióelegyhez. A klórecetsavetilészter adagolása közben a reakcióelegy hőmérséklete 80 C°-ig emelkedik. Az adagolás befejezte után 5 óra hoszszat 80—#4 C° hőmérsékleten tartjuk a reakcióelegyet. Lehűtés után a kiváló nátriumkloridot kiszűrjük, forró alkohollal kétszer jól átmossuk. Az alkoholos szűrletet bepároljuk. A kapott 390 g kristályos tömeget 1000 ml kloroformban oldjuk, majd 3X200 ml vízzel kimossuk az átaiakulatlan 2-^metil-imidazolt. A vizes részt 3X150 ml kloroformmal visszaextraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. 152,6 g l-<karboximetil)-2-metü-dmid~ azol-etilésztert nyerünk. Termelés: 45,3%. l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilészter-hidroklorid. 3 g l-(karboximetil)-2-metil-imidazol-etilésztert 4 ml etilalkoholban feloldunk és részletekben hozzácsepegtetünk, 3,6 ml 18,1 g sósav/100 ml sósavas-etanolt. A kivált l-(karboximetil)-2--metil-imidazol-etilészter-hidrokioridot kiszűrjük, 2X1 ml hűtött etilalkohollal mossuk. 3 g 189—195°-on olvadó terméket kapunk. 10 15 20 25 K0 35 «0 45 50 55 60 A találmány tárgyát képező eljárás során úgy dolgozhatunk, hogy az (I) általános képletnek megfelelő imidazolszármazékokat valamilyen oldószerben pl. acetonban egy halogénezett 15 ecetsavészterrel pl. klórecetsavetilészterrel melegítjük, célszerűen 50—55 C° hőmérsékleten néhány órán keresztül. Feldolgozás során a (II) általános képletnek megfelelő imidazolszármazékokat nyerjük. Eljárhatunk azonban úgy is, 20 valamilyen alkoholban, célszerűen etanolban az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek nátrium vegyületét készítjük el, és ezt reagáltatjuk a megfelelő halogénezett ecetsavészterszármazékkal. A reakciót néhány, célszerűen 25 4—5 óra hosszat folytatjuk, célszerűen 80 C° körüli hőmérsékleten. A feldolgozás során a (II) általános képletnek megfelelő származékhoz jutunk. A (II) általános képletnek megfelelő imidazolszármazékok nitrálása során úgy jár- 30 hatunk el, hogy e vegyületeket salétromsavban oldjuk, amikor is célszerűen 1 mól imidazolszármazékra 4—10 mól salétromsavat alkalmazunk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten tartva a rendszerbe foszforpentoxidot (1 35 mól metilimidazol-származékra számítva célszerűen 1—2 mólt, de legalább annyit, amenynyi a nitrálás során keletkező víz számított mennyiségének megkötéséhez szükséges) adunk. A reakciót célszerűen szobahőmérsékleten, né- |Q hány óráig célszerűen 1—2 óra hosszat folytatjuk. A reakcióelegyet ezután szokásos módon feldolgozzuk. Ekkor a (III) és (IV) általános képletű vegyületek keverékéhez jutunk. Ez utóbbiak szétválasztását úgy valósítjuk meg, 45 hogy a két izomer keverékét vizes savval kezeljük, ekkor a (IV) általános képletnek megfelelő vegyületek gyenge bázisosságuk miatt nem oldódnak, míg a (III) általános képletnek megfelelő vegyületek só alakjában oldatba „ mennek, és az oldatból lúgosítás után kristályosan kinyerhetők. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik. 55 1. ipélda: 2
