154794. lajstromszámú szabadalom • Áramkorlátozó-kör tranzisztoros soros feszültségstabilizátorok részére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. IV. 18. (MA—1706) Közzététel napja: 1967. XII. 22. Megjelent: 1968. XII. 31. 154794 Szabadalmi osztály: 21 a4 21—35 Nemzetközi osztály: H 02 d, m Decimal osztályozás: Feltaláló: Sebestyén Béla oki. gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: MTA Atommag Kutató Intézete, Debrecen Áramkorlátozó-kör tranzisztoros soros feszültségstabilizátorok részére 1 A tranzisztoros soros stabilizátorok esetében elengedhetetlen valamilyen biztosító áramkör alkalmazása, amely túlterhelés, vagy rövidzár esetén a soros szabályozó tranzisztorokat védi a tönkremeneteltől. A hagyományos üvegcsőbe forrasztott fémszálas biztosító nemcsak kényelmetlen, de nem ad jó védelmet sem, mivel általában nem tudják biztosítani azt, hogy a biztosíték szála hamarabb olvadjon meg, mint a soros tranzisztorok félvezető anyaga. Az olvadó biztosítókkal nyert negatív tapasztalatok után a legkülönbözőbb biztosító áramköröket dolgozták ki. Ezeknek egy része tisztán elektronikus jellegű, más részük elektromechanikus eleimekkel (relék) épül fel, ismét más részük elektronikus és elektromechanikus elemek kombinációiból áll. Az elektronikus biztosítóáramkörök. két alapvető csoportba sorolhatók: Az első csoportba tartozó áramkörök csupán egyetlen funkciót hajtanak végre; a stabilizátor határáramának elérése után a stabilizátort „megfogják", nem engedik, hogy a kimenő áram értéke a határáramot túllépje. A másik csoportba tartozó áramkörök a határáram értékének elérése után relaxálnak és az egész stabilizátort olyan munkapontba viszik át, melyben a soros elem terhelése előírt érték alatt marad. 10 15 20 25 30 Az első csoporthoz tartozó biztosító áramköröknek az a hátránya, hogy csak rövididejű túlterhelés ellen védik a soros tranzisztorokat, a második csoportba tartozó ismert biztosító áramkörök hátránya viszont általában az, hogy felépítésük bonyolult, azonkívül egy további hátrányuk még, hogy a tápegység belső ellenállását és stabilitási jellemzőit a biztosítási áramértéket megelőző meglehetősen széles tartományban károsan befolyásolják. A találmány szerinti biztosító áramkör egy kiviteli alakját az ábra szemlélteti p-n-p tranzisztorokkal. Az ábrán SSZ a soros szabályzó elemet jelöli, amely egy vagy több p-n-p tranzisztor kombinációjából áll, Ur a referencia feszültség forrást, RÍ és R2 ellenállások képezik a feszültségösszehasonlító osztót, E a szabályzó erősítőt, A\5 = (Ur — Ui) pedig a különbségi feszültséget jelöli. A biztosító áramkör a stabilizátor főáramkörébe iktatott R referencia ellenállás körül épül fel. R mellett Tx és T 2 tranzisztorból, U<, előfeszültségforrásból, R K kollektorellenállásból, D diódából és K kapcsolóból áll. A két tranzisztor emittere és kollektora össze van kötve. Mindkét tranzisztor bázisán a stabilizátor működési áramtartományán belül zárófeszültség található. Tj a zárófeszültséget az Ue előfeszültségforrástól, T2 pedig az erősítőtől kapja. 154794
