154791. lajstromszámú szabadalom • Fluidizációs laboratóriumi berendezés

3 154791 4 valamint a gázturbinával mozgatott nyomaték­nélküli mérőpotenicioniéter. A vezetőképességmérő készülék lényege a mérőcellával sorbakapcsolt, dekádbeosztású, nagypontosságú mérőellenállás, valamint a mé­rőerősítőhöz csatlakozó műszer kevésbé torzí­tott skálája. A folyadékmanométer mér őj elátalakító ja a manometer fala mentén elhelyezett kondenzá­tor-fegyverzetből, az ezzel sorbakapcsolt mérő­ellenállásból, valamint feszültségforrásból és mérőerősítőből áll. Az üzeni közben zárt készülékek kilincs nél­küli zárására állandó jelleggel beépített per­manens mágnes ajtóretesz, nyitására pedig az előbbinél erősebb hordozható permanens mág­nes szolgál. A találmány szerinti berendezés egy pálda­képpeni kiviteli alakját rajzokon is bemutat­juk, amelyek közül az 1. ábra a szemcsekeveredést és fellazu­lást mérő és regisztráló készülék kapcsolási rajzát, a 2. ábra a viszkozitást mérő és regisztráló készülék elvi rajzát, a 3. ábra a vezetőképességet mérő és regiszt­ráló készülék kapcsolási rajzát, végül a 4. ábra a folyadékmanométer mérőjelét át­alakító készülék kapcsolási rajzát ábrázolja. Ha a fluidizált rendszerben levő különböző anyagú szilárd szemcsék dielektromos állandója között két nagyságrend különbség van, ez le­hetőséget biztosít a szemcsekeveredés mértéké­nek meghatározására; egynemű szilárd szem­cse esetében a módszer a fellazulás mértéké­nek meghatározására nyújt lehetőséget. A párhuzamos oldalfalú 1 tartály (1. ábra) külső falára a 2 kondenzátor-fegyverzeteket helyezzük, amelyek a mérőkondenzátort képe­zik. A 2 fegyverzeteket egy 100 kHz frekven­ciájú 3 négyszöggenerátor táplálja, sorbakötve egy 4 mérőellenállással, amely mint áramgene­rátor működik. A 4 ellenálláson létrejött fe­szültségesést egy lineáris elektroncsöves 5 mé­rőerősítő erősíti fel. A kimenetet poteneiomé­teres megosztással a 6 műszerhez és a 7 re­gisztráló csatlakozáshoz kapcsoljuk. A 6 műszer normál irányú lineáris skáláján a dielektromos állandó változását olvashatjuk le. A készüléket az anyagokra kalibrálni kell. Ezt oly imódon végezzük, hogy a nagyobb di­elektromos állandójú 8 szemcsehalmazt az 1 tartályba helyezzük oly módon, hogy állóréte­ges állapotban a fegyverzetek közét teljesen kitöltse. E fölött helyezkedik el a kisebb di­elektromos állandójú 9 szemcsehalmaz. A 6 műszeren beállítjuk a 100-as végkitérést, majd megindítva a 10 csövön a gázáramlást, a 8 ré­tegben meghatározzuk adott gázsebességekhez a szabad térfogat-tényezőt. Az adott gázáram­lási sebességhez leolvassuk a 10 műszer állá­sát. Ezzel a műszert rétegtérfogatra kalibrál­tuk. A fluid réteg viszkozitásának mérésére szol­gáló készülékben a fluidizált 11 szilárd anyag­halmazba egy 12 gázturbinával hajtott megfe­lelő alakú 13 örvény test merül. A fluidizáló szilárd 11 anyaghalmaz a fluidizáció erősségé­nek megfelelően fellazul és a fellazulás ará­nyában fékezi a forgó 13 örvény testet. A 12 turbina forgási sebességét Ferraris-tárcsás 14 taohoniéterrel mérjük s ennek szagelfordulását a nyomatéknélküli 15 mérőpotenciométerre visszük át. így 12 turbina fordulatszámát Dep­rez-rendszerű 16 mutatós műszerrel le tudjuk olvasni. A 15 mérőpoteneiométert a 17 stabil egyenfeszültségforr ássál tápláljuk. A 11 fluid réteg viszkozitásától függően több vagy kevesebb levegő szükséges a 12 turbina fordulatszámának állandó értéken való tartá­sához. A 18 csövön bevezetett levegő mennyi­ségét a 19 mérőperem és a 20 differenciálma­nométer segítségével határozzuk meg. Az elektrolitek vezetőképességének mérésére szolgáló készülék egy stabil, kis belső ellenál­lású, váltakozóáramú áramkörben levő 21 mé­rőcellából áll, amellyel a nagypontosságú 22 ellenállás van sorba kapcsolva; ez egyben a 23 lineáris erősítő bemenő ellenállása is. A 23 lineáris erősítő kétfokozatú, elektroncsöves mé­rőerősítő. A 22 ellenállással a mérési tarto­mányt dekádosan tudjuk változtatni; a 24 mű­szerrel 1/R, vagyis Siemens értékeiket nyerünk. A 24 műszer skálakitérése normál irányú és a vége felé kevéssé torzul. A 23 erősítő kimene­téhez po fenolomét eres leosztással csatlakozik a 24 műszer és a 25 regisztráló csatlakozás. A mérőkört a stabilizált 26 feszültségforrás táp­lálja. A hagyományos vezetőképességmérő ké­szülékekkel szemben, ha az elektrolitból a 21 mérőcellát kiemeljük, a 24 műszert nem kell rövidre zárni, mert a kapcsolási megoldás foly­tán a műszermutató kilengése nem következik be. A készülék önhitelesítővel van ellátva. A folyadékmanométer jelét elektromos jellé átalakító mérőátalaikító működése a kapacitás­változás mérésén alapul. A 30 mérőperem mellé csatlakoztatott 31 üvegmanométer külső falára a 32 kondenzátor-fegyverzetét helyez­zük (4. ábra). Ezáltal a 31 manometer mérő­kondenzátorrá alakul át. A mérőkondenzátort és a vele sorbakötött 33 mérőellenállást a sta­bil frekvenciájú és feszültségű 34 négyszögge­nerátonral tápláljuk. Ezáltal a 33 mérőellenállás mint áramgenerátor működik és feszültségesé­sét egy háromfokozatú, szélessávú, lineáris elektroncsöves 35 mérőerősítő erősíti fel. A ki­menetet potenciométeres leosztással a 36 mű­szerhez és a 37 regisztráló csatlakozáshoz tud­juk használni. Kis nyomáskülönbségek esetére ferdecsöves manometer alkalmazható, Ha a manometer — folyadék villamosan ve­zet -— pl. higany vagy víz esetében •— akkor a 36 műszer kitérése nonmál irányú. Folyadék­folyadék rendszer esetében a kitérés fordított. A nagyobb méretű, több ajtóval ellátott készü­lékek esetében, ha a készüléken fogantyút 15 10 20 25 c.0 :.5 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom