154763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamidoximok előállítására

154763 és fenilizoeianátot reakcióba visszük, akkor a reakció lefutása az a) reakcióvázlattal jellemez­hető. A (II), (V), (VI) és (VII) általános képletű vegyületekben RÍ előnyösen hidrogénatom, R3 előnyösen 1—4 szénatomos alkil- vagy fenil­-csoport, amely utóbbi klór, bróm, jód, 1—2 szénatomos alkil vagy alkoxi szubsztituenseket és/vagy nitro-csoportot tartalmazhat szubsztitu­ensként. A í(III) és (IV) általános képletű vegyületek­ben R2 előnyösen .1—2 szénatomos alkil-csoport vagy fenil-csoport, amely az előbbi módon, mint R3 esetében, a felsorolt szubsztituensekkel helyettesítve lehet. A találmány szerinti eljá­rásban alkalmazható 3,5-dihalogén-4-hidroxi­-benzaldoximok közül példaképpen a követke­zőket említjük: 3,5-diklór-4-hidroxi-benzaldoxirn, 3,5-diibróm-4Hhidroxi-benzaldoxim, 3,5-dijód-4-bidroxi-benzaldoxim, 3,5-dibróm-4^acetiloxi-benzaldoxim, S^dijód^-benzoiloxi-benzaldoxim, 3,5-dibróm-4-{N-fenil-ka:rbarnoiloxi)-benzald­oxim. A találmány szerinti eljárásban felhasználható izocianátok közül a következőket említjük pél­daképpen : metilizocianát, propilizocianát, 4-4dórfenil-izocianát, 2-klórfenil-izocianát, 3,4-diklórfenil­izocianát, 4-metoxif enil­-izocianát, etilizocianát, fenilizocianát, 3-klórfenil-izocianát, 2,4-diklórfenil­-izocianát, 3,5-diklórfenil­-izocianát, 4-nitrofenil-izoeianát, 3-nitrofeniL-izocianát, 4-etoxifenil-izocianát, 4-metilfeniWzocianát, 2-etilfenil-izocianát. A (IV) általános képletű karbamidoximokra pl. a következőket soroljuk fel: N-fenilkarbamid-3,5-dibróm^benzaldoxim, NHfenil-karbamid-3,5-dijódJ benzaldoxim, Nj (4^klórfenil)-karbamid-3,5-dijód-benzaldoxim. A (VI);'. általános képletű karbonsavhaloge­nidek közül az alábbiakat említjük: ecetsav­klorid, propionsavklorid és vajsavklorid. A (VII) általános képletű savanhidridek közül az alábbiakat emeljük ki: ecetsavanhidrid, pro­pionsavanhidrid, és vajsavanhidrid. Az a) és b) reakcióknál izocianátok felhaszná­lása esetén hígítószerként az összes iners szer­ves oldószer alkalmazható. Az oldószerek közé tartozhatnak pl. a következők: szénhidrogének, mint benzin, toluol, xilol, éter, mint dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán és klórozott szén­hidrogének, mint metilénklorid, kloroform vagy széntetraklorid. A b) reakciónál karbonsavhalogenid reakció­partnerek felhasználása esetén a fentiekben fel­sorolt szerves oldószereken kívül főként vizet és vizes alkálilúgokat használhatunk oldószeres közegként. A b) reakciónál karbonsavanhidrid reakció­partnerek használata esetén ezen kívül az illető 5 karbonsavanhidrideket önmagában is felhasz­nálhatjuk reakcióközegként, ilyenkor természe­tesen a karbonsavanhidridből felesleget veszünk. A (IV) általános képletű karbamidoximoknak az (V) általános képletű izocianátokkal történő 10 reakciójánál célszerűen a reakció lefolyását ter­cier aminők, mint trimetilamin, trietilamin és trietiléndiamin vagy ónoktoát segítségével ka­talizáljuk. A (IV) általános képletű karbamidoximok és 15 (VI) általános képletű karbonsavhalogenidek reagáltatása során célszerű, ha a lehasított ha­logénhidrogénsavak megkötésére a szokásos sav­kötő anyagokat adagoljuk a reakcióelegyhez. Ezek közül az aminokat, pl. trietilamint vagy 20 piridint, vagy az alkálihidroxidokat, mint nát­riumhidroxidot vagy káliumhidroxidot említ­jük. A reakció hőmérséklete tág határok között változtatható. Általában 0 C° és 100 G° között, 25 célszerűen azonban 10 C° és 50 C° között dol­gozunk. A találmány szerinti eljárás lefolytatásánál a kiindulóanyagokat előnyösen moláris mennyi­ségekben reagáltatjuk. Azonban az izocianátok-30 ból nagyobb felesleget is alkalmazhatunk. Ha pl. 4-hidroxi-3,5-dihalogén-benzaldoximot vala­mely izocianáttal viszünk reakcióba és a reak­ciókomponenseket 1 : 1 mólarányokban alkal­mazzuk, akkor szabad hidroxil-csoportot tartal-35 mázó 4-ihidroxi-3,5-dihalogén-benzaldoxim-karb­amátokat nyerünk. Ennél a folyamatnál tercier amin katalizátorra nincs szükség. Ha azonban a 4-helyzetű hidroxil-csoportot is az izocianáttal kapcsolni kívánjuk, akkor a reakciópai'tnereket 40 1:2 mólarányban alkalmazzuk, katalizátorként pedig tercier aminokat, mint trietilamint, vagy trietiléndiamint használunk. Eljárhatunk akként is, hogy a 4-hidroxi-3,5-45 -dihalogén-benzaldoximot először 1 : 1 mól­arányban valamely izocianáttal reagáltatjuk és a szabad hidroxil-csoportot pedig utólagosan Schotten—Baumann-szerint szokásos módon va­lamely reakcióképes karbonsavszármazékkal, 50 mint acetilkloriddal, ecetsavanhidriddel, vajsav­arihidriddel vagy benzoilkloriddal kapcsoljuk. A reakciótermékek feldolgozása a szokásos módon történik. A találmány szerinti eljárással előállított karb-55 amidoximok erős gyomirtóhatást mutatnak, így növények megsemmisítésére használhatók. Mi­vel gyomirtó hatásuk az egyes növényekkel szemben rendkívül különböző, így szelektív gyomirtószerként is alkalmazhatók. 60 A találmány szerinti gyomirtószereket búza, árpa, köles, tengeri és rizs, főként tehát gabona­kultúrákban alkalmazzuk. Az új hatóanyagokkal leküzdhető gyomok közül a következőket sorol­juk fel: Sinapis, Galium, Galinsoga, Stellaria, 65 Urtica, Matricaria és Echinochloa. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom