154747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aralkeniloxi-guanidinek előállítására
a 154747 6 Az új vegyületek fentemlített és további sói, pl. a pikrátok, felhasználhatók a szabad bázis alakjában kapott vegyületek tisztítására is, oly módon, hogy a szabad vegyületet a megfelelő sóvá alakítjuk át, ezt elkülönítjük, majd a sóból a szabad bázist ismét felszabadítjuk. A találmány szerinti vegyületek szabad bázis alakijaiban és savval képezett addíciós sóik alakjában mutatott tulajdonságainak szoros öszszefüggése folytán mindaz, amit a leírásiban a szabad vegyületekről 'mondunk, értetem- és célszerűen a 'megfelelő addíciós sókra is vonatkoztatandó. A találmány köre kiterjed az eljárás oly kivi. teli módjaira is, amelyek értelmében kiindulóanyagiként valamely, a találmány szerinti eljárás bármely lépésében nyerhető közbenső' termieket alkalmazunk és csupán a végtermékig még hátrailevő lépéseket folytatjuk le, vagy pedig a kündulóanyaigokat az adott reakciókörülmények között képezzük, vagy adott esetben sóik alakjában alkalmazzuk őket. így pl. az a) alatt említett ciánamid-vegyületek „in situ" is előállíthatók valamely nitrozo-g'Uanidinből, mint pl. a metilciánamid az 1--nitrozo-guanädinbol; analóg módon állítható elő a megfelelő ciánhidrazid is. A b) alatt említett ammónia, primer vagy szekundér amin ill. hidrazin előállítható a reakció során egy megfelelő sóból vagy addíciós vegyületből, pl. am~ móniumszulfátból, metilammóniumaeetátból, hexametiléntetraminból ill. hidrazinhidrátból is. Az a) és b) értelemben egymással reagáltatandó vegyületeket előnyösen valamely só, különösen ásványi savval, mint halogénhidrogénsawial, kénsavval, foszíforsavval vagy salétromsavval képezett só, illetőleg' fémsó, pl. alkálifémvagy földálkálifémsó, pl., nátrium-, káliumvagy kalciumsó alakjában alkalmazhatjuk. Előnyösen a ciánamid'ok vagy hidrazidok fémsóit alkalmazhatjuk és ezeket ammónium- vagy hidrazinsókkal, pl. ammóniumnitráttal vagy hidrazinszulfáttal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárásban előnyösen oly kiindulóanyagokat alkalmazunk, amelyekből a fentiek soíián különösen értékesnek mondott végtermékeket nyerhetjük. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagai vagy már ismert vegyületek, vagy pedig ismert módszerekkel, pl. a „Ohimia" 18. kötet 1—16 oldalán (1064) leírt módon könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárás kiindulóianyagai és végtermékei izomer elegy alakjában vagy az egyes izomerek alakjában kerülhetnek alkalmazásra ill. előállításra. E vegyületek különösen geometriai cisz- és transz-izomer alakjában szerepelhetnek. Az ilyen izomérek elegye frakcionált kristályosítással és/vagy kromatografálással bontható szét. A találmány szerinti eljárással nyerhető új vegyületek pl. a szokásos alakú gyógyszerkészítmények alakjában kerülhetnek gyógyászati felhasználásra; az ilyen készítményeket enterális, pl. orális, vagy pedig parenterális beadásra alkalmas szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszer-vivőanyagük alkalmazásával állíthatjuk elő. A gyógyszerkészítmények 5 előállítására különösen oly vivő és segédanyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek a találmány szerinti új vegyületekkel nem lépnek reakcióba; ilyenek pl. a víz, zselatin, tejcukor, keményítő, sztearinsav, magnéziumsztearát, szteariialkohol, 10 talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumi, poliaikilénglikolok vagy más ismert gyógyszervivőanyagok. A gyógyszerkészítmények pl. tabletta, drazsé vagy kapszula alakjában, vagy pedig folyékony készítményként old:!', szusz-15 penzió vagy emulzió alakjában állíthatók elő. E készítmények adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő-, emulgáió-, színező- vagy ízesítőszereket, az ozmózisos nyomás befolyá-20 solására alkalmas sókat vagy tompítószereket is tartalmazhatnak. Adhatók az ilyen gyógyszerkészítményekhez további gyógyászatilag értékes anyagok is. A gyógyszerkészítmények előállítása önmagukban ismert műveletekkel 25 történhet. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 30 1. példa: 5,0 g 0-(transz-cinnamil)~hidroxilarnin, 3,73 g S-metil-izotiokarbamid-szulfát és 10 ml víz ele-35 gyét 6 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd a reakcióelegyet csökkentett nyomás alatt bepároljuk és a maradékot vizes, etanolból átkristályosítjuk. Ily módon a (VIII) képletű higroszkópos transz-1-einnamiloxi-guanidin-he-40 miiszulfátot kapjuk. A fenti eljárás során felhasználásra kerülő kiindulóanyag az alábbi módon állítható elő: 65,2 g NJ hidroxi-ftálimid, 122 ml trietilamin, 45 61,0 g transz-cinnamilklorid és 60(0 ml dimetilformamid elegyét 2 óra hosszat hevítjük vízfürdőn, majd lehűtjük és 1000 ml vízzel hígítjuk a reakcióelegyet. A kapott csapadékot leszűrjük és vízzel mossuk. Ily módon N-(transz-50 -cinnamiloxi)-4ftálimid'Ot kapunk, amely 149— 152°-on. olvad. 70,0 g N-!(transz-cinnamiloxi)-iftálimidot 800 ml metilénkloridban hozzáadunk 13,0 g hidrazinhidrát 25 ml metanollal készített oldatához 55 és az elegyet szobahőfokon i25 óra hosszat keverjük. Ezután leszűrjük a reakcióelegyet, a szűrőn maradt szilárd anyagot metilénkloridda] < utánamossuk és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékát éterrel extrahál-60 juk, az éteres kivonatot izopropanolos hidrogénkloriddal megsavanyítjük, a levált terméket leszűrjük, maj d metanol és etilacetát ©légyéiből átkristályosítjuk. Ily módon 0-i{transz-cinnamü)-hiidroxilaminJ hidrokloridot kapunk, amely 65 192—193°-on olvad. A szabad bázist e hidro-3
