154712. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus bontófej szívókotróhoz, főleg náddal benőtt talaj víz alatti kotrására
3 154712 4 a 9 orsókerékkel lehet állítani. Az egész 'bontófejet 180°-ban el lehet forgatni; az elforgatást a 8 motor végzi. A 180°-os elforgatásra akkor van szükség, ha a kotrást az úszómű tengelyéhez képest oldalirányban végezzük. Ekkor az egyik irányban az egyik sor 2 válltarajt, a másik irányban a másik sor 2 válltarajt állítjuk be a bontandó talaj oldalára, míg az la palást nyitott oldala a 3 spirálkéssel és 4 fenéktárcsával, valamint az 5 forgőkésekkel a borítás haladási irányába áll be. Ebben a helyzetben a kotrás a következőképpen történik: Az 5 forgókések magassági síkját úgy állítjuk be, hogy a kotrandó talaj felszíne környezetébe, általában kissé az alá kerüljenek, a 3 forgóspirált és a 4 fenéktárcsát pedig olyan magasságba, hogy a 4 fenéktárcsa szintje a kívánt kotrott fenékszintnek feleljen meg. A bontófej haladása közben a bontandó talaj felé eső 4 válltarajok keskeny sávban részben darabokra vágják a növényi szárakat, gyökérzetet, részben fellazítják a talajt és ezzel elősegítik a következő menet részére a talaj megbontását. Áz 5 forgó-' kések levágják a nád szárát, a felettük levő nád kifordul és a vízre felúszik. Az 5 kések alatt levő talajréteg gyökérzetét stb. a 3 forgóspirál élei aprítják fel, míg a 4 fenéktaresa a fenék síkját alakítja ki. A felaprított növényi gyökérzet a talajjal együtt kerül be áz 1 szívócsőbe. A 3 forgóspirál helyett alkalmazhatunk több hasonló átmérőjű forgótárcsát is; a forgóspirál előnye, hogy amellett, hogy jobban aprít, maga is csigaszivattyúként emeli a talajt és ezáltal — az 1 szívócső szívóhatásával egyirányban — maga is segíti az anyag emelését. A 3. ábrán a 3 forgóspirált kiemelt állapotban láthatjuk. Az ilyen módon felaprított gyökérzetű talajlaa még mindig bekerülhet egy-egy fel nem úszott hosszabb nádtörzs, vagy egyéb olyan hosszabb növényi anyag, amely a szivattyú működését zavarhatja. Ezért célszerű a találmány értelmében a szivattyút külön nyírókéssel ellátni. Ennek elhelyezését a 4. ábrán mutatjuk be. Az 1 szívócsövön át a nyíl irányában érkezik a felszívott, felaprított növényi anyagokkal telített zagy. A centrifugál szivatytyúban a 9 lapátkoszorú forog és nyomja az anyagot a merőlegesen csatlakozó nem ábrázolt csőrészbe. A találmány értelmében áz 1 szívócsőbe építjük be a 10 nyírókést, amelyhez képest a lapátkoszorú elforog és így az esetleg hosszabb szárak a 10 kés 11 éle mentén elnyíródnak. A leírt példa szerinti kiviteli alakkal kísérleteket folytattunk. Ügy találtuk, hogy aránylag kis motor teljesítménnyel óránként 80—100 m3 kotrást tudtunk elérni, ami meghaladja a szokásos szívókotrónak lazább fenék esetén szokásos teljesítményét is. A forgókések élesítésére, cseréjére mintegy 10 000 m3 után, a szivattyúba beépített nyírókés élesítésére, cseréjére mintegy 20 000 m3 kotrás után került sor. Ezek a cseréik igen könnyen, gyorsan eszközölhetők s az üzem folyamatosságát alig zavarják. Szabadalmi igénypont: Mechanikus bontófej a szívócső végén részben nyitott palástú szívókotróhoz, főleg náddal vagy egyéb növényzettel benőtt talaj vízalatti kotrására, azzal jeUemezve, hogy forgóspirálból (3) és/vagy forgótárcsából (4) álló kése vagy fűrésze, a kotrás haladási irányát tekintve ez előtt elrendezett, a szívócső tengelyére párhuzamos tengelyű egy vagy több, előnyösen hullámélű forgókése vagy forgófűrésze (5), valamint célszerűen — a bontófej kétoldalán a szívócsőhöz (1) erősített, annak tengelyére merőleges síkú lemezes válltaraja (2) van. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 2 6807020. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.
