154700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [(2-nitro-1-alkenil)-ariloxi]-alkánkarbonsavak és származékaik előállítására
7 154700 8 gyűrűben helyettesített származékát valamely bázis vizes oldatának jelenlétében kloroformmal reagáltatjuk, majd a kapott reakciókeveréket valamely savval, mint pl. sósavval kezeljük, mikoris a megfelelő, gyűrűben hidroxilcsoporttal helyettesített benzaldehid képezhető. Alternatív módon úgy is eljárhatunk, hogy a hidroxil-csoporttal helyettesített benzaldehid közbenső vegyületeket fenol, vagy megfelelő gyűrűben szubsztituált származékának hidrogéncianiddal és sósavgázzal történő reakciója útján vízmentes alumíniumklorid jelenlétében állítjuk elő. Ez utóbbi reakciót előnyösen iners oldószerben, pl. benzolos közegben végezzük. A leírt reakciót a H reakcióvázlat szemlélteti, amelyben X és m jelentése a fentiekkel egyező. A [(2-nitr o-il ^alkenil)ariloxi] -alkánkar>bonsavakat és észterszármazékait általában kristályos szilárd termékek formájában nyerjük, amelyeket adott esetben megfelelő oldószerből kristályosítással tisztítunk. Az átkristályosításhoz alkalmas oldószerek pl. a következők: metanol, etanol, ciiklohexán stb., vagy ecetsav és víz elegye, etanol, víz és benzol keveréke stb. A találmány oltalmi körébe tartoznak az (I) általános képletű vegyületek nem toxikus, gycgyászatilag elfogadható savas addiciós sói is. Általában a [(2-nitro-l-alkenil)ariloxi]^alkánkarbonsavakkal savas addiciós sót képző bármely bázis, amely farmakológiai szempontból az alkalmazott szervezetben a bevitt hatóanyaggal ellentétes fiziológiai hatást nem fejt ki, a találmány oltalmi körébe tartozónak tekinthető. Erre a célra megfelelő bázisok, pl. alkálifém-és alkáliföldfómhidroxidok, -karbonátok stb., ammónia, primer-, szekunder- ós tercier aminők, mint minialkilaminok, dialkilaminok, trialkilaminok, nitrogén tartalmú heterociklusos aminők, pl. piperidin stb. Hasonlóképpen a találmány oltalmi körébe tartoznak a különböző módszerekkel elkészíthető (I) általános képletű [(2-nitro-l-alkenil)~ ariloxi]-alikánkarbonsavak amidszármazékai is. Az egyik módszer szerint az amidszármazékot oly módon állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű [(2-nitro-l-alkenil)ariloxi]jalkánkarbonsavat valamely ismert eljárással a megfelelő savhalogeniddé átalakítjuk, a nyert savhalogenidet pedig ammóniával, vagy valamely megfelelő aminnal kezeljük a kívánt amidszármazék kinyerése végett. Hasonló vagy más, az előbbivel azonos módszerek az (I) általános képletű vegyületek amidszármazékainak elkészítésére a szákirodalomból ismeretesek. Amennyiben az elkészített amidszármazékok nem toxikusak, és a szervezetre káros fiziológiai hatást nem fejtenek ki, úgy az amidoka t a megfelelő [(2-nitro-l-alkenil)ariloxi-alkánkarbon savak funkciós ekvivalenseinek tekintjük. A következő példák a [(2-nitro-l-^alkenil)-ariloxi]-alkánkarbonsavak észter- és amid-származékainak előállítását ismertetik. A közölt példákat kizárólag szemléltetés céljából ismertetjük és nyilvánvaló az, hogy az (I) általános kqpletű vegyületek egyéb analóg módszerekkel is előállíthatók, ha a példákban közölt kiindulóanyagok helyett más vegyületeket alkalmazunk. 5 1. példa: [2,3-diklór-4~(2-nitro-l-propenil)-fenoxi]-ecetsav. -10 A lépés: 2,3-diklór-4-hidroxibenzaldehid 81 g (0,5 mól) 2,3-diklórfenol, 280 g (3,78 mól) kalciumhidroxid, 320 g (3,02 mól) nátriumkarbonát és 2 liter víz keverékét 5 literes, keverővel, hőmérővel, visszafolyató hűtővel és csepeg-15 tető tölcsérrel felszerelt gömblombilkba bekészítjük. A keveréket 62 C° belső hőmérsékletre felmelegítjük, a melegítőfürdőt eltávolítjuk és 1 óra leforgása alatt a keverékhez 719 g (1,0 mól) kloroformot csepegtetünk. A hőmérséklet a be-20 adagolás közben kb. 65 C°-on marad, mivel a reakció exoterm. A beadagolás után a keveréket 1 óra hosszat 90 C°-on hevítjük, majd 1300 ml koncentrált sósav beadagolásával megsavanyítjuk, miközben a hőmérsékletet külső hűtés 25 alkalmazásával 70 C°-on tartjuk. Mintegy 20 C°-ra való lehűtéskor egy barna, gumiszerű szilárd anyag különül el, a vizet dekantáljük, a maradékot pedig 500 ml forró toluollal eztraháljuk.A toluolos kivonatból a mara-30 dék vizet elválasztjuk, majd az oldatot szűrjük és 150 ml térfogatra bepároljuk. Hűtéskor 17,5 g nyers 2,3-diklór-4-hidroxibenzaldehid válik ki, amelynek olvadáspontja 176—180 C°. A terméket 150 ml toluolból átkristályosítjuk, ami-35 kőris 15,6 g tiszta 2,3-diklór-4jhidroxi-)benzaldehidet kapunk, amelynek olvadáspontja 181— 183 C°. Analízis: (C7 H 4 C1 2 0 2 ) Számított: C: 44,01%, H: 2,11%, Cl: 37,12% 40 Talált: C: 44,22%, H: 2,30%, Cl: 37,02%. B lépés: Etil-(2,3-diklór-4-formilfenoxi)-acetát 32,9 g (Q,!72 mól) 2,3-diklór-4-hidroxibenzaldehid, 38,9 g (0,39 mól) vízmentes káliumkarbo-45 nát, >66 g (0,39 mól) etilbrómacetát és 100 ml dimetilformamid keverékét 1 óra leforgása alatt keverés közben 55—60 C°-ra melegítjük. 300 ml víz beadagolására szilárd termék válik ki. A szilárd terméket szárítjuk és 400 ml ciklo-50 hexánból átkristályosítjuk. 42,0 g (84%) etil-(2,3-dMór-4-<formirfenoxi)-acetátot kapunk, amelynek olvadáspontja 91—92 C°. Analízis: {CnHioC^Oé) Számított: C: 47,68%, H: 3,64%,, Cl: 25,59% 55 Talált: C: 47,67%, H: 3,58%, Cl: 25,40%. C lépés: EtiH2,3-diklór-4-i(2-nitro-l-propenil)-fenoxij-acetát 4,88 g (0,0175 mól) etil-(2,3-diklór-4-formil-60 fenoxi)-aoetát és 0,985 g (0,0135 mól) n-butilamin keverékét 25 ml vízmentes benzolban feloldjuk és a keveréket állandó vízelválasztás mellett addig melegítjük, míg több víz már nem válik el. A benzolt ledesztilláljuk, a maradék-65 hoz pedig 3,73 g nitroetánt és 10,4 ml ecetsavat 4
