154696. lajstromszámú szabadalom • Stúdióminőségű mozgóelemes mágneses hangrögzítő és/vagy lejátszó berendezés

5 154696 6 esetleg elektromágnessel működtetett szalagpárlyamódosító görgőt tartalmaz. A 'jobboldali 7 terelőgörgő egység ugyancsak egy terelőgörgőt, lengőkart, valamint egy további lengőkart is tartalmaz, amely a befűzött szalag feszítésétől függően a találmány értelmében a montírozókészülék kialakításánál játszik szerepet, •— amint azt a későbbiekben ismertetni fogjuk. Amennyiben a felhasználó igényli, itt helyezzük el a szalagterelő görgő által hajtott 'műsoridőmérő órát is. A fenti egységek mindegyike tartalmaz egy többpólusú elektromos csatlakozást biztosító dugaszoló aljzatot. Az így felépített egységekből szaibványfceretben megfelelő kombinációval a bevezetőben ismertetett géptípusok bármelyike kialakítható. ' Így például a mdnokivitelű 6,25 mm széles szalaghoz való készüléknél külső mágnesrétegű szalagok lejátszására az 1... 7 egységeket közös /Vázszerkezetbe dugaszoljuk, a baloldali 1 egységet egy irányérzéketlen és egy az óramutató járásával megegyező irányú irányérzékeny fékkel szereljük fel. Itt az elektromotor forgásiránya az óramutató járásával ellentétes, A terelőgörgőket és a fejeket a készülékben a 6,25 mim-es szalagnak megfelelően alakítjuk ki. Ugyanilyen típusú belső mágnesrétegű szalagok lejátszására alkalmas készülék mindössze abban különbözik a külső mágnesrétegű szalagok lejátszására szolgáló készüléktől, hogy a baloldali 1 egység az óramutató járásával ellentétes irányú irányérzékeny féket tartalmaz és az elektromotor az óramutató járásával megegyező irányban forog. Sztereokivitel annyiben különbözik az előbb ismertetett monokiviteltől, hogy a 2 főegység két csíkos fejeket tartalmaz, míg az 5 csatlakozóegység és 6 kezelőegység a megnövekedett csatornaszámnak megfelelő ki- és bemenő csatlakozókát, illetőleg a felhasználó által kívánt további kiadó kulcsot tartalmaz. Énnél a kivitelnél a vázba természetesen további egy-egy erősítő egységet kell dugaszolni. A montírozó kivitel az 1, 2, 3, 4 és 7 egységeket változatlan kivitelben tartalmazza, a 6 egységben hálózati ki- bekapcsolóra^ lehallgató hüvelypárra, esetleg hangerő- és törlésszabályozó szervekre van szükség, míg az 5 csatlakozóegységen a vonal ki- és bemeneti csatlakozók elmaradhatnak. Az 1. ábra szerinti 8 szabad helyre 1 tekercselőegységet dugaszolunk, miután az elektromos csatlakozásra szolgáló hüvelyből a vakdugót eltávolítottuk. A montírozó kivitel részleteire a későbbiekben még visszatérünk. Többcsatornás kivitelnél szintén meg vannak az 1 ... 7 egységek az alábbi módosítással: Az 1 egység tárcsaleszorító és befogócsapja az alkalmazott szalag szélességétől függően 8—< 30 mim széles magok .leszorítására van kialakítva. — A 2 egység a kívánt csatornaszámnak megfelelő számú fejeket és megnövelt méretű szalagvezető elemeket tartalmaz. — A3 egységben csupán a hangtengely hossza és a gumigörgők -szélsősége változik. — A4 egység üzemmódválasztó kapcsolón kívül egy csík (csatorna)-választó kapcsolóval is fel van szerelve. — Az 5 egységre a csatornaszámnak -megfelelő számú ki- és bemenő csatlakozó Ikerül. — A 6 egység olyan kapcsolókarral van felszerelve, amely lehetővé teszi valamennyi csatorna ellenőrzését. — A 7 és 8 egységeikben a szalagvezető elemek szélessége a megváltozott szalag szélességének megfelelő. Ezenkívül a vázban annyi lejátszó és felvevő erősítő lehet elhelyezve, amennyi a csatornaszám. A leírthoz hasonló módon alakíthatók ki az előzőkben említett további variációk is, sőt ezen túlmenően bármely • analóg vagy digitális rögzítésre szolgáló készülék. A találmány szerinti egységekre bontott hangrögzítő berendezés még további előnyöket is biztosíthat az egyes egységeik speciális kialakítása útján. Mint ismeretes, és említettük is, a rádióstúdiók üzemében szükség van a mágneses szalagra készített riportműsorok utólagos módosítására, egyes felesleges vagy hibás részek eltávolítására, esetleg a sorrend felcserélésére, nem egyszer a szavak, szótagok kihagyására. Erre a óéira szolgálnak a montírozó készülékek, amelyeknél a helyszínen felvett riportanyagból rendszerint csak kis százalék, kb. 10—30% kerül végleges felhasználásra, míg a kivágott szalagmennyiséget egy további szalagorsón vagy tányéron helyezik el. Az általános megoldást a 2. ábra mutatja, ahol a 9 tárcsán van a teljes riportanyag, az a 10 tárcsára tekercseli a felhasználásra kerülő anyagot, a 11 tárcsára pedig a kivágott szalagrészeket tekercselik fel. Ilyen módon az adásra kerülő anyagból kivágott szalagrészeket ismét fel lehet használni. Ezeknél a készülékeknél a kezelés nem biztonságos, mert a kezelőnek aszerint, hogy -melyik tárcsára akar felcsévélni, a 12 kapcsolóval kell a megfelelő 10 vagy 11 tárcsát kiválasztani. A kétféle kapcsolási lehetőség a kezelőtől nagy figyelmet igényel és számos hibalehetőséget rejt magában. Az 1. ábra szerinti felépítésű hangrögzítőben a találmány értelmében a jobboldali 7 szalagvezető egységben olyan kapcsolóberendezést helyezünk el, amely a kétféle kezelőszerv alkalmazását feleslegessé teszi és a szalagbefűzéstől függően azt a- felcsévélő motort helyezi üzembe, amelynek orsójára vagy tányérjára a szalagot befűzték, miután az 1. ábra szerinti 8 üres helyre egy újabb 1 tekercselő egységet dugaszoltunk. A találmány szerinti kapcsolóberendezés példaként! megoldása a 3. és 4. ábrán látható. A 12 mozgó terelőgörgő 13 csuklópont körül elfordulhat, a befűzött 14 szalag feszítésének hatására, és a befűzéstől függően vagy a 3. vagy a 4, ábra szerinti véghelyzetet veheti fel. A 3. ábra szerint befűzve a 14 szalagot a görgő 15 karja a 18 rugó hatására önműködően zárja a 17 érintkezőpárt, amely a 19 motor áramkörét 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 3