154677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. IV. 08. (HO—935) Amerikai Egyesült Államok-béli elsőbbsége: 1965. IV. 09. Közzététel napja: 1967. XI. 22. Megjelent: 1968. XI. 30. 154677 Szabadalmi osztály: 12 p 6—10 Nemzetközi osztály: C 07 do Decimái osztályozás: Feltalálók: Beaman Alden Gamaliel vegyész, North Caldwell, Dusohinsky Robert vegyész, Essex Fells, Tautz William Paul vegyész, New York, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: F^ Hoffmann-La Roche & CO. Aktiengesellschaft, Basel, Svájc Eljárás imidazol-származékok előállítására A 2-nitro-imidazolt eddig mikroorganizmusok anyagcseretermékeiből izolálták és azonosították [Pharm. Bull. (Japán) 3, 379—383 (1956)]. Az így kapott 2-nitro-imidazolból előállított 1-metil- és 1-hidroxietil-származékok, továbbá a 4- és 5-nitro-imidazolok ismeretesek [J. Org. Chem. 29, 862 (1964)]. 4- és 5-nitro-imidazolokat, ezek 1- és 2-alkil-származékait,. továbbá 1-aralkil-származékait az 1.200.718 sz. francia és a 832.838 sz. brit szabadalmi leírás ismerteti. Ez ismeretekkel szemben a találmány az eddig csupán mikrobiológiai úton nyerhető 2-nitro-imidazalok szintetikus előállítását teszi lehetővé. A találmány eljárás az (I) általános képletű imidazol-származékok, valamint a hidroxil-tartalmú vegyületek O-alkanoil-származékainak, továbbá savaddiciós sóknak az előállítására, ahol X hidrogénatom, kis szénatomszámú alkoxi-csoport (pl. etoxi-, izopropoxi-, butoxi-, n-heptiloxi-, előnyösen azonban metoxi-csoport), hidroxil-csoport vagy halogénatom, R hidrogénatom és R X-szel együtt egyszerű kötés, azzal jellemezve, hogy 2-nitro-imidazolt vagy ennek sóját a (II) általános képletű vegyülettel, ahol XI hidrogénatom, kis szénatomszámú alkoxi-, hidroxil-csoport, halogénatom vagy monoszubsztituált lehasítható szulfoniloxi-csoport, a (III) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol X1 jelentése a fentiek szerinti, majd az esetleg jelenlevő szulfoniloxi-csoportoet lehasítjuk. A kapott l-(2-nitro-l-imidazolil)-3-halogén-2--propanolokat kívánt esetben halogénhidrogén 5 lehasítása közben a megfelelő 2,3-epoxipropilszármazékká alakíthatjuk át. Az utóbbiakat kívánt esetben hidrolizálhatjuk vagy hidrogénezhetjük. Az (I) képletű hidroxil-tartalmú vegyületeket kívánt esetben O-alkanoilezhetjük, vé-10 gül a bázis alakjában kapott terméket savaddiciós sóvá alakíthatjuk. A kiindulásként használt 2-nitro-imidazolt pl. úgy állíthatjuk elő, hogy az imidazolt p-bróm-fenildiazóniumsóval (pl. kloriddal vagy szul-15 fáttal) reakcióbe hozzuk, a kapott imidazol-p-brómbenzolazo-vegyületet hidrogénnel, Raneynikkel jelenlétében, a megfelelő 2-amino-imidazollá redukáljuk, melyet végül alkálifémnitrites kezeléssel semleges vagy savanyú közegben 20 2-nitro-imidazollá alakítunk át. A 2-nitro-imidazolt a (II) képletű vegyülettel célszerűen kb. 90—120 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen bázisos szer mint alkálifémkarbonát, pl. nátrium- vagy káliumkarbonát jelen-25 létében hozzuk reakcióba. A 2-nitro-imidazolt azonban bázisos sója, pl. alkálifémsója mint nátriumsója alakjában is reakcióba vihetjük. A (II) képletű vegyületek példáiként az alábbiakat említjük: propilénoxid; l,2-epoxi-3-kis-30 szénatomszámúalkoxi-propán (pl. l,2-epoxi-3-154677
