154666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ditiolfoszforsav-triészterek előállítására

154666 A találmány szerinti eljárásban használt ki­indulóanyagok, vagyis a foszforsavmonoészter­-dihalogenidek a szakirodalomból már ismere­tessé váltak. Ezeket ismert módszerekkel fosz­foroxiihalogenidekből a megfelelő alkohollal 5 gyakran savkötőanyagok jelenlétélben történő reakció útján lehet előállítaná. Az így kapott nyerstermékeket többnyire előzetes desztillációs tisztítás nélkül lehet a jelen találmány céljaira felhasználni. 10 A találmány szerinti eljárást célszerűen oldó­szerek, ill. hjjgítószerek jelenlétében folytatjuk le. Oldószerekként az összes iners szerves ol­dószer számításiba jöhet. Különösen bevált 15 azonban a következő oldószerek felhasználása: adott esetben klórozott alifás és aroimás szén­hidrogének, mint metilénklorid, di-, tri- és tetraklóiretilén, kloroform, széntfetraklorid, ben­zin, .benzol, klórbenzol, toluol és xilol, éter, pl. 20 dietil- és di-ji-butiléter, dioxám, tetrahidrofu­rán, .rövidszénláneú alifás ketonok és nitrilek, pl. aceton, metiletil-, metilizopropil- és rnetil­izobutilketon, aceto- és propionitril, továbbá alacsony forrpontú alifás alkoholok, mint me- 25 tanol, etanol és izopropanol. Mint a fentiekben már kifejtettük, a talál­mány szerinti reakciót satvkötőszerek jelenlété­ben végezzük. Erre a célra az összes haszná­latos savkötőanyag, mint alkálihidroxidok és 30 -karbonátok és -alkoholátok, azonban tercier szerves bázisok, mint pl. trietilamin, dimetil­anilin és piridin is jól felhasználható. Savkötő­anyagok jelenlétében való reakció helyett ha­sonlóképpen előnyösnek bizonyult először a 35 megfelelő tiofenolok sóit, főként alkáli- vagy ammóniumsóit termékként előállítani, majd ezt a megfelelő foszforsavmonoészter-dilhalogenid­del reagáltatni. A találmány szerinti eljárás igen nagy hő- 40 mérséklettartamányon belül is sikeresen lefoly­tatható. Általában —20 C° és a reakcióelegy forrpontja, előnyösen 0—100 C° hőmérsékfet­tartományiban dolgozunk. A reakciót előnyösen a normálnyamáson vé- 45 gezzük, azonban túlnyomáson vagy csökkentett nyomáson is végrehajtható. A találmány szerinti eljárás lefolytatása so­rán általában d mól megfelelő foszforsavimono­észterdihalogenidre 2 mól tiofenolt számítunk, 50 az utóbbi komponenst azonban feleslegben is alkalmazhatjuk. A foszforsavmonoészterdihalogenidet célsze­rűen a fent megadott hőmérsékleti tartomány­ban keverés közben a megfelelő tiofenol (ill. 55 az ennek megfelelő fenolát) oldatába vagy szuszpenziójába becsepegtetjük. Az adagolás közben — mivel a reakció többnyire többé­kevésbé erősen pozitív hőszínezettel zajlik le — gyakran a (reakcióelegy külső hűtése válik 60 szükségessé. Végül előnyösnek bizonyult az is, hogy ha a kiinduló komponensek beadagolása után a treakeiókeveréket a reakció lefolytatása és teljessé tétele céljából hosszabb időn keresz­tül (1—5 óra hosszat vagy éjjelen keresztül) 65 adott esetben melegítés közben keverésben tartjuk. Ilyen esetben a végterméket különö­sen jó hozammal, valamint kiváló tisztaságban nyerhetjük. A reakciókeverék feldolgozása elvileg ismert módon történik, éspedig a reakcióelegyet vízre öntjük, a szerves fázist mossuk és szárítjuk, az oldószert ledesztilláljuk ós amennyiben le­hetséges, a maradékot frakcionáló desztilláció­val (Csökkentett nyomáson feldolgozzuk. A találmány szerint nyerhető ditiolf oszf or­savtriészterefc vagy éles olvadásponttal kristá­lyos vegyületek alakjában válnak ki, amelye­ket a szokásos oldószereikből való átkristályo­sítással könnyen, lehet továbbtisztítani, vagy a reakcióterinékek színtelentől sárga színig ter­jedő olajok, amelyek részben erősen csökken­tett nyomáson, bomlás nélkül desztillálhatok. Egyes esetekben lehetségessé válik az is, hogy a találmány szerinti vegyületeket tisztítás cél­jából csökkentett nyomáson hosszabb ideig gyengén vagy közepesen emelt hőmérsékleten az illékony szennyezések maradékaitól mente­sítjük. A találmány szerinti eljárással többek kö­zött az alábbi vegyületeket állíthatjuk elő: O-etil-, n-propil- és n-butil^S.S-difenil-, O-etil-, n-ipropil- és n-butil-S,S-di(2k, ül. 4-metil-tfenil)-, O-etil-, izopropil-S,S-di(4-kló;rfenil)-, 0-etil-S,S­-di(4-metoxifenil)-, 0-allil-S,S-difenil-, O-etil­-S,S-dii(2,4-dikló:rfenil)-, 0-etil-S,S-dii(4-nitrofe­nil)-, Ö-izopropil-S,S-difenil- és O-izopropil-S, S-dl(2-metil-íenil)-ditiolfoszfors.av-észter. Mint a bevezetőben imár leírtuk, a találmány szerinti termékek számos gombás betegségoko­zó ellen fungitoxikus hatékonyságot fejtenek ki. Ennek alapján, valamint a melegvérűekre gyakorolt kis toxikus hatás miatt a vegyüle­tek jól alkalmazhatók nem kívánt gombás nö­vekedés gátlására, mimellett a magasabbrendű növények a találmány szerinti vegyületek gom­bás betegségek ellen való felihasználását igen kedvezően tűrik. A találmány szerint előállít­ható vegyületeket fungitoxikus szerként a nö­vényvédelemben a legkülönbözőbb gombatör­zsek ellen, pl. az Arehiemyeetek, Phyoomyce­tek, Aseomyoetek, Basidiomycetek és Fungi im­perfectit ellen használhatók fel; Különösen jól beváltak a találmány szerinti vegyületek rizsbetegségek leküzdésénél, mivel kiváló megelőző és gyógyászati hatékonyságot fejtenek ki Piricularia oryzae-vel fertőzött rizs ellen. A találmány szerinti hatóanyagok fungitoxi­kus szerként való felhasználása során a ható­anyagokat önmagukban vagy egymással való kombinációban is felhasználhatjuk. Lehetőség van arra is, hogy a hatóanyagokat más nö­vényvédőszeirelkkel, mint pl. fungicidekkel, her­bicidekkel, rovarirtószerekkel és baktericid szerekkel elkeverjük. A kívánt felhasználási céltól függően az új hatóanyagokat a szokásos készítményekké, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porrá,. 2 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom