154652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalifás aminok előállítására

154652 13 14 n-hexánból átkristályosítjuk, amikoris (VIII) képletű l-pirrolidinil-3,4,5-trifenü-ciklohexánt nyerjük. A kiindulóanyagot a következő módon állít­juk elő: 2 g 3,4,5-trifenil-ciklohex-2-enon 200 ml etil­acetátban képzett oldatához 0,5 g Raney-nikkelt adunk és a keveréket atmoszférikus nyomás alatt hidrogénezzük. A hidrogénezés -befejezése után a kapott elegyet szűrjük, bepároljuk és a maradékot ciklohexánból, valamint vizes meta­nolból átkristályosítjuk, amikoris 3,4,5-trifenil­-ciklohexanolt nyerünk. A termék olvadáspont­ja 156—159 C°. 0,66 g 3,4,5-trifenil-ciklohexanol 5 ml piridin­ben képzett oldatához 0,475 g p-toluolszulfonil­kloridot adunk és a keveréket 75 percig gőz­fürdőn melegítjük. Lehűlés után a reakcióele­gyet jeges vízre öntjük és keverjük. A gumi­szerű maradékról a vizet dekantáljuk, a mara­dékot pedig 5%-os szóda oldatban szuszpendál­juk. A folyékony fázist leöntjük és a maradé­kot 95%-os etanolban melegítés közben oldjuk. A lehűtésre kristályos termék válik ki, amelyet 95%-os etanolból átkristályosítunk. A termék tiszta 3,4,5-trifenil-ciklohexanol-p-toluolszulfo­nát, amelynek olvadáspontja 180—180,5 C°. 7. példa: A kiindulóanyag előállítását a következő­képpen végezzük: 3,2 g fémnátrium 300 ml etanolban képzett oldatához egymás után 22,1 g 2-feniiacetil-piri­dint és 20,1 g benzálacetont adunk keverés köz­ben szobahőmérsékleten és nitrogén atmoszférá­ban. 10 percig tartó keverés után szobahőmér­sékleten és 30 perces keverés után 0 C°-on ka­pott kristályos anyagot leszűrjük, meleg etanol­lal trituráljuk, lehűtjük és szűrjük. Az előbbi műveletet benzollal megismételjük. A kapott szilárd anyagot etanol-metilénklorid elegyből át­kristályosítjuk, amikoris 3,5-difenil-3-hidroxi-4--(2-piridil)~ciklohexanont nyerünk. A termék olvadáspontja 246—248 C°. 10 g 3,5-difenil-3-hidroxi-4-(2-piridil)-ciklo­hexanon és 30 ml 85%-os foszforsav keverékét nitrogén atmoszférában keverés közben 1 óra leforgása alatt 100 C°-ra melegítjük. Lehűtés után a reakcióelegyet 175 ml vízre öntjük, a vizes szuszpenziót vizes ammónia oldattal meg­lúgosítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A megszárított kivonatot kis térfogatra pároljuk be, majd ciklohexanon felesleggel felhígítjuk. A metilénklorid maradékát lepároljuk, a keveréket lehűtjük és szűrjük, amikoris a 3,5/?-difenil-4f­-(2-piridil)-ciklohex-2-enont kapjuk, amelynek olvadáspontja 122,5—125 C0 .' A kapott epimér termék egy részéből ciklohexánban oldatot kép­zünk és vékonyréteg-kromatográfiával szilika­gél felhasználásával az epiméreket szétválaszt­juk, a szétválasztott anyagokat ciklohexánból átkristályosítjuk. A 4a-epimér(transz) olvadás­pontja 140—141 C°, a 4/j-epimér(cisz) olvadás­pontja 170—171,5 C°. 9,75 g 4a-epimért 300 ml etilacetátban oldunk és az oldatot 3 g 10%-os aktívszenes palládium katalizátor jelenlétében 3,5 atm. nyomás alatt 15 óra hosszat hidrogénezzük. A katalizátort ki­szűrjük, a szűredéket bepároljuk, lehűtjük, és a kapott kristályos terméket benzolból átkristá­lyosítjuk. Ekkor a 3^,5/?-difenil-4a-(2-piridil)­-ciklohexanont nyerjük, amelynek olvadáspont­ja 241—242 C°. Az anyalúgot bepároljuk, a visszamaradt ola­jat benzol-metilénklorid elegyben oldjuk és semleges alumíniumoxidon (II—III. aktivitás) kromatografáljuk. A kívánt 3a,4a,5/5-epimert 1:9 arányú metilénklorid-benzol eleggyel eluál­juk. A kapott termék olvadáspontja ciklohexán­ból való átkristályosítás után 157—158 C°. 8. példa: 3,27 g 3,5-difenil-4-(2-piridil)-ciklohexanon és 5,7 g vízmentes dimetilamin 250 ml abszolút etanolban képzett oldatát rövid ideig vissza­folyató hűtő alatt forraljuk, majd atmoszférikus nyomáson és szobahőmérsékleten 0,5 g 10%-os aktívszenes palládium katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátor szűrése és a szűr­let bepárlása után nyert maradékot n-hexánból átkristályosítjuk. A termék a (X) képletű epi­mér lf-dimetilamino-3,5-difenil-4-(2-piridil)-cik­lohexán 1 :1 arányú keveréke, melynek olva­dáspontja 80—115 C°. Az epimer keveréket vé­konyréteg-kromatográfiával választjuk szét, ami­koris két epimér terméket kapunk, az egyiknek az olvadáspontja 125—126 C°, a másiké pedig 134—136 C°. 9. példa: 9,72 g 3,4,5-trifenil-ciklohex-2-enon és 2,34 g pirrolidin 175 ml benzolban képzett oldatához nyomnyi mennyiségben p-toluolszulfonsavat adunk. A keveréket nitrogén atmoszférában 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, miközben a képződött vizet vízleválasztó feltét­tel távolítjuk el. Az oldószer lepárlása után a kapott maradékot 175 ml abszolút etanolban 10 i? 20 25 S0 85 40 45 50 55 60 2,7 g 5/J-difenil-4a-(2^piridil)-ciklohexanon, 1,4 g piperidin, egy kristálynyi p-toluolszulfonsav és 100 ml benzol keverékét nitrogén atmoszfé­rában 22 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt 35 forraljuk. A reakció közben képződő vizet víz­leválasztó feltéttel távolítjuk el. A reakciókeve­réket csökkentett nyomáson bepároljuk, a ma­radékot 100 ml abszolút etanolban oldjuk és az oldatot atmoszférikus nyomáson 0,7 g 10%- 40 os aktívszenes palládium katalizátor jelenlété­ben hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk, amikoris a (IX) kép­letű 3ß,5/S-difenil-lf-piperidinil-4a-(2-piridil)­-ciklohexánt nyerjük. A terméket kismennyi- 45 ségű n-hexánból átkristályosítjuk, amikor 129— 140 C° olvadáspontú terméket kapunk. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom