154642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas(III)-klorid elválasztására

154642 ner ammóniumklorid, amely az alábbi összeg­képlettel [RiR2R3R*N]+ • [Cl]­vagy az alábbi szerkezeti képlettel R1 R2 _ N — R4 R3 ÍC1]­'• jellemezhető, amely képletben Rí, R2 , R 3 és RA mindegyike alkil-, alkenil-, aril- vagy aralkil­-gyökök. A kvaterner ammóniumsó szénatom­számát úgy kell megválasztani, hogy vízben vagy híg sósavban oldhatatlan legyen. Azonban nem tartalmazhat annyi szénatomot, hogy szo­bahőmérsékleten szilárd halmazállapotú vagy túlságosan viszkózus, esetleg nem poláros szer­ves hígítószerekben, mint petróleumban nehezen legyen oldható. Ennek megfelelően előnyösen olyan kvaterner ammóniumkloridokat haszná­lunk fel, amelyek összesen legalább kb. 12 és legfeljebb 60 szénatomot tartalmaznak a négy szerves csoportra szétosztva. Megjegyezzük azon­ban, hogy egyéb, kevesebb vagy több szénato­mot tartalmazó olyan szelektív szerves reagen­sek is alkalmazhatók, amelyek lényegében víz­ben nem oldódnak, petróleumban pedig ugyan­olyan jól oldhatók, mint a kvaterner szerves ammóniumvegyületek. A kvaterner ammónium­vegyület minden egyes szerves gyöke 1—20 (vagy ennél még több) szénatomot tartalmazhat. Ilyen vegyületek általában tercier aminők alki­lezésével állíthatók elő. A találmány szerint elő­nyösen alkalmazható vegyületek tipikus kép­viselőit a következőkben soroljuk fel: tri-n-oktil-monometil-ammóniumklorid, triizooktil-monometil-ammóniumklorid, di-n-oktil-<monodeeilj monometil-ammóniurn­klorid, triauril-monometil-ammóniumklorid, metil-tri-n-alkil-(C8 —C 12 )-ammóhiumklorid, tri-n-decil-monoetil-ammóniumbromid, tri-n-oktil-mono-n-propü-ammóniumklorid, tridecü-monoetil-ammóniumbromid, tetra-n-butil-ammóniumbromid, tetra-n-hexü-ammóniumjodid, metil-tri^n-alkil-(C8 —C 10 )-ammóniumklorid, trioktil-monometil-ammóniumszulfát, trioktil-monometil-ammóniumacetát, tetra-n-heptil-ammónium j odid, benzil-dimetil-n-decil-ammóniumklorid, difenil-n-oktil-metil-ammóniumklorid, trioktilenil-monometil-ammóniumbromid, dimetil-didodecenil-ammóniumklorid, dimetil-benzil-n-alkil-(C8 —C 10 )-ammónium­klorid. A felhasznált reagens a fenti vegyületek ke­verékeiből is állhat, vagy egy N-atomhoz há­rom vagy négy különböző szerves gyök is kap­csolódhat, így például kiváló eredményeket ér­tünk el a kereskedelemben is hozzáférhető, fen­tiekben is feltüntetett metil-tri-n-arkil-(C8 —C 10 )-5 -ammóniumklorid reagenssel, amelyben R1 , R 2 és R3 keverten C 8 és C 10 szénláncokat tartal­maznak, ezek közül is főként C8 szénláncot. A szelektív szerves reagenst előnyösen vala­mely iners, nem poláros, vízzel nem keveredő 10 szerves hígítószerben feloldjuk. A szerves hígító­szer lehet egy vagy több alifás vagy aromás szénhidrogén (pl. heptán vagy benzol), a fel­sorolt szénhidrogének halogénezett származékai, ásványolajfrakcíók, mint petróleum és szárma-15 zékai, továbbá a feltüntetett szerves vegyületek keverékei. Előnyösen a gazdasági és tűzbizton­sági szempontból olyan magas lobbanáspontú folyadékokat választunk, mint a kevés aromás anyagot tartalmazó petróleum, amely kiválóan 20 megfelel a szelektív szerves reagens hígítósze­reként. A kvaterner ammóniumvegyületnek az iners szerves hígítószerekben való koncentrációja nem döntő jelentőségű és széles határok között be-25 állítható. Olyan koncentráció értékeket válaszr­tunk, hogy a vizes oldat vas(III)-klorid tartal­mának leghatékonyabb extrakcióját elérjük, valamint a vizes-szerves-fázisból álló rendszer fáziselválási tulajdonságait kedvezően befolyá-30 soljuk. A kvaterner ammóniumkloridnak vagy ennek sóinak petróleumban vagy más szerves hígítószerben való koncentrációját célszerűen 0,05—0,2 mólkoncentrációra állítjuk be. Ha a szelektív szerves reagens oldatát és a 35 szerves hígítószert a vas- és alumínium-tartal­mú vizes kloridoldattal elkeverjük abból a cél­ból, hogy a vizes oldat vas(III)-klorid tartalmát kivonjuk, azt tapasztaljuk, hogy a szerves fázis egy része, vagy egyes alkatrészei a vizes oldat 40 egy részével emulzió képzésére hajlamosak. En­nek következménye az, hogy az extrakciós mű­velet befejezése után, a szerves/vizes fázisból álló rendszer elválása közben a kölcsönösen nem keveredő fázisok egy része mégis elkeveredik, 45 vagyis a várt szerves és vizes fázison kívül mindkét fázistól jól elhatárolható emulziós fázis is képződhet. A szerves és vizes fázisnak emulzió képző­dési hajlama és az emulzióban levő szerves és 50 vizes komponensek relatív aránya a következő tényezőktől függ: a felhasznált kvaterner am­móniumvegyület és szerves hígítószer minősége, a kvaterner só szerves fázisban való koncent­rációja, a vas(III)-klorid koncentráció a vizes 55 fázisban, a szerves/vizes fázis aránya, az alkal­mazott hőmérsékleti érték, valamint a rendszer szerves fázisában emulziós inhibitor jelenléte vagy távolléte. 60 Az emulzióképződési hajlamon kívül a külön­álló fázisok folyadék-felragadási problémája is jelentkezik. A szerves folyadék cseppek a vizes fázisban vagy a vizes fázis cseppek a szerves fázisban maradhatnak, esetleg mindkét ténnyel 65 számolni kell. A különálló fázisokból történő 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom