154572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyszilárdságú mész-homok idomtestek előállítására
154572 3 4 16—35 s% közötti mennyiségű kalciumoxidot vagy vele ekvivalens mennyiségű káleiumhidroxidot használunk; c) továbbá a hidrotermikus kezelésnél a 120 C° eléréséig legalább 45 percnyi hevítési időt alkalmazunk. Az a meghatározás, hogy a kalciumoxid mennyisége minimum 12 s%, illetve lehetőleg 16—3i5 s% közötti legyen, a kvarchomok menynyiségére vonatkoztatva annyit jelent, hogy 12 s% CaCMhoz 88 s% homok, 16 s% CaO-hoz 84 s% kvardhomok tartozik. Ez nem zárja ki azt, hogy ezen felül más anyagok is hozzáadhatok. Ez utóbbiak azonban a CaO-tartalom megállapításakor figyelmen kívül hagyhatók. Előnyös, ha az adalékanyagnak legalább egy része 90 /* és 1 mm közé esik, és ennek a szemcseintervalluma a finom szemcsékhez képest úgy van beállítva, hogy a finomszemcséjű kvarcnak és az adalékanyagnak a szemcse határai 5,« és 1 mm közé essenek. Előnyös továbbá a kalciumoxidnak, illetve a vele ekvivalens kalciumhidroxidnak a mennyiségét úgy választani, hogy az 5 /"-tói 1 mm közötti szemcseinitervallumra vonatkoztatva legalább 10 s%, de inkább 13—20 s% CaO álljon rendelkezésre a keverékben. Egy rész kalciumoxid, illetve kalciumhidroxid, mint ismeretes, másfélszer annyi cementet pótol. Technikai gyártmányok — mint a fehér finommész, vagy a fehér mészhidrát — alkalmazásakor a bennük levő szennyeződésekkel és tisztátalanságokkal is számolni kell. Igen előnyös a nagyszilárdságú adalékanyagok kvarchomok, kavics, bazalt, olivin, mészkő stb. alkalmazása megfelelő szemnagyságban. Magától értetődik, hogy az adalékanyag menynyiségének túlzottan nagyra választása a szilárdságot csökkenti. Meglepő volt, hogy az elérni kívánt szilárdságok a darabolás módjától függetlennek bizonyultak. A találmány foganatosításához a szemszerkezet természetes előfordulású, őrölt vagy ütőkezeléssel aprított kvarcból állítható össze. A találmány szerint tehát függetlenítve vagyunk az apritóeljárás módjától, illetve az aprításhoz szolgáló berendezésektől. Kísérletek kimutatták, hogy az elérhető szilárdságok 10 s% kalciumoxidtartalom alatt erősen csökkennek, míg 20 s% fölött lényeges szilárdságnövekedést a további kalciumoxidmenynyiség már nem eredményez. Szálszerű adalékanyagoknak a keverékhez való adása különleges célokra, a már említett adalékanyagokkal együtt, vagy azok nélkül ásványi rostok, így azbeszt, kőgyapot stb., hőálló műszálak, fémgyapot adhatók a keverékhez: csövek előállításakor például 10% azbesztszál.. Ezeknek a szálas anyagoknak jelenléte kedvezően befolyásolja a nyomószilárdsághoz képest az idomtest húzó-hajlító szilárdságát. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az ismertetett eljárás előnyösen javítható, a keverék tömörítése több, mint 10 s%, de inkább 15 s% szabad víz jelenlétében — ennek a fölösleges víznek a keveréken való átvezetésével — történik, Ennél az eljárásnál ez azért igen előnyös, mert a tömörödés közben a fölösleges kilépő víz eltávozását így elősegítjük. Ez porózus, szívóképes betéteknek, rostáknak, csatornáknak, draincsöveknek a formába helyezésével lehet elérni. A találmányban közölt víztartalmú massza tömörítésékor lényegesen kisebb — mintegy az 1/10-re csökkentett — sajtólóerő is elegendő és ezen túlmenően a hidrotermikusan edzett idomtestek szilárdsága azonos természetes fajsúly esetén még növekedett is. Ilyen módon 2000 kg/cm2 -et messze meghaladó szilárdságok lehetségesek. Igen előnyös a találmány szerinti eljárás alkalmazása nagyobb formátumú — például gyalogjáró lapok, ablakkiváltók és hasonló — elemek előállítása esetén. Eddig az ilyen nagy elemek előállításához megfelelően méretezett sajtókra volt szükség. Bizonyos sajtolási vastagságok felett tekintélyes mértékű rétegződés és struktúrakülönbség mutatkozott, olyannyira, hogy a kész gyártmány szilárdsága kívülről befelé haladva nem egyszer csökkenő volt. A szóbanforgó találmány szerinti eljárás ezzel szemben nagyobb méretű elemek esetén is gyakorlatilag egyenletes struktúrát biztosít és ezeket a nagy elemeket éppen olyan könnyű előállítani, mint vékony lemezeket. Ezen túlmenően egyáltalán nem szükséges a tömörítést sajtolással, végezni. A tömörítést elégséges mértékben előnyösebben biztosítja a vibráció (külön teherrel vagy anélkül) és a pörgetés. Ez utóbbi elsősorban cső, illetve csőszerű elemek előállításánál alkalmazható. A találmány szerinti eljárás végrehajtásakor ajánlatos a masszát először kevés vízzel intenzíven összekeverni, majd pedig a vízfölösleget újabb jó átkeverés mellett hozzáadni, hogy ezután a víztartalmú keverék idomtestté tömörödhessek. A fölösleges víz mennyisége a kvarchomok finom alkotórészének arányától függ. Ha sok a finom alkotórész, akkor több víz szükséges, mintha az kevés lenne. Csövek pörgetésénél célszerű 40-—50 s% szabadvíz hozzáadása, hogy jól szivattyúzható masszát kapjunk. Nagyobb százalékú durva szemcse esetén a massza már 35%, vagy még kevesebb szabad vízzel is szivattyúzható. A találmány szerinti eljárást kiviteli példán mutatjuk be. Finomszemcsés kvarchomokként 5 ji-nál 10,5; 20 ,«-nál 21,2; 90 ,«-nál 57,00 szemcseszerkezetű homokot használunk. Az ordiná-v ták a megfelelő lyukbőségű szitán áthullott anyagmennyiséget jelentik százalékban. Feltétlenül szükséges, hogy az alapanyag a 6—10 s%, vagy még pontosabban 7—9 s%, víz hozzáadása után intenzíven össze legyen keverve. Ezt kényszerkeverővel, vagy Koller-görgős járattal lehet elérni. A Koller-járattal történő keverésnek 5 perctől 20 percre való megnyújtásával — egyébként azonos gyártási feltételek esetén — és gőzöléses szilárdítás mellett mint-10 15 20 25 20 £5 40 45 50 55 60 2
