154523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliolefin idomtestek felületi adhéziós tulajdonságainak javítására

3 154523 4 zékkel és kötőanyagokkal szemben megjavítsák. Számos javaslat ismeretes továbbá arra vonatkozóan, hogy a polietilénfóliákat extrudálás stb. után különféle szerves vagy szervetlen vegyületek oldatába vagy diszperziójába, vagy etilén és poláros vinilmonomérek nagymolekulájú elegypolimerizátumainak oldatába bemártják és így egy időre színezékek és nyomófestékek felvételére alkalmasabbá teszik. Ezeknek az eljárásoknak közös vonása, hogy az idomtestek elkészítése után külön technológiai folyamatokban hajthatók végre és minden esetben külön technológiai berendezéseket igényelnek. Fenti eljárások sem biztosítják azonban mindig tartósan a ragasztóanyagok vagy nyomószínezékek stb. tapadóképességének növelését. Ami a nyomtathatóság megjavítását illeti, az ismert munkamódszerek a nyomószínezékben különleges, a poliolefin nem poláros jellegéhez alkalmazott kötőanyagok használatának szükségességét zárják ki. A találmány alapja az a felismerés, hogy a technika ismertetett állása jelentős technológiai ráfordítást igényel, anélkül, hogy a tartós hatást minden esetben biztosítaná. A találmány feladata, hogy a poliolefin — kiváltképpen polietilén — idomtestek felületi tulajdonságait már a feldolgozás folyamán kialakítsa úgy, hogy a végső idomtest ragasztható, nyomtatható vagy más, a poliolefmektől idegen plasztikus anyagokkal összeköthető legyen. • >• A találmány szerint ezt oly módon sikerül elérni, hogy poliolefineket, kiváltképpen polietiléneket feldolgozásuk előtt, illetve alatt hoszszabb oleofil lánccal kapcsolt, végcsoportként poláros atomcsoportot tartalmazó alacsony molekulasúlyú anyagokkal kombináljuk, ahol ezek adagolását úgy választjuk meg, hogy a poliolefin idomtest homogenitása megmaradjon. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a feltételek nagymértékben teljesíthetők, kiváltképpen C6

feletti zsíralkoholok, vagy fenolalkolholok etilénoxiddal képzett kondenzációs termékeinek, illetve ezek keverékeinek, mint kereskedelmi minőségű emulgátoroknak és diszpergálószereknek az alkalmazása útján. Ezeknek az oxietilezett zsíralkoholszármazékoknak, illetve alkilarilpoliglikolétereknek az adhéziós tulajdonságokra gyakorolt hatása legjobban a polietilén idomtest felületére felvitt vízcsepp határszögének mérése útján állapítható meg. A határszög csökkenéséből — a polietilénfelület rövid ideig tartó tisztítása esetén is — fenti kondenzációs termékek poláros végcsoportjainak a polietilén idomtestben, illetve ennek felületén, elfoglalt helyzetére következtetni lehet. Míg egy adalék nélkül előállított, illetve az említett utókezeléseknek alá nem vetett polietilénfólia felületén a víz határszöge, 90—95° között van, a találmány szerinti poláros anyagok adalékolása ezt 70—-66°-ra csökkenti, illetve a víz teljes elterülését idézi elő. -: Ezeknek az oxietilezett kondenzációtermékeknek a polioletfinbe történő bedolgozása örama-5 gában ismert módon történik. így pl. közvetlenül a polimerizáció kiindulási anyagainak granulátum alakjában történő feldolgozása után, a szokásos berendezésekben, vagy egy nyers granulátumnak hengeren vagy éxtruderón tör-10 ténő képlékenyítése alatt a poliolefinhez keverjük, miközben a hőmérsékletet 110—150 C°-on tartjuk. Az adalékot 0,2— kb. 2%-ban, adjuk a poliolefinhez. Az így előkészített porokból vagy granulátumokból a fröccsöntés, illetve az ex-15 trudálás ismert technikája szerint előállított poliolefin idomtestek felületi adhéziós tulajdonságai megjavulnak. Az eddigi munkamódszerekkel ellentétben más hasonló, jelentős műszerezéssel járó, mechanikai vagy kémiai utókezelés 20 nem szükséges ahohz, hogy a találmány szerint előállított idomtesteken a kereskedelmi nyomószínezékeket jól tapadóan megkössük. Az eltérő bázisú nyomószínezékek, így pl. a kolofónium-maleinsavészterekkel vagy poliakri-25 Iátokkal, illetve polinletakrilátokkal, mint tapadást javító és fényesítő szerekkel adalékolt, kollódiumgyapot-alapú, vagy hasonló variánsokkal rendelkező klórtartalmú poliméralapú, vagy di- és trimerizált telítetlen zsírsavak és 30 alifás diaminokból előállított poliamidalapú nyomószínezékek a poliolefin idomtestek felhasználási célja szerint a nyomás tapadóképességének beállítását lehetővé teszik. 35 A tapadóképességet különösen az ujjkörömmel történő kaparási szilárdságból, a dederonkefével végzett kefélésből és kiváltképpen a nyomdafestéknek egy rávitt ragasztószalagra történő átragadásából ítélhetjük meg. 40 Meglepő módon azt találtuk, hogy egy kereskedelmi guminyomószínezék vagy az említett poliamidbázisú színezékek egyike a találmány szerint 0,5% kereskedelmi oxietilezett, C12

feletti zsíralkohollal vagy egy alkilarilpoliglikol-45 éterrel adalékolt, ismert módon sík vagy cső alakú fóliaként előállított polietilénfóliára oly kiválóan tapad, hogy a felvitt ragasztószalag lehúzása során a nyomószínezékben semmiféle károsodást nem okoz. 50 Ez az eredmény annál inkább meglepő volt, mert idáig úgy tudták, hogy alacsony molekulasúlyú, nem poláros anyagoknak a bedolgozása a polietilénfólia nyomását teljesen lehetetlenné teszi, továbbá mi magunk azt tapasztaltuk, hogy 55 egy sor más, alacsony molekulasúlyú poláros anyag, pl. egy kereskedelmi zsírsavamin a nyomószínezék megkötésének fokozatos csökkenéséhez vezetett. Egy szénhidrogén- vagy hosszúláncú zsírsav-60 amidalapú polietilén-kenőanyaggal, pl. 13-dekozánamiddal feldolgozott fóliának oxidáló lánggal vagy elektromos kisüléssel végzett — eddig szükségesnek tartott — további kezelését a találmány szerinti munkamódszer ugyancsak fe-65 leslegessé teszi. .2