154505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet különösen kaptafák térkoordináta rendszerben történő vizsgálatára

3 154505 4 talmazó illesztőberendezéssel megjelöljük és rög­zítjük. A találmányt közelebbről a csatolt rajzok alapján magyarázzuk, amelyek annak példakép­peni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra a kaptafa oldalnézete a járósíkon, a jellemző pontok feltüntetésével. A 2. ábra az 1. ábra szerinti kaptafa felülné­zete. A 3. ábra a kaptafa befogásának felülnézete. A 4. ábra a 3. ábra szerinti kaptafa oldalné­zete. Az 5. ábra az illesztőszerkezet. A 6. ábra a 4. ábra szerinti kaptafa E—E sík mentén vett metszete, az illesztőberendezés fe­lülnézetével. A 7. ábra a harántmetszetrajzolatok készíté­séhez szükséges berendezés a pantográffal együtt. A 8. ábra a szinkron forgatható íróasztal az előnyomtatott papírlapok befogására. A kaptafa koordinátáinak egyértelmű kijelö­léséhez az alábbi jellemzők meghatározása szük­séges, amelyek az 1—4. ábrákon vannak feltün­tetve : az Lp lábhosszpont, az Sp saroksúlypont, a saroksúlyponttól egyforma távolságra levő A,B sarokélvonalpontok, az s forgatótengelytávolság és a forgató tengelynek a járási síkkal bezárt « szöge. Ezek az értékek és pontok a kaptafaszerkesz­tés jellemző adatai. Az Lp lábhosszpontot, az Sp saroksúlypontot és a A,B sarokélvonalpontokat a talpsablon szerkesztése során határozzuk meg. Helyeiket a talpsablonról jelöljük át a kaptafára úgy, hogy a talpsablont a kaptafa talprészére fektetjük. Az s forgatótengelytávolságot a hajlatsablonnal állapítjuk meg, melynek értékét tolómércével mérjük le, vagy a haj latsablonról jelöljük át. A a szög a kaptafaszerkesztés során ugyancsak meghatározott érték. Célszerűségi okokból az Lp lábhosszpont és az Sp saroksúlypont valamint az O sarokbefogási pont által meghatározott csíkot tekintjük pél­dául z—x síknak. A z—x síkra az O pontban emelt merőleges legyen az y ordináta. A fenti­ekben leírt módon az Lp lábhosszpontot és az Sp saroksúlypontot pontosan meg tudjuk hatá­rozni, de a kaptafa geometriai alakzatából adó­dóan a O pontot az s forgatótengelytávolság se­gítségével csak az x abszcissza irányában tud­juk megfelelő pontossággal kijelölni. Az y ordináta irányának és ezzel együtt az O pont y irányú helyzetének meghatározásához az A,B sarokélvonalpontokat használjuk fel. Az A,B sarokélvonalpontokat összekötő egye­nes (2. ábra) párhuzamos a tájolási alapnak vett járási síkkal. Ez a követelmény a sarok szim­metriájából adódik. Célszerű az egyik koordi­nátát a járási síkkal párhuzamosan felvenni. Irányát az A,B sarokélvonalpontokat összekötő egyenes, az Sp saroksúlypont, az Lp lábhossz­pont egyenesnek a járási síkban vett z vetü­letére emelt yx merőleges határozza meg. A koordináták közös O metszéspontját az Sp sa­roksúlypont-Lp lábhosszpont egyenes vonalában, a járási síkra emelt merőleges, síkban határoz­zuk meg. (1. ábra) A találmány alapján kidolgozott könturográf segítségével, a kaptafák fent leírt szerkesztési adatainak felhasználásával, a kaptafák geomet­riai méreteit x—y—z koordináta rendszerben tudjuk vizsgálni. Az 1 kaptafának a koordinátákkal azonosított befogását a 2—5. ábrákon ismertetett szerkeze­tek biztosítják. Az 1 .kaptafát az Lp lábhosszpontban befúrt 2 orrbefogóval szereljük fel, amelynek megfele­lően kialakított furatába illeszkedik a 3 orrtá­masz. A 4 sarokbefogóhegyet az 1 kaptafa hátsó sarokélvonalától mért s tengelytávolságra a kaptafa hátsó részének legíveltebb pontjába szúrjuk be. A kaptafa "a befogócsúcsok által meghatározott tengely mentén szabadon forog­hat. A kaptafa további betájolását az 5. ábrán ismertetett illesztőszerkezet segítségével végez­zük el. A járósík és a befogás tengelye által előre meghatározott a szöget a 9 szögskálán ál­lítjuk be és a helyzetet 8 rögzítőcsavarral rög­zítjük. A járósíkot a 10 forgástengelyre emelt merőleges sík határozza meg. A befogásten­gelyre merőlegesen mozgatható 6 kocsit a kap­tafa talprészének irányában toljuk, hogy a 14 súlypontjelölő tű (6. és 7. ábra) és a 12, 13 tájolótűk azzal érintkezzenek. A 14 súlypont­jelölő tű a 10 forgástengely irányában rugó el­lenében elmozdítható. A 10 forgástengelyre sze­relt 11 vezetőlécet a forgástengely körül úgy forgatjuk el, hogy a 12, 13 tájolótűk a kapta­fán feljelölt A,B sarokélvonalpontok irányába mutassanak. A befogástengely z irányában a kaptafa mozgatható. A tájolásnál a kaptafa helyzetét úgy állítjuk be, hogy az Sp saroksúly­pont a súlypont jelölő tű magasságába kerüljön. Helyes befogás esetén a 14 súly pont jelölő tű a kaptafára jelölt Sp saroksúlypontba mutat, mi­közben a forgástengelytől egyforma távolságra állított 12, 13 tájolótűk az A,B sarokélvonalpon­tokkal érintkeznek. Amennyiben az egyidejű érintkezés nincs meg, akkor a 4 sarokbefogóhegyet a 15 csuszka segítségével az y ordináta irányában addig moz­gatjuk, míg a helyes tárolásról meg nem győ­ződtünk. A kaptafa helyzetét azután az 5 rög­zítőcsavarral rögzítjük. A kaptafa harántmetszeténék rajzolását a 7. ábrán ismertetett 16 pantográffal végezzük. A harántmetszetek a z-irányú befogástengelyre merőleges síkban készülnek. A metszetek he­lyeit milliméterskála vagy tetszőleges osztóskála segítségével határozzuk meg. A metszetrajzola­toknak a z irányú tengely mentén az O ponttól mért távolságát az egyes rajzolatokon feltün­tetjük. Természetesen más tetszés szerinti kiin­dulási bázist is választhatunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom