154495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás marhatüdőből nyert nyers proteáz-inhibitorkészítmények tisztítására

3 154495 4 Az összes említett eljárásoknak vannak azon­ban fogyatékosságai. Mint a ballasztanyagok kicsapásán, mint pedig a hatóanyag kicsapásán alapuló eljárás után a kicsapószert az oldatból kvantitatíve el kell távolítani, ami jelentékeny 5 ráfordítást igényel. Az anioncserélőkkel való dolgozás különösen nagy megterhelést jelent, mert lúg felvitele után ezeket nagymennyiségű kétszer desztillált vízzel kell kimosni. Ebből kifolyólag az ion- io cserés eljáráshoz viszonylag nagymennyiségű ioncserélő szükséges. A membrándialízis és még inkább a térhálós dextrángélen történő szűrés nagyüzemi gyár­tásra nem alkalmas. Az ezekkel a módszerek- 15 kel együttjáró hosszabb kezelési idő a mikro­organizmus fejlődésének kedvez és ezáltal a pirogén anyagok keletkezését élősegíti. Ezáltal az inhibitoroldat terápiás felhasználásra alkal­matlanná válik. 20 A jelen találmány célja az eljárás fenti hát­rányainak a kiküszöbölése. A találmány fel­adata olyan adszorbens alkalmazása, amely a nyers inhibitor oldatban levő kísérő fehérje- 2 5 ket és színezőanyagokat megkötni és ezáltal az oldat tisztítását elősegíteni képes. Emellett ügyeini kell arra, hogy az adszorpció vagy zárvány útján előálló hatóanyag-veszteség mini­mális legyen. ?0 Az eljárásnak nagyüzemileg könnyen kivite­lezhetőnek kell lennie, és kevés műveletből kell állnia. Azt találtuk, hogy a proteáz-inhibitornak marhatüdőből klinikai alkalmazásra jól elvisel- 5 hető, tiszta készítménye állítható elő a követ­kező módon: Milliliterenként 800—1300 anti-tripszin-egység (ATrE) aktivitással és 8,5—9,5 pH-értékkel ren­delkező, marhatüdőből nyert inhibitor tiszti- ^ tatlan vizes oldatához 3—10, előnyösen 5% tiszta magnéziumoxidot (MgO) adunk és 1—16, előnyösen 3 órán át 10—50 C°, előnyösen 25 C° hőmérsékleten mechanikai úton keverjük. A proteineket és színezőanyagokat adszorbeált magnéziumoxidot szívószűrőn elkülönítjük. A kezdetben sárgás barnás színű inhibitoroldat eközben csaknem színtelen lesz. A proteinek adszorpcióját igazolja a relatív extmkcióértéknek ultraibolyában, 280 nm-en 5Q mért csökkenése, a kiindulási, ill. a magnézium­oxiddal kezelt oldatban mérve. A pigmentek eltávolítását az extinkciónak 555 nm-en tör­ténő mérésével ellenőrizhetjük. A magnéziumoxidnak adszorbeáló anyagként '_ való alkalmazása bár ismert, mégis igen meg­lepő a proteinekkel szemben mutatkozó szelek­tív adszorpciós képessege mely a viszonylag alacsonymolekulájú polipeptidekre, mint ami­lyen a proteáz-inMbitor nem vonatkozik. Az alkáliföldfémek csoportjába tartozó többi fémek oxidjai, így a kalcium és bárium oxid­jai a magnéziuméhoz hasonlóan proteaz-inhibi­torok tisztítására nem alkalmasak, még ha elvi- 65 leg ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek is. A sok más, vizsgálatnak alávetett adszor­bens a hatóanyagot túl nagymértékben, vagy a ballasztanyagok eltávolítását túl kismérték­ben végezte. A magnéziumoxid a ballasztanyagokon kívül csak mintegy 10% hatóanyagot adszorbeált. A szennyezőanyagokat tartalmazó MgO-nak szívószűrőn történő, eltávolítása után a ható­anyag oldat még magnézium-ion nyomokat tar­talmaz, melyek bár biológiai szempontból jelen­téktelenek, adott esetben polimerizációs-gyanta típusú kationcserélővel keverve eltávolíthatók. A gyanta divinilbenzollal térhálósított poli­sztirol alapú polimerizátum. Az ioncserélő szívószűrőn történő eltávolítása után a nyert szűrletet 2—6-szoros, előnyösen 4-szeres térfogatú alacsony alifás alkohollal, előnyösen etanollal, vagy acetonnal elegyítjük. A kicsapószert ezt megelőzően célszerű —5 C°­ra lehűtjük, és a keveréket a hatóanyag teljes kiválása céljából éjszakán át hidegen tartjuk. Tiszta fehér, finom csapadékot kapunk, amit az oldattól célszerűen centrifugálással elválasztunk. A csapadékot etanollal, ill. acetonnal mossuk és így száraz porrá feldolgozzuk, vagy pirogén anyagoktól mentes vízben, ill. fiziológiás kony­hasó oldatban felvesszük, amikorís maradék nélkül oldódik. Ennek a 2,5—3,5 pH-értékkel rendelkező in­hibitor oldatnak az aktivitása kb. 2500 ATrE/ml. A hozam a bevitt anyagra számítva 80—95%­A kiindulási oldat 80—140 ATrE/mg tiszta­sági foka a végtermékben SOO—1000 ATrE/mg­ra nő. Az inhibitor oldat az ismert módon ste­rilizáló szűrésnek vetjük alá. Ezt követően terápiás célra minden további nélkül alkalmaz­ható. A találmány szerinti eljárással előállított in­hibitor oldatban sem proteinek szulfoszalicil­savval, sem magnéziumionok az érzékeny titán­sárga reakcióval nem mutathatók ki. A marhatüdőből nyert proteáz-inhibitor akti­vitását antítripszin egységekben ^ATrE) adjuk meg. Ennek meghatározására a Markwardt és Walsmann által leírt módon történik. [F, Mark­wardt, P. Walsmann: Zur quantitativen Be­stimmung von Proteasen Inhibitoren, Die Phar­mazie, 19, 453 (1964-)] A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti. Példa: 918 ATrE/ml aktivitású, marihatüdőből nyert, inhibitor oldat 650 ml-ét kb. 8,5 pH-értéken, 32,5 g magnéziumoxiddal elegyítünk és 3 órán át 25 C°-on mechanikai úton keverjük. Ezt kö­vető, szívószűrőn elkülönítjük. és így 580 ml, 774 ATrE/ml aktivitású, 10,0 pH-értékű inhibi­tor oldatot nyerünk, miközben az oldat 280 nm-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom