154485. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rákellenes hatású szer előállítására

154485 E «műveletek kiviteli módozatait közelebbről az alábbiakban ismertetjük: * 1. Az extrakciós művelet: 5 Az anitikarcinogén anyag extrakeiója vízzel és/vagy fenollal t&rttémlhet. Vizes extrakcióhoz szilárd kiimdulóainyagot alkalmazunk, míg a fenolos extrakeió esetében az antifcarcinogén szer vagy valamely e szert tartalmazó anyag 10 vizes oldatát is alkalmazhatjuk kiinduláanyagként. Az anitik&rcinogén íanyagot tartaimiazó szilárd kiinduláainyagok példáiként a következőket említhetjük: természetes baktóriuims ejtek, szá- 15 raz zsírtalanítotlt baktériumsejtek, a ballasztanyagok eltávolítását célzó előzetes extrakciónak alávetett baktériumsejtek, valamint az alább említendő extrakciós és lecáapási műveletek termékeiként kapott száraz anyagok. 20 A vizes extnakloió oly imádon viltelezhető ki, hogy az aintikarcinogén anyagot tartallmazó terméget vízzel keverjük. Olyan esetekiben, amikor a kiinduláanyag haMériumsejtekibőil ^ áll, ezeket előzőleg szét kell roncsolni, ami vaila- 2íx mély homogenizáló készülék, kolloid-maLom segítségével, ultrahang felihasználásával, vagy pedig enzimekkel, mint lizozim-, pépszín- vagy más alkalmas eenziimlkészítményekkel történhet. Az elegyet azután leszűrhetjük vagy cent- so ,rif ugálhatjuk az oldhatatlan részek kiküszöbölése céljaiból. Az antikarcinogén anyag főrésze ilyenkor a vizes kivomdtiban marad. A vizes extrakciót előnyösen 0 C° és 18 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük. A kivonásra alkaJniazott víz 35 pH értéke előnyösen 4 és 9 között lehet. Ennél alaesoinyalhb pH érteik a hatóanyag kicsapódását eredményezheti, míg imagasaíbíb pH értékeken az antikareiinogén hatóanyag in aktiválódhat, Főszfátapuifíer, valamint 0,01 mól magnéziumszulifát 40 hozzáadása növelheti a vizes extrakeió hatásfokát. A fenolos extrakeió vagy oly módon történhet, hogy a szilárd kiindulóanyagot 96%-os fenollal extraháljuk, vagy pedig oly módon, hogy 45 az antikarcinogén anyagot tartalmazó vizes oldathoz vagy szuszpenzióhoz egyenlő térfogatú 98%-os fenolt adunk. Mind két esetben az elegyet élénken keverjük, majd centrifugálással különíthetjük el egymással a fenolos réteget, 50 az oldhatatlan maradékot és a vizes réteget. Az antikarcinogén anyag a fenolos rétegben gyűlemlik fel és abból az alább ismertetendő módszerrel különíthető el. A fenolos extrakeió 4 C° és 70 C° közötti hőmérsékleten folytatható le. 55 2. A lecsapási műveletek: Az antikarcinogén anyag lecsapása különféle sók, vízzel elegyedő szerves oldószerek és/savak segítségével történhet. Ezeket a lecsa- gO pasi módszereket egyaránt alkalmazhatjuk mind a vizes, mind a fenolos kivonatok esetében. Ha a lecsapást sók hozzáadásával végezzük, akkor e célra előnyösen ammóniumszulfátot, <j5 ammoniúmkloridot, nátriumszulfátot, kalciumkloridot vagy magnéziumszulfátot használhatunk. Ammoniumszulfát alkalmazása esetén ennek mennyisége függ az elérni kívánt telítési foktól; a szükséges mennyiség 0,1 rész és 0,8 rész között lehet. Az antikarcinogén hatóanyag a lecsapási művelet során a csapadékban jelenik meg. A csapadékban jelenlevő só-maradékok dialízissel, „Sephadex" adszorbenssel történő szűréssel vagy újrafeloldással és a lecsapási művelet megismétlésével távolíthatók el. Ha a lecsapást vízzel egyenlő szerves oldószerekkel végezzük, akkor erre a célra metanolt, etanolt, acetont és hasonlókat használhatunk. A kiinduló oldat térfogatára számítva előnyösen 1—3 térfogat oldószert használunk. Savakkal történő kicsapás esetén a pH érték előnyösen 1,5 és 4 között lehet. Savként szervetlen savak, mint sósav, kénsav vagy foszforsav, továbbá szerves savak, mint ecetsav vagy oxálsav használhatók. A baktériumsejteknek az extrakciót megelőző elroncsolására és az antikarcinogén anyag extr akciójára alkalmazhatók albumin és enzimek, anélkül azonban, hogy ezek az enzimek bármilyen kémiai reakcióba lépnének a hatóanyaggal. Az enzimek csupán az antikarcinogén hatásban részt nem vevő ballasztanyagok kiküszöbölésében működnek közre. Ebben az eljárásban tojásfehérjét vagy a tojásfehérjében jelenlevő lizozimet, továbbá pepszint és tripszint alkalmazhatunk. Az enzimeket a kívánt végeredménytől függően különböző kombinációkban, egymást követően is alkalmazhatjuk, amint ezt az alábbi 13. és 19. példa szemlélteti. Ami a kiindulóanyagot illeti, felhasználhatunk e célra a mikroorganizmusból származó természetes baktériumsejteket, de ugyanígy felhasználhatók liofilizált baktériumsejtek, száraz, zsírtalanított baktériumsejtek, bizonyos ballasztanyagok kiküszöbölése céljából előzetesen kezelt baktériumsejtek, valamint a kémiai tisztítási műveletek eredményeképpen kapott antikarcinogén-készítmények is. Az ily módon "kinyert antikarcinogén anyagot az alábbi tulajdonságok jellemzik: 1. Az antikarcinogén anyag semleges vízben és alkalikus vizes folyadékokban egyaránt oldódik, .4-nél kisebb pH-értékű közegből azon- / ban kicsapódik. 2. Az antikarcinogén anyag szerves oldószerekben, mint alkoholban, acetonban, etilacetátban, éterben, benzolban, kloroformban és petroléterben gyakorlatilag oldhatatlan. 3. Az antikarcinogén anyag vizes közegben, regenerált cellulóz (celofán) diafragmán keresztül nem dializáiható. 4. Az antikarcinogén anyag elveszti hatását, ha semleges vizes oldatban 10 percig 120 C° hőmérsékleten hevítjük. Alkalikus oldatban már szobahőfokon elveszti hatásosságát. 5. Az antikarcinogén anyag legjellegzetesebb tulajdonsága az antikarcinogén biológiai hatás.