154477. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áramú kapcsolási elrendezés állandó sebességű síkbeli követőmozgások létesítésére szolgáló rendszerekhez

5 154477 6 feszültsége másrészt 21 és 22 egyenirányítók közös pontjának pillanatnyi feszültség állapota szabja meg. E pont feszültsége a 16 transzformátor állapotától függ: ha ugyanis a 16 transzformátor primer oldalán feszültséget kap, a szekunder kimenetén levő Graetz egyenirányítóból szüretien lüktető egyenáram lép ki, amely a 19 és 20 ellenállásokon végez munkát. Ugyanezek az ellenállások a 21 és 22 egyenirányítók által meghatározott, fél periódusokiban felváltva 24 transzformátor tekerccsel is sorba vannak kötve. A 17 egyenirányítóról jövő lüktető egyenáram az ábrázolt polaritás miatt az 5 helyzetadótól jövő jel fázisától függetlenül mindig azonos előjellel találkozik a 24 tekercsről érkező félperiódussal, ezért a 24 tekercsre jutó potenciálkülünbséget csökkenti. A 26 tekercsben tehát csökken a gerjesztés, a 15 tekercsben viszont növekszik, vagyis az eredő vektor kilépve a 26 tekercs tengelyéből fokozatosan átfordul a 15 tekercs tengelye felé, mégpedig megfelelő értelmű bekötés esetén úgy* hogy a forgórész elfordulását megelőzi. Tekintve, hogy a leírt folyamatot csupán a váltakozó áramú kapcsolás időállandói szabják meg, a folyamat lényegesen gyorsabb, mint a 8 rezolver elfordulása, a rezolver mechanikai tehetetlenségének káros hatását tehát a találmány szerinti kapcsolási elrendezés kiküszöbölte. Ha •az 5 helyzetadó jele csökken, a folyamat fordítva játszódik le: a kapcsolás biztosítja azt, hogy a 8 rezolver leállásakor a vektor fokozatosan elveszti előretartását. A kapcsolási elrendezés egyben a rendszer érzékenységét növeli azzal, hogy a vektor bizonyos elfordítását akkor is elvégzi, ha az 5 helyzetadó jele a forgórészek súrlódásának legyőzéséhez még nem elég erős. E feladat úgy is megoldható, hogy az 5 helyzetadó impedanciájának változását használjuk ki. A'3. ábra 31 és 32 tekercsekből álló kis impedanciájú transzformátorának szekunder tekercsén a 30 tekercsben folyó árammal arányos feszültség fog megjelenni. A 30 tekercsben folyó áramot az 5 helyzetadó impedanciája határozza meg. Az áram akkor a legnagyobb, amikor a kimenő jel 0. Ha az 5 helyzetadó bármilyen fázisú kimenő jelet ad„ impedanciája növekszik, tehát a 32 tekercsen levő feszültség csökkenni fog. A 33 ellenállás beállításával elérjük, hogy maximális jelnél kivonás következtében a 34 erősítő bemenetére 0 jel jusson. Ezzel biztosítottuk a kívánt hatást. A találmány szerinti kapcsolása elrendezés úgy is megvalósítható, hogy a 8 rezolvernek nem a 15 és 26 tekercseket tartalmazó forgórészét, hanem a 27 és 28 tekercseket magában foglaló állórészét gerjesztjük, a mozgáskoordináták parancsértékeit pedig a 15 és 26 tekercseket tartalmazó forgórészről vesszük le. Ilyen esetben azonban — lévén a 12 szervomotor 15 és 26 tekercseket tartalmazó .forgórésszel tengelykapcsolatban -r- az állórész 27 és 28 tekercseit a 13 kapcsoláshoz, illetve a 12 szervomotor 14 tekercsének kapcsaihoz ellenkező polaritással kell illeszteni. A 12 szervomotor egyenáramú forgógép is lehet és táplálása fázisérzékeny egyenirányítón át is történhetik. Az egyen- vagy váltakozóáramú szervomotor erősítőjét az 5 helyzetadó és a motorral tengelykapcsolatban álló váltakozóáramú tachométerdmamó jelének különbségével is irányíthatjuk. A követőmozgást előállító rendszer a fentiekben leírt kapcsolási elrendezésen túl természetesen további erősítést igényel. Ezt szolgálják a 6 és 7 erősítők, amelyekkel szemben az a követelmény, hogy a 8 rezolver kimenetein megjelenő feszültségekkel arányos sebességeket biztosítsanak. Ezt a követelményt például amplidines, villamos tengelykapcsolós, vagy hidraulikus erősítők biztosítják, amelyeknek bemenetére a 8 rezolver kimenetein jelentkező feszültségek és a koordináták sebességét mérő 9 és 10 tachométerdinamók referencia feszültségének különbségei jutnak. Szabadalmi igénypontok: 1. Váltakozó, áramú elektronikus kapcsolási elrendezés síkbeli követő mozgást létesítő rendszerekhez, egy szervómotorral (12) tengelykapcsolatban álló resolverre (8) és egy váltakozó áramú helyzetadóval (5), amely utóbbi kimenetéhez erősítő (18) van kapcsolva, amelynek kimenetéhez egyrészt transzformátor (16) primértekercse, másrészt a szervomotor i(12) tekercsének (14) kapcsai és ezzel párhuzamosan a resolver (8) egyik forgórész tekercse (15) van kötve, amely resolver (8) állórész tekercsei (27 és 28) a végrehajtó erősítők (6 és 7) bemeneteihez csatlakoznak és a másik forgórész tekercsére (26) közvetlenül, vagy erősítőn át egy transzformátor .szekundertekercsének (23) kimenete van kötve, azzal jellemezve, hogy e transzformátor primertekercsének (24) egyik kapcsára stabilizált váltakozóáramú hálózat csatlakozik, másik kapcsa pedig két sorbakapcsolt egyenirányító (21 és 22) közös pontjához van kötve, amely egyenirányítók (21 és 22) ellenkező sarkai egyrészt egy-egy egyenlő értékű ellenállással (19 és ,20) a földponthoz csatlakoznak, másrészt egy Graetz egyenirányító .(17) kimeneteihez ellentétes polaritással vannak kötve, amely Graetz egyenirányító (17) bemenetéhez azon transzformátor i(16) szekundertekercse van kapcsolva, amelynek primertekerc.se az erősítő (18) kimenetéhez kapcsolódik. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a helyzetadó i(5) transzformátorról táplált differenciáltranszformátor ennek kimenete a szervómotorral (12) és a rezolver (8) forgórész (15) kapcsolt erősítő (18) bemenetével kapcsolódik és a differenciáltranszformátor (5) tápkapcsaira csatlakozó transzformátor (29) primértekercsévei •(30) további, előbbinél kisebb impedanciájú transzformátor primertekercse (31) van sorba-10 15 20 25 £0 55 40 45 50 55 60 3