154476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alapozó- és fedőrétegként egyaránt felhasználható bevonóanyagok előállítására

1 MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. I. 12. Közzététel napja: 1967. IX. 22. Megjelent: 1968. VII. 31. (SE—1288), 154476 Szabadalmi osztály: 22 f Nemzetközi osztály: C 09 c Decimái osztályozás: Szerecz János vegyészmérnök, 50%, Szinetár Jenő demonstrátor^ 20%, Felcser Béla vegyészmérnök, 15%, Hardyné Hunyár Viola vegyésztechnikus, 15%, Budapest Eljárás alapozó és fedőrétegként egyaránt felhasználható hevonóanyagok előállítására A találmány tárgya eljárás alapozó és fedőrétegként egyaránt felhasználható, nedves és ; rozsdás félületekre felületkezelés nélkül is felvihető, jó lakktechnikai tulajdonságokkal rendelkező bevonatokat adó bevonó anyagok elő- 5 állítására. Ismeretes, hogy az acélból és könnyűfémötvözetekből készült gépalkatrészek, tömegcikkek, járművek, szerkezeti elemek és tartószerkezetek korrózióvédelmére túlnyomórészt io festékbevonatokat alkalmaznak. Ezeknek leg. fontosabb eleme az alapozó bevonat, amelyet közvetlenül a védendő felületre visznek fel. Az alapozó bevonatok feladata, hogy a védendő felületet megvédjék a további korrózió- 15 tói, elszigeteljék az esetleges rozsdagóeokat, és megfelelő tapadást biztosítsanak a fedő vagy átvonó rétegek számára. Az is ismeretes, hogy megfelelő védőréteg csak akkor alakítható ki, ha a benne levő 20 passziváló pigmentek, így a cinkkromát, cinktetroxikromát, cinkpor, minium stb. közvetlenül érintkezhetnek az alapfémmel. Ha ezt a közvetlen érintkezést idegen anyag, pl. reve, rozsda, zsírfolt stb. meggátolja, a bevonat már 25 nem nyújt megfelelő védelmet korrózió, ellen. Ezért a gyakorlatban a kültéri acélszerkezetek, fémből készült építészeti elemek stb. korrózióvédelme festés útján 'nem oldható meg kielégítő módon, mert a felülettisztítást rendszerint . 20 csak drótkefézés útján végzik, amely nem biztosít kielégítő tisztaságú alapfelületet. A kültéri festés további hátránya, hogy az időjárásnak is alá van rendelve, mert csak száraz, meleg időben lehet kielégítő minőségű festékbevonatot nyerni. A fenti okok miatt régóta próbálkoznak olyan eljárás kidolgozásával, amely, lehetővé tenne kevéssé tisztított, sőt rozsdás felületek bevonását is korrózióvédő anyagokkal. A mechanikai felülettisztítást és rozsdaeltávolítást sok esetben pótolja, ill. kiegészíti az ún. „rozsdaátalakító" vagy „rozsdaeltávolító" szerek alkalmazása. Ezeknek azonban közös hátrányuk, hogy festés előtt a felületről még a nyomaikat is el kell távolítani, mert különben a festékbevonat rosszul tapad, felhólyagzik, védőhatása megszűnik. A felületelőkezelés terén komoly előrehaladást jelentettek az ún. maró alapozó („wash primer") készítmények, amelyek bizonyos mértékig, egyesítik a rozsdaátalakítók és a passziváló pigmentet tartalmazó alapozók előnyeit. Ezek az anyagok általában vinilgyanta kötőanyagból, passziváló kromátpigmentből, töltőanyagból, foszforsavból és oldószerből készülnek. Az alkoholban előzetesen oldott foszforsavat külön komponensként mint „edzőt" mellékelik, amelyet csak közvetlenül a felhasználás előtt szabad a többi komponenssel ele-154476