154459. lajstromszámú szabadalom • Elektromos berendezés különböző, tetszőleges mélységű alvásállapot (elektroanaesthesia) létrehozására és/vagy tetszőleges alvásszint automatikus fenntartására, ill. ellenőrzésére
3 154459 4 alvásban — akár spontán, alkar külső eszközökkel létrehozott — az öntudat kikapcsolódik ugyan, s a központi idegrendszeribe be- és kifutó idegimpulzusok — idegpályák — egy bizonyos szintig blokkol ódnak, de erőteljesebb 5 külső ingerre a fiziológiás alvásállapot spontán megszűnik (felébredés). 1 Ezzel szeneiben a műtéti altatóéban (narkózis) magát a központi idegrendszer sejtállományát bénítjuk meg külső eszközökkel megfelelő io mértékig, minek következtében külső — még erőteljesebb — ingerre sem szűnik meg ezen állapot, csupán akikor, ha a narkózis mértékét egy bizonyos szint alá csökkentjük, vagy a narkotizáló anyag további ^szerVezetlbe-juttatá- 15 sát — pl. belélegeztetését — teljesen megszüntetjük. Ekkor a használt narkotikumra jellemző hosszabb-rövidebb idő után bekövetkezik a felébredés. Mindezek alapján a narkózist lényegesen nagyobb mélységű alvásállapotnak tart- 20 juk, mint a fiziológiás alvást. Eddigi ismereteink — főként a gyakorlat — szerint a narkózis létrehozására kizárólag kémiai anyagokat (narkotikumokat) használnak, 25 melyeket tölrjbnyire belélegzéssel a tüdőkön keresztül vagy közvetlenül az érpályáfoa adva juttatnak a szervezetbe. Egynéhány, villamosáraimot termelő és zsákmányát annak segítségével elejtő haMajta (pl. 3 Q villamos angolna, elektromos rája stb.) tanulmányozása során kiderült, hogy a narkózis nemcsak kémiai, hanem fizikai eszközökkel — elektromos árammal — is létrehozható. Ezt megerősítette Leduc (1)900, Franciaország) ku- . „5 tyákon, majd saját magán végzett kísérlete, mely megfelelő szintű narkózist eredményezett. Tuffier ((1907) és Ledere (1910) ezt az eredményt embereken végzett további kísérletekkel is igazolták. 40 A mindig egyszerűbb, gyorsabb és ártalmatlanabb érzéstelenítési eljárások utáni kutatás • során az elektronarikózist — bár szórványosan — az elmúlt fél évszázad alatt több szerző kipróbálta és igazolta, azonban a kétségtelenül 45 jó kísérleti eredmények dacára, ezidáig nem kapott nagyobb gyakorlati jelentőséget, noha a kémiai úton létrehozott — klasszikus — narkózissal szemben számos jelentős előnnyel rendelkezik és további új utak megnyitására ad gQ lehetőséget. Egyik ilyen előny, hogy az elektromos úton létrehozott műtéti alvás felépítéséhez lényegesen kevesebb időre van szükség, mint a klaszszikus eszközökkel végzett sebészi narkózishoz. 55 Az ébredés ugyancsak lényegesen gyorsabb és teljes értékű. Nem kell hagyományos módú altatásnál szokásos maradék, még el nem, bomlott narkotikum utóhatásával, s az ezzel járó utóalvással számolni. Ez különösen kisebb se- 60 bészi beavatkozásoknál lehet jelentős, mivel az utóalvás- és gyógyszerhatásmenítes, beteg hamarabb járóképes, azaz utcára bocsátható. Kísérleteink során azt találtuk, hogy ha a fejre kapcsolt elektródákkal a központi ideg- 65 rendszer területén megfelelő paraméterekkel rendelkező elektromos áramot vezetünk át, ilymódon nyugodt élettani alvás biztosítható. Ez az alvásállapot mindaddig fennáll — azaz tetszőleges időtartalomig fenntartható —, amíg a fejire kapcsolt elektródákra a megfelelő paraméterű elektromos áramot rávezetjük, vagyis a központi idegrendszer területén keresztülvezetjük. Mielőtt a találmány tárgyát képző elektronikus berendezést általánosságban, majd részleteiben ismertetnénk, szólni kell egy biofizikai jelenségről, melynek újífajta felhasználása a találmány lényeges részét képezi: Az agykéreg sejtjeinek — mint szervezetünk minden más sejtjének — működését meghatározott elektromos tevékenység kíséri. Ezt a tevékenységet, ill. ennek egyik produktumát, az un. bioáramokat erre a célra alkalmas berendezéssel folyamatosan mérni és ábrázolni lehet. A bioáramok — akciós 'potenciálok — nemicsák a sejtek •— szövetek — működéséről, vagy nem működéséről adnak felvilágosítást, hanem a működés legkisebb változásairól, kóros eltéréseiről is. Valójában a központi idegrendszerről, az életfunkciókat irányító szervről adnak alakilag jellemző görbe (elektroencephalograph, továbbiakban: EEG) képében tájékoztatást, így pl. a normál éforenléti állapottól az alvásszint legmélyebb foíkáig, ill. még azon túl is, a sejitélet teljes megszűnéséig pusztán az EEG-görbe feszültség- és frekveneiaváltozása alapján, az adott pillanatban uralkodó állapot egyértelmű megítélése lehetséges. Minthogy ezek a bioeléktromos jelek viszonylag széles határok között erősíthetők, s egymástól jól elkülöníthetők, felmerült az a találmányi gondolat, hogy bizonyos feszültségnagyságrend és frekvencia kombinációjának elérése esetén azokat, mint knpulzosokat, indítójelekként hasznosítsuk az alvást létrehozó, találmány szerinti elektronikus altatciberendezés működésének automatikus vezérlésére. A találmány egyik alapgondolata tehát, hogy az előre meghatározott — pl. narkózisszintű — EEG-lhullám megjelenésekor az eletotroanaesthesiás (altató) készülék kikapcsol, majd a kedvező szintű görbe újbóli megjelenése pillanatában ismét bekapcsol. Ily módon olyan teljesen újszerű anaestihesiológiai készüléket hoztunk létre, melynél a kívánt narkózis-szint határán a vezérlőjelet maga a beteg szolgáltatja, s így eleve megakadályozza saját túlaltatása létrejöttének lehetőségét. A találmány olyan elektronikus berendezés különböző tetszés szerinti mélységű alvásállapot létrehozására, az alvásszint automatikus fenntartására és/vagy ellenőrzésére, melynél a tetszőleges mélységű alvásállapotnak megfelelő paraméterekkel rendelkező elektromos áram előállítására szolgáló eszközök által keltett, elektroanaestihesiát létrehozó, szabályozható jelproduktum — páciensköri mérőműszerek közbeiktatásával — a páciens fejére helyezhető 2
