154445. lajstromszámú szabadalom • Készülék önműködő kapcsolók alátámasztására és minden oldalról való középre visszaállítására főkén sínjárművek központi ütköző- és kapcsolókészülékeihez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAIMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. VI. 30. (MI—361) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1966. III. 22. Közzététel napja: 1967. IX. 22. Megjelent: 1968. VII. 31. Szabadalmi osztály: 22 e 1—22 Nemzetközi osztály: B 61 g Decimái osztályozás: Feltalálók: Nowikow Iwan Nikolajewitsch mérnök, Moszkva, SZU, ill. Bautzen, NDK, Anissimow Nikolai mérnök, Schtscherbinka, SZU, ill. Bautzen, NDK, Andreew Nikolai Arsentjewitsch mérnök, Moszkva, SZU, ill. Bautzen, NDK, Nikulin Juri Alekszandrowitsoh mérnök, Nishnij Tagil, SZU, ill. Bautzen, NDK, Neumann Günter mérnök, Leipzig, NDK, Liebig Manfred mérnök, Bautzen, NDK Tulajdonos: Ministerium für Verkehrswesen, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság - ^ . ; Készülék önműködő kapcsolók alátámasztására és minden oldalról való középre visszaállítására, főként sín járművek központi ütköző- és kapcsolókészülékeihez A találmány készülék önműködő kapcsolók alátámasztásaira és minden oldalról való középre visszaállítására, főként sínjárműveik központi ütköző* és kapcsolókészülékeihez, amelynél a kapcsoló súlyát rugórendszer ereje ellensúlyozza, miközben a kapcsoló alatta vagy szára alatt levő nyomárúdra támaszkodik, amelyre egy rugórendszer emelőszerkezet révén hat, és amelynél egy további, ettől függetlenül elrendezett rugórendszer a kapcsolóifejet a kapcsolófej fogásba állása terén belül a vágány közepe felé fordítja- és középállásban stabilizálja. A már ismert ilyen típusú készülékeknél a kapcsoló súlyát maga a kapcsoló vagy a kapcsolószár alatt levő, merev kialakítású nyomórúd tártja. A nyomórúdra egy rugórendszer ereje karon, szögemelőn vagy 'karrendszeren keresztül hat és a kapcsoló súlyát ellensúlyozza. Vízszintes síkban a középre való visszaállítást és stabilizálást vagy a kapcsolószár mindkét oldalán elhelyezett, azonos erőket kifejtő nyomó- vagy húzárugőklkal, vagy magával a megtámasztószenkezettel végzik, amely utóbbi a térbeli átlók távolság-hosszabbodásának elvén alapul. Olyan két jármű összekapcsolásánál, amelyek szorosan egymás utáni elleiníves kanyarban állnak egymással szemben, az ismert szerkezeteknél az a hátrányos jelenség következik 10 15 20 £5 o0 be, hogy a központi ütköző- és kapcsolókészüléknek a kapcsolófiej elfordítási terén belüli vágány közepéből való elfordításánál, aimely elfordítás eredményeként elért helyzet a kapcsolási lehetőség ilyen szélső esetében — a görbepálya görbületi sugarának megfelelően — aránylag távol van a vágány közepétől, a rugó ható erejét le kell győzni, azét a rugóét, amely a kapcsolófejet középre visszaállított helyzetben stabilizálja, vagy a középre visszaállító szerkezet kötőelemeit aránylag hosszú időt igénybevevő művelettel oldani kell és a kapcsolást csak így lehet, végrehajtani. A már ismert szerkezetek további hátrányos tulajdonsága, hogy kapcsolási folyamatnál a központi ütköző- és kapcsolókészülék fejének vezetőszarvára ható lökőerő és a kapesolófej ebből származó kihajlása nem, vagy csak nem kielégítően akadályozható meg és ezáltal a két szembenálló kapcsoló erőzáró, kifogástalan öszszeköfcését nem lehet elérni. A találmány célja az ismert szerkezetek hibáinak messzemenő csökkentése és főként a szorosan egymás utáni íves kanyarban való kapcsoláshoz eddig szükséges nehéz fizikai munka megkönnyítése, továbbá a hibás kapcsolás kizárása. A találmány feladata 'továbbá sínjárművek önműködő központi ütköző^ és kapcsolókészülékeinek alátámasztására és minden oldalról 154445