154431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azadibenzociklopheptén-5-oléter-származékok előállítására
154431 állíthatók elő. A találmány egyik módozata szerint ezeket egy III általános képletű vegyületnek egy Z—R3 képletű vegyülettel való reagáltatása útján állíthatjuk elő. Ezekben a képletekben Y és Z közül az egyik halogénatomot, előnyösen klóratomot, a másik pedig —OM csoportot jelent — ebben a képletben M alkálifématomot képvisel — vagy Y halogénatomot vagy hidroxilcsoportot, Z pedig hidroxilcsoportot jelent, és X, R1; R 2 és R 3 jelentése azonos a fent megadottal. Előnyösen Y OM csoportot, Z pedig halogénatomot, vagy Y halogénatomot, Z pedig hidroxilcsoportot jelent. Abban az esetben, ha R3 tropanilcsoport, legjobb tropint (tropán-3-olt) egy olyan III általános képletű vegyülettel reagáltatni, amelyben Y halogénatom. A reakciót előnyösen a reagáló anyagoknak közömbös szerves oldószerben, mint például egy aromás szénhidrogénben — benzolban, toluolban vagy xilolban — való hevítésével állítjuk elő. Abban az esetben, ha Y és Z közül az egyik halogénatomot, a másik pedig hidroxilcsoportot jelent, a reakciót savlekötőszer jelenlétében hajthatjuk végre, erre a célra a bázikus reagálóanyagok feleslege használható. A III általános képletű kiindulási anyagok a IV általános képletű vegyületeknek — ebben a képletben Ru R 2 és X jelentése azonos a fent megadottal — önmagukban ismert módszerekkel, előnyösen nátriumbórhidriddel, való redukciója és, ha szükséges, a kapott 1-aza-dibenzocikloheptén-5-olok hidroxilcsoportjának —OM csoporttá vagy halogénatommá való átalakítása útján állíthatók elő. Az olyan IV általános képletű ketonok, amelyek képletében X —CH2—CH 2 — csoportot jelent, helyettesítetlen vagy megfelelően gyűrűben helyettesített a-fenetil-nikotinsavaknak például polifoszforsav hatására végbemenő gyűrűzárásával készíthetők. Az olyan IV képletű ketonok, amelyek képletében X —CH=CH— csoport, olyan megfelelő ketonokból alíthatok elő, amelyek képletében X —CH2—CH 2 — csoport, brómozással, például brómszukcinimiddel, majd hidrogénbromidnak a keletkezett 10- vagy ll-monobrónv-helyettesített ketonból való —például piridinnel végzett — lehasításával. A kiindulóanyagként használt 2Hfenetil-nikotinsavak előállítására (a) — adott esetben egyik gyűrűszénatomján halogénatommal vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal helyettesített — 2-metilnikotinsav rövidszénláncú alkilészterét — előnyösen metilészterét — ecetsavanbidrid jelenlétében — adott esetben halogénatommal vagy rövidszénláncú aíkilcsoporttai helyettesített — benzaldehiddel hevítjük; (b) az így kapott reakciókeveréket hidrogénkloriddal kezelve a képződött 2-i(/S-hidroxi-/ ö-tfenil)-etil-nikotinsav-lakton íhidrokloridját kapjuk; (c) ezt a laktont foszforral, jóddal és vízmentes ecetsavval kezeljük, és (d) a kapott 2^sztiril-aiikotinsavat katalitikusan, például hidrogénnel Raney-nikkel jelenlétében, a megfelelő 2-fenetilnikotinsavvá redukáljuk. A IV általános képletű ketonok redukálásával kapott karbinolok (a III képletben Y ^ OH) és az ezekből származó halogenidok (Y = halogén) új vegyületek, és részei a találmánynak. 5 Az I általános képletű éterek savaddiciós sói és kvaterner ammóniumsói önmagukban ismert módszerek szerint állíthatók elő. Például a bázis egyenértékű mennyiségű savval kezelhető közömbös oldószerben, például dietiléterben, ami-10 kőris a megfelelő savaddiciós sót kapjuk, vagy a bázis egy megfelelő alkilhalogenid vagy dialkilszulfát egyenértékű mennyiségével kezelhető nagy dielektromos állandójú oldószerben, például acetonitrilben, a megfelelő ammónium-15 vegyület előállítására. „Önmagukban ismert módszereken" ebben a leírásban korábban használt vagy az irodalomban leírt módszereket értjük. Az alábbi példákban szemléltetjük a talál-2° mány szerinti éterszármazékok előállítását. A hőmérsékleteket Celsius-tfokokban közöljük, és a hozamokat az elméleti hozamhoz viszonyítjuk. 25 1. példa: a) 10,ll-DihidroJ 5-hidroxi-&H-benzo[4,5]ciklohepta'[l,2~b]piriddn előállítása 8,6 g li0,ll-dihidro-5H-benzo:[4,5]ciklohepta[l,2-s0 -b]piridin-5-ónnak 50 ml metanollal készült oldatához 25—30°-on hozzáadunk 3 g nátriumbórbitlridet és 150 ml metanolt. A keveréket 1 óra hosszat 60°-on hevítjük, majd még 1 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az 35 alkoholos oldatot vízbe öntjük, és addig mossuk vízzel, amíg a pH-ja 7 nem lesz. Szárítás után a 10-,ll-dihidro-5-hidroxi-J5iH-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]piridint etanolból kikristályosítjuk. Hozam: 95%; olvadáspontja 165—186°. 40 Elemzés C14 H 13 NO: számított: C 79,59%, H 6,20%, N 8,63%, talált: C 79,2 %, H 6,3 %, N 6,8 %. 45 b) 2-i(10,ia-Dihidro--5H-benzoí4,5]ciklohepta[l,2-b]pirid-5-il-oxi)-N,iN-dimetiletilamin-maleát 0,04 mól 10,ll-dihidro-5-hidroxi-5H-benzo-50 [4,5]cikloí hepta[l,2-b]piridint feloldunk 60 ml toluolban, és az oldathoz hozzáadunk 15 ml metanolban oldott 0,04 mól nátriumot. A metanolt ledesztilláljuk, és 30°-ra való lehűtés után 0,05 mól dimetilaminoetilkloridot adunk a maradék-55 hoz. A reakciókeveréket visszafolyató hűtő alatt 18 óra hosszat forraljuk. Lehűtés után a keveréket vízzel alaposan kimossuk, majd az oldószer elpárologtatásával koncentráljuk. A maradékot meleg petroléterben (forrásköz 40—60°) 60 oldjuk, mire a visszamaradó szabad karbinol kikristályosodik. Szűrés után az oldatot az oldószer elpárologtatásával koncentráljuk. A visszamaradó olajat dietiléterben oldjuk, és maleinsawal megsavanyítjuk."" 9 g 2-(10,ll-dihidro-5H-65 4>enzo[4,6] ciklo'heptafl ,2^b]piridH5-iloxi)-iN,N-di-2
