154386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-klór-7-dezoxilincomicin és 7-klór-7-dezoxi-epilincomicin származékok előállítására
I 154386 10 elkülönítjük és szárítjuk. Az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk, előnyösen 35 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten, ezután a kivált anyagot elkülönítjük, szárítjuk, majd a szulfit-intermediereknek a kívánt termékké történő átalakítása céljából etanollal kezeljük. A kapott anyagot oldószeres extrakcióval és/vagy átkristályosítással tovább tisztíthatjuk, és szabad bázis, vagy savaddiciós só formájában nyerhetjük ki. A reakciópartnerek mennyiségi aránya széles határok között változhat. A kiindulási anyag minden egyes móljára azonban legalább sztöchiometrikus mennyiségű tionilkloridot (3 mól) kell alkalmazni. Ennél többet alkalmazhatunk ugyan, de rendes körülmények között nem szükséges és nem kívánatos több, mint tízszeres felesleget használni. Előnyösen 2—3-szoros feleslegben alkalmazzuk a tionilkloridot. Az oldószer mennyisége nem kritikus és az a szakmabeliek számára jól ismert gyakorlati követelményeknek megfelelően széles határok között váltakozhat. Általában egy rész szilárd kiindulási anyaghoz 15—30 térfogatrész oldószer alkalmazása megfelelő. Fontos azonban az oldószer és a tionilklorid aránya, a terméknek a tionilkloridban való oldhatósága miatt. Ha az oldószer : tionilklorid arány (v/'v) nagy, akkor a kívánt termék a reakcióelegy lehűlésekor kiválik és így a' termék feldolgozása egyszerű. Így pl., ha a széntetraklorid aránya a tionilkloridhoz viszonyítva nagyobb, mint 10 : 1 (v/v), akkor a termékek keverék formájában közvetlenül kiválnak a reakcióelegy lehűlésekor. Az (I.A.), '(I.B.), (H.A.), (II.B.) és (V.) általános képletű vegyületek a pH értéktől függően kétféle, protonált vagy nem protonált formában lehetnek. Amennyiben a protonos formáról van szó, úgy ezt savaddiciós sónak tekintjük, míg a nem protonos forma esetén szabad bázisról beszélhetünk. A szabad bázisokat átalakíthatjuk stabil savaddiciós sókká oly módon, hogy azokat a megfelelő savval közömbösítjük 7-es pH-nál kisebb, előnyösen 2—6 pH-értékre. E célra megfelelő savak pl. sósav, kénsav, foszforsav, tiociánsav, hidrogén-szilikofluorid, hexafluorarzénsav, hexafluorfoszforsav, ecetsav, borostyánkősav, citromsav, tejsav, maleinsav, fumársav, embonsav, kólsav, palmitinsav, nyálkasav, kámforsav, glutársav, glikolsav, ftálsav, borkősav, laurinsav, sztearinsav, szalicílsav, 3-fenilszalicilsav, 5-fenilszalicilsav, 3-metil-glutársav, o-szulfobenzoesav, ciklopentán-propionsav, 1,2--ciklohexándikarbonsav, ciklohexánkarbonsav, oktadecenil-borostyánkősav, oktenil-borostyankősav, metánszulfonsav, benzolszulfonsav, heliantinsav, Reinecke-féle sav, dimetilditiokarbaminsav, ciklohexilszulfaminsav, hexadecilszulfaminsav, oktadecilszulfaminsav, szorbinsav, monoklórecetsav, undecilénsav, 4'-hidroxi-azobenzol-4-szulfonsav, oktadecilkénsav, pikrinsav, benzoesav, fahéjsav és hasonlók. A savaddiciós sókat ugyanazokra a célokra használhatjuk, mint a szabad bázisokat, illetve ez utóbbiak minőségének megjavítására alkalmazhatjuk őket. így pl. a szabad bázisokat átalakíthatjuk vízben oldhatatlan sóvá, pl. pikráttá, amelyet azután tisztítási műveleteknek, így pl. oldószeres extrakciónak és mosásnak, kro-5 matográfiának, frakcionált folyadék/folyadék extrakciónak vetünk alá, majd a bázist felszabadítjuk valamilyen alkálival történő kezeléssel, illetve cserebomlással más sót készítünk. De átalakíthatjuk a szabad bázist vízben old-10 ható sóvá is, ilyen pl. a hidroklorid vagy a szulfát, és a só vizes oldatát különféle vízzel nem elegyedő oldószerekkel kezeljük, majd az oldatból a bázist felszabadítjuk, illetve cserebomlással más sóvá alakítjuk át. Az (I.A.), (I.B.), 15 (H.A.), {II.B.) és (V.) képletű vegyületeket pufferként és savmegkötőszerként használhatjuk. Az (L), (II.) és (V.) képletű vegyületek izocianátokkal reagáltatva uretánokat eredményeznek, ezek poliuretán-gyanták módosítására alkalma-20 sak. A hosszú szénlánccal rendelkező vegyületek, pl., amelyekben HR2 — 8 szénatomnál többet tartalmazó alkilgyököt képvisel, felületaktív tulajdonságokkal rendelkeznek és mint nedvesítő és emulgálószerek hasznosíthatók. A tiocián-25 savval képezett addíciós só formaldehiddel kondenzálva gyantaszerű anyagot eredményez, amely a 2,425.320 és a 2,606.155 lajstromszámú USA szabadalom szerint fémek pácolására alkalmas. A szabad bázisok mérgező savak szá-30 mára jó vivőanyagul szolgálnak. így pl. a hidrogénszilikoiluoriddal képezett addíciós só molyirtószerként alkalmazható az 1,915.334 és a 2,075.359 lajstromszámú USA szabadalom szerint, míg a hexafluorarzénsavas és a hexafluor-3g foszforsavas addíciós só, mint parazitaellenes szer a 3,122.536 és a 3,122.552 lajstromszámú USA szabadalom értelmében nyerhet alkalmazást. A lincomicinhez közelálló analóg vegyületek, vagyis melyekben az R^H helyettesítő leg-40 feljebb 8 szénatomos cisz- vagy transz-helyzetben levő alkilcsoportot képvisel, R3 metil- vagy etil-csoportot jelent és R legfeljebb 8 szénatomos alkilcsoport, baktericid tulajdonságokkal rendelkeznek és egyesek hatásukat tekintve azono-5 sak, vagy felülmúlják a lincomicint és ugyanazon célokra használhatók. Az egyéb analóg származékok és izomérek hasonló baktericid hatásúak, de kisebb mértékben és ezeket is a lincomicinnel azonos célokra hasznosíthatjuk olyan esetekben, amikor a nagyobb mennyiség használata elviselhető. A következő példák a találmányunk szerinti eljárást közelebbről megmagyarázzák anélkül azonban, hogy a találmányt magát bármilyen 55 értelemben korlátoznánk. Amennyiben más jelölés nincs, úgy a „részek" és a százalékok súlyrészeket, illetve súly%-okat jelentenek,. az oldószerek aránya pedig térfogat szerinti. 60 1. példa: 7-klór-7-dezoxi-rineomicin. Metil-7-klór-6,7,8-tridezoxi-6-'(transz-l-metil-4--propil-L-2-pirrolidinkarboxamido)-l-tio-L-65 -treo-a-D-galakto-oktopiranozid. (XIX.) képlet. 3
