154317. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses lámpakatód és eljárás annak előállítására
3 154317 4 fogat még mindig kicsi és ezért az elérhető é^ttartam még mindig nem kielégítő. Ugyancsak kedvezőtlenek a wolfram mag és a katódmassza közötti hőátadási viszonyok. A felvitt katódmassza mennyiségén kívül ugyanis igen fontos tényező a katódmassza elhelyezkedése a spirálon. Fontos ez egyrészt azért, mert a kisülőeső gyártása folyamán gondoskodni kell arról, hogy a katódmasszát elektronemisszió szempontjából aktív anyaggá alakítsuk át, vagyis, hogy az alkáliföldfémkarbonátokat oxidokká bontsuk el. Ehhez fontos, hogy az MeC03 MeO + C02 átalakuláshoz szükséges hőfokot a katódmassza teljes tömege, lehetőleg gyorsan érje el. A massza elhelyezkedése tehát olyan kell legyen, hogy jó hőátadási viszonyokat biztosítson a spirál és a katódmassza között. Ha ugyanis a katódmassza egyes részei túlságosan nagy távolságban vannak a spirál felületétől, akkor ahhoz, hogy az MeC03 — MeO + C0 2 átalakulás ezen részekben is maradéktalanul végbemenjen, a spirál hőmérsékletét túlságosan magasra kell emelni, ennek következtében pedig a katódmassza azon részei, melyek a spirálfelülettel közvetlenül érintkeznék, túlhevülnek, inaktívvá válnak, tehát a cső élettartama szempontjából elvesztek. Ha viszont ennek elkerülése érdekében a katódhőmérsékletet a gyártás folyamán alacsonyabb hőmérsékleten tartják, a széndioxid a spiráltól távolabb eső katódmasszarészekből nem távozik el maradéktalanul, hanem a cső lezárása után, működés közben szabadul fel, elszennyezi a gázteret és a cső alkatrészeivel, ill. higanytöltésével sötétszínű vegyületet alkot, melyek a cső falára lerakódnak és annak fény teljesítményét rontják. További szempont, amely miatt igen fontos a katódmassza elhelyezkedése: a katódspirál és katódmassza együttes hakapacitása. Ez döntően befolyásolja a cső működését. Amennyiben ugyanis ezen hökapacitás az optimálisnál kisebb, úgy a katód működés közben — főleg az anódfélperiódusban és az előfűtés idején — túlmelegszik, aminek következtében az aktív anyag gyorsan párolog, s ez egyrészt a cső élettartamát csökkenti, másrészt korai foltosodáshoz vezet. Az optimálisnál nagyobb hökapacitás esetén viszont a katód működés közben nem tud kellő mértékben felmelegedni, a katódesés megnő, minek következtében a katód alkatrészei, illetőleg maga a katódmassza porlódik, ami szintén élettartam csökkenéshez és korai foltosodáshoz vezet. Ezen nehézségek kiküszöbölését célozta EE— 1084 alapszámú, „Gázkisülőcső-katód" c. találmányi bejelentésünk, melynek egyes gondolatait továbbfejlesztve és más, új gondolatokkal összekapcsolva jutottunk el jelen találmányhoz, mely szerinti katódkonstrukciónál a felsorolt nehézségek kiküszöbölését, ill. a sokszor ellentétes követelmények kielégítését elsősorban a spirál különleges kialakításával értük el. A találmányunk szerinti katódkonstrukciót és annak előállítási eljárását egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán, csatolt ábránk segítségével ismertetjük. 1. ábránk a példaképpeni kiviteli alak szekunder spiráljának egy részletét mutatja hosszmetszetben, a molibdén magok eltávolítása s az aktiváló anyag felvitele után. Az első spiralizáláskor az 1 wolfram fonalat olyan összetett magra tekercseljük, mely három vagy több mindig páratlan számú, kétféle anyagú — éspedig wolfram és molibdén — huzalból áll. A 2 wolframhuzalok száma mindenkor egygyel nagyobb a molibdénhuzalok számánál. Az első spiralizálásnál a 2 wolframhuzalok és a molibdénhuzalok váltakozva helyezkednek el egymás mellett úgy, hogy tengelyük egy síkba esilk és ezáltal egy erősen ovális primer spirált kapunk. A második spiralizálást úgy kell vezetni, hogy a primer spirál laposan feküdjék fel a szekunder magra. A 2 wolframhuzalok számának, ill. egymástól való távolságának növelésével a második tekercselésnél alkalmazott emelkedés nagymórtékben növelhető anélkül, hogy a szekunder menetek közötti távolság nőne. Így a szekunder spirál hossza, s ezzel együtt a felvihető katódmassza mennyisége, valamint a cső élettartama igen nagymértékben megnövekszik. A spiralizálás befejezése és a formáló hőkezelés elvégzése után a molibdén magokat szokásos módon — kénsav és salétromsav keverékével — kioldjuk. Ekkor olyan spirált kapunk, melynél a primer spiralizálás magját alkotó legalább két vagy több wolframhuzal a molibdénhuzalok) — célszerűen a wolframhuzal átmérőjénél nagyobb — átmérője által meghatározott távolságra helyezkedik el egymástól úgy, hogy tengelyeik egy, a szekunder spirál tengelyével párhuzamos hengerpalástban futnak. A találmányunk szerinti katódkialakítás további fontos előnye, hogy a 2 wolframhuzalok egyenletes elhelyezkedése folytán az ismert spirálkivitelékhez képest nagymértékben javulnak a hőátadási viszonyok a spirál és a 3 katódmassza között, ami előnyösen befolyásolja a katódmassza elbontási folyamatát ugyanúgy, mint a katód működését a kész csőben. Ez a javulás különösen akkor mutatkozik, ha a molibdén huzalvastagságát és a szekunder emelkedést úgy választjük meg, hogy a 2 wolframhuzalok távolsága egymástól mindenütt 70— 110 /x, előnyösen 80—100 /x közé essen. Ugyancsak a hőátadási viszonyok javítását, az elbontási folyamat kedvezőbb lefolyását, valamint a kész katód optimális hőkapacitásának beállítását célozza a találmányunk szerinti katódkonstrukciónál alkalmazott alábbi megoldás is: Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy mind a katód formálása szempontjából a gyártás folyamán, mind a kész cső szempontjából jó katódot akkor lehet kialakítani, ha a 3 katódmassza a triplaspirál szekunder meneteit nem tölti ki teljesen, hanem a szekunder spirál belsejében 4 csatornaszerű üreg marad. E megállapítás természetesen azt jelenti, hogy duplaspirál esetén a primer spirálban, többszörös spiralizálás esetén pedig az utolsó előtti spiralizálás által 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
