154285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fentiazinkarbonsavak és származékaik előállítására

154285 11 12 16. példa: 8-klór-7-metil-fentiazin-l-karbonsav (VIII) előállítása. 7,0 g (0,017 mól) 2-amino-4-klór-5-metil-tio­fenol, 7,2 g (0,03 mól) 2-bróm-3-nitro-benzoesav és 23 g (0,18 mól) káliumkarbonát elegyét 100 ml dimetilformamidban 7 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet lehű­lés után többszörös térfogatú hideg/híg ecetsav­ba öntjük. A kivált kristályos terméket elkülö­nítjük és toluolból átkristályosítjuk. Az ily mó­don kapott sárga kristályos 8-klór-7-metil­-fentiazin-1-karbonsav 272 C°-on bomlás közben olvad. 17. példa: l-karbamil-8-trifluormetil-fentiazin (I) előállítása. 10 g (0,03 mól) 8-trifluormetil-fentiazin-l­-karbonsav, 25 ml benzol, 10 ml dimetilforma­mid és 10 ml foszfortriklorid elegyével készített oldatát 2 óra hosszat forraljuk visszafolyató hű­tő alatt. Az oldószereket ezután bepárlás útján, csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk a reakció­elegyből és a maradékot dietiléterben újból fel­oldjuk. Az éteres oldatot gázalakú ammóniával telítjük és éjjelen át állni hagyjuk. Az így ka­pott oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és szárazra pároljuk be; a száraz maradékot benzol és hexán elegyéből átkristályosítjuk. Az így nyert 1--karbamil-8-trif luormetil-f entiazin 210—212 C°-on olvad. 18. példa: 8-trifluormetil-l-{N-dietilaminoetil)-karbamil]­-fentiazin-hidroklorid (I) előállítása. 5 g (0,015 mól) 8-trif luormetil-f entiazin-1--karbonsavklorid és 5 g (0,035 mól) dietilamino­etilamin elegyét 200 ml dietiléterben 15 percig hevítjük vízfürdőn. A reakcióelegyet azután le­hűtjük, előbb vízzel, majd híg nátriumhidorxid­oldattal, végül ismét vízzel mossuk. Az éteres oldatot azután szárítjuk és vízmentes éterrel ké­szített hidrogénkloridgáz-oldatot adunk hozzá. A leváló szilárd terméket elkülönítjük és átkris­tályosítjuk; ily módon 8-trif luormetil-l-[N­-(dietilaminoetil)-karbamil]-fentiazin-hidroklori­dot kapunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a (XIII) általános képletnek megfe­lelő mono-, di-, ill. triszubsztituált fentiazin­karbonsavak, valamint szulfoxid- és szulfon­származékaik előállítására — e képletben R hidroxil-, alkoxi-, dialkilaminoalkoxi- vagy NR'R" csoportot képvisel, mely utóbbiban R' és R" hidrogénatomot, 1—3 szénatomos ál­kilgyököt vagy 1—3 szénatomos alkilcso­portú dialkilaminoalkil-gyököt jelenthet, X és X' egymástól függetlenül hidrogénatomot, trifluormetil-csoportot, halogén-atomot, nit­ro-, amino-, CHaS-, CF 3 S-, CH 3 SO-, CH 3 S0 2 ­legfeljebb 5 szénatomos alkil, vagy legfel­jebb 5 szénatomos alkoxi-csoportot, 5 X" hidrogénatomot, trifluormetil-csoportot, ha­logénatomot, CH3S-, CF 3 S-, CH 3 SO-, CF 3 SO­CH3 S0 2 -, CF 3 S0 2 - vagy legfeljebb 5 szén­atomos alkilcsoportot képvisel, de X, X' és X" közül legalább az egyik mindenkor va-10 lamely hidrogénatomtól és halogénatomok­tól különböző helyettesítőt jelent, Z egy S, SO vagy SO2 csoportot képvisel — azzal jellemezve, hogy valamely (XI) általános képletű helyettesített difenilszulfid-származékot 15 —• e képletben R, X, X' és X" jelentése meg­egyezik a fenti meghatározás szerintivel — aci­lezzük és az így kapott közbenső terméket vala­mely alkoholos alkálihidroxidoldattal hevítve a (XII) általános képletnek megfelelő helyettesí-20 tett difenilamin-származékká alakítjuk — e képletben R, X' és X" jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, R"" pedig rövid­szénláncú alkilgyököt képvisel — ezt az alkil­észtert alkoholos alkálihidroxidoldattal mele-23 gítve a (XIII) általános képletű fentiazinkarbon­sav-származékká alakítjuk és kívánt esetben ezt a helyettesített fentiazinkarbonsavat, ill. ennek adott esetben észterezőszerrel való kezelés útján a karboxilcsoportban R jelentésének megfele-30 lően helyettesített származékát enyhe oxidáció útján a (XIV) általános képletnek megfelelő szulfoxid-származékká, vagy erős oxidáció út­ján a (XV) általános képletnek megfelelő szul­fonszármazékká alakítjuk át. (Elsőbbsége 1964. S5 november 25.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy acilezőszerként ecetsavanhidridet, az észterezési reakció lefoly­tatásához pedig nátriumhidroxidet alkalmazva 40 S-trifluormetilnfentiazin-l^karbonsavat állítunk elő. (Elsőbbsége: 1964. nov. 25.) 3. Eljárás a (XIII) általános képletnek meg­felelő mono-, di-, ill. tri^szubsztituált fentiazin­karbonsavak — e képletben 45 R hidroxilcsoportot, X, X, és X" egymástól függetlenül hidrogénato­mot, trifluormetil-csoportot, halogénatomot, nitro-, amino-, CH3S-, CF 3 S-, CH 3 SO-, CF3SO-, CH3 S0 2 -, CF 3 S0 2 -, legfeljebb 5 50 szénatomos alkoxi-csoportot, Z kénatomot képvisel — előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (XVI) általános képletű helyettesített 2-amino­tiofenolt — ahol X és X' jelentése megegyezik 55 a fenti meghatározás szerintivel — valamely, a kívánt végterméknek megfelelően helyettesített (XVII) képletű 2-halogén-3-nitro-benzoesavval — ahol X" jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel, Hal pedig halogénatomot 60 képvisel — reagáltatunk poláros oldószerben, valamely erős bázis legalább három egyenérték­nek megfelelő mennyisége jelenlétében történő hevítés útján, és kívánt esetben a kapott (VIII) általános képletű helyettesített fentiazinkarbon-65 savat enyhe oxidációval a megfelelő szulfoxid-S

Next

/
Oldalképek
Tartalom