154225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O,O-dimetil-2,2,2-triklórhidroxi-etil-foszfonsavészter előállítására

154225 6 •termék minősége a reakcióban, keletkező .sósavgáz eltávozásának.Jérsefeességétől..függ. A reakcióelegy mililiterjére számított 1 ml/perc minimális gázsebesség betartása mellett lehetővé válik a reakció szakaszos, félfolyamatos, vagy folyamatos megvalósítása. A kívánt térsebességet a reakció komponensek) meghatározott időn belül történő adagolása! mellett azáltal biztosítjuk, hogy megfelelően,' megválasztott apoláros oldószer jelenlétében kb.j 80 C° hőmérsékleten folytatjuk le a reakciótj Ily módon a sósav eltávozása biztosítható ésj elkerüljük annak oldódását a reakcióelegybenj A kívánt főreakció oly mértékben felgyorsul, hogy a nemkívánt mellékreakciók nem, vagy csak minimális mértékben játszódnak le. Ez a felismerés annál meglepőbb, mert a találmá-l nyunk szerint alkalmazott magas hőmérsékletet az irodalomból ismert eljárások hangsúlyozottan gondosan kerülik (lásd pl. 1,134.374 sz. német szabadalom). Mint már említettük, az apoláros oldószer (célszerűen benzol) 70—80 C-on a sósav eltávozását nagymértékben elősegíti és az eddig alkalmazott bázikus savmegkötő anyagoknál vagy az ugyancsak eddig alkalmazott alacsony hőmérsékleten való levegőátbuborékoltatásnál is előnyösebb. Mindkét korábbi módszer ugyanis a mellékreakciók szempontjából hátrányosabbnak bizonyult. Poláros oldószerekben a találmányunk szerinti eljárás nem valósítható meg. Eljárásunk szakaszos megoldásának foganatosításakor a kitermelést lényegesen nem befolyásolja a reaktánsok adagolási sorrendjének változtatása. Adagolhatjuk párhuzamosan a három reaktánst a forró benzolba; vagy forró metanol-benzol elegybe adagolhatjuk a foszfortriklorid és klorál oldatát; vagy forró benzolos foszfortriklorid oldatba adagolhatjuk a metanolt, majd a klór ált. A reakcióelegyet előnyösen a találmányunk szerinti új feldolgozás móddal dolgozzuk fel. Mivel a reakcióban mindig keletkeznek csekély mennyiségben savanyú karakterű melléktermékek, ezért a benzolos oldatot alkálikarbonát, vagy hidrokarbonát oldattal kirázzuk, elválasztjuk és a benzolos oldatról ledesztilláljuk a benzolt. A maradék nyerstermék, mely még kevés Il.-vel, illetve kátrányos melléktermékkel szenynyezett. Találmányunk értelmében a kívánt végtermék a kismennyiségben melléktermékként keletkezett 0,0-dimetil-2,2-diklórvinilfoszfáttól, illetőleg a kis mennyiségű kátrányos melléktermékektől diizopropiléter alkalmazásával szelektíve elkülöníthető. Az irodalomban a végtermék tisztításához használt oldószerek (dietiléterpetroléter keverék, dietiléter, széntetraklorid, víz) a kitermelés romlásához, vagy nem megfelelő minőségű termékhez vezettek. Az általunk alkalmazott diizopropiléter szelektív szétválasztó hatása olyan határozott, hogy többször is felhasználható a szétválasztáshoz, tisztítás nélkül. A diizopropiléteres elválasztás foganatosításakor a reakcióterméket diizopropiléterben 40— 50 C°-on oldjuk, majd 10 C°-ra hűtjük. A kristályos állapotban kiváló főtermék további tisztítást nem igényel és közvetlenül forgalombahozható. A melléktermékek oldatban maradnak. 5 Találmányunk tárgya továbbá az eljárás előnyös folyamatos, vagy félfolyamatos megvalósítását biztosító 4. ábra szerinti készülék. A készülék —1— és —2— adagoló edényekből, az ezekhez csatlakozó —8— reaktorköpenyből, a iO reaktorköpenyben elhelyezkedő —3— első reaktorból áll, mely utóbbi —4— túlfolyószifonnal ellátott és az —5— adagoló csonkok alatt helyezkedik el oly módon, hogy a túlfolyóból távozó reakcióelegy a reaktorköpenyhez alulról 15 csatlakozó —7— második reaktorba távozhassák, továbbá —7— második reaktorból és a reaktorköpenyhez felül csatlakozó —8— hűtőből áll, mimellett az első reaktor, a túlfolyó, a reaktorköpeny és a hűtő méretét úgy választ-20 juk meg, hogy az előírt gázsebesség biztosítható legyen. A készülék működése a találmányunk szerinti alkalmazáskor a következő: Az —1— és —2.— adagoló edényekből a re-25 aktánsokat mólarányban folyamatosan a —3— első reaktorba adagoljuk oly módon, hogy a reakcióelegy a —3— első reaktorban maximálisan 30 percig tartózkodjék és a —8— hűtőn keresztül a keletkező sósavgáz a maximálisan 30 30 percig tartó beadagolási periódusban levő reakcióelegy mililiterjére számítva percenként 1 mililiter sebességgel távozhassék, majd a —3— első reaktorból —4— túlfolyón keresztül folya' matosan a —7— második reaktorba lépő re-S5 akcióelegyet a .—7— második reaktorban 80 C°-on 1—2i órán át reagáltatjuk. Folyamatos eljárás esetén —7— második reaktor előnyösen csőreaktor, mely kívánt esetben nagyfelületű anyaggal töltött, vagy tányé-40 ros kiképzésű is lehet, amelyből a reakcióelegy 70—80 C°-on 1—2 órán át való reagálás után folyamatosan távozik. A csőreaktor kívánt esetben hajlított (U-alakú, spirál alakú stb.) kivitelű lehet. Félfolyamatos eljárás esetén a —7— má-45 sodik reaktor szakaszosan működik (lombik, duplikátor stb.). A —3— első reaktorban a kívánt 70—80 C°-os hőmérsékletet a reakcióhő és adott esetben a hűtő felé távozó benzolgőzök biztosítják. 50 Találmányunk folyamatos vagy félfolyamatos változatának megvalósításakor a fentiekben vázolt készüléket alkalmazzuk, az ugyancsak ismertetett módon. Előnyösen úgy járunk el, hogy az —1— adagoló edénybe benzolt, foszfor-55 trikloridot és klorált adunk, —2— adagoló edénybe pedig benzolt és metanolt. A benzolos hígítást olyan arányban végezzük, hogy a két adagoló edényből térfogatos méréssel jól ellenőrizhetően azonos mennyiségű oldatot kelljen 60 egyidejűleg —3— első reaktorba adagolni. A —3— első reaktor —4— túlfolyó szifonrésze előnyösen úgy van kiképezve, hogy a reakcióelegy kb. feléig tölti meg a —3— első reaktort. Az összecsepegtetéskor a reakcióelegy a reakß5 cióhő következtében forrásba jön és intenzív 3