154222. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus bányatám
154222 3 4 légteleníteni lehessen. Ezt a feladatot a tam nyomóteréhez tartozó szelepek természetesen csak akkor tudják elvégezni, ha ezek a tám beállítása után a tám nyomóterének legmagasabb helyéhez csatlakoznak. Mivel olyan tárnokról van szó, amelyeknél a tám teljes belső tere nyomótérként szolgál, ez azt jelenti, hogy a nyomótér légtelenítéséhez alkalmazott szelepnek a támfejben, vagy legalább is ez alatt, ettől kis távolságra kell lenni. Mivel bizonyos idő óta különböző okokból általánossá vált az a törekvés, hogy valamennyi a tám nyomóteréhez tartozó szelepet térbelileg és szerkezetileg szorosan fogják össze, ezekben az esetekben nemcsak a légtelenítésre szolgáló szelepet, hanem minden további, a tám nyomóteréhez tartozó szelepet is a tám felső végénél rendeztek el. Abban az esetben, ha a tám nyomótere a tám beállítása utáni légtelenítésének lehetőségét nem biztosítanánk, úgy a tám behelyezésekor a nyomótér legfelső részén légpárna képződnek, amit a beállítás után nem lehetne többé eltávolítani, és amely összenyomhatósága következtében a tám nem kívánatosan nagymértékű utánengedőképességét és teljesen ellenőrizhetetlen terhelésűt karakterisztikaj át eredményezné. Az ismert elrendezések közül azoknál a tárnoknál, amelyek szokásos támhossza pl. a tám kihúzott állapotában 1—1,8 méter, valamennyi a tám nyomó teréhez tartozó szelep a támfejben, illetve közvetlenül e támfej alatti elrendezése általánosan bevált, ez a szelepelrendezés azonban a nagyobb hosszúságú tárnoknál komoly nehézségeket okoz. A 2 méternél nagyobb telepvastagságoknál és megfelelően nagy, kihúzott állapotban pl. 2 méternél nagyobb támhosszaknál az ilyen módon a támfejben vagy közvetlenül ez alatt elrendezett szelepek a fekü miatt nehezen hozzáférhetők. Ennek eredményeként a szelepek kezelése, működtetése, ellenőrzése és felülvizsgálása az ilyen túlhosszú tárnok — főként lapos telepdőléseknél — a tám beállítása után komoly nehézségeket okoz. Bár a tám beállítása után a szelepnek be- és kiszerelése csak legritkább esetben válik szükségessé, mégis az ún. nyitott rendszerű hidraulikus bányatámoknál a tám beállítása után szükség van arra, hogy a nyomófolyadékot bejuttató vezetéket a betöltő szelepről oldjuk, amely magától értetődően jelentős nehézségekbe ütközik, ha a betöltő szelep 2,5—3 méter magasban, vagy a fekü fölött még ennél is magasabban van. Azonkívül az ilyen magasban elrendezett kirablószelep feküről való működtetése is aránylag körülményes. Végül főként a hosszabb állástartamú tárnoknál aránylag nagy időveszteséget és munkát kíván a szelepek ellenőrzése és karbantartása, mert ezek a szelepek a feküről csak különleges segédeszközök, mint pl. létrák vagy hasonlók "felhasználásával érhetők el. A találmány feladata az előzőkben említett hátrányos tulajdonságok kiküszöbölése, amelyek a szokásos méretet meghaladó támhosszak esetén valamennyi szelepnek a gyakorlatban általánosan szokásos támfejben, illetve közvetlenül ez alatt való elrendezéséből adódnak. E feladatot a találmány azzal oldja meg, hogy túlságosan nagy (pl. kihúzott állapotban 2,5—3 méter) támhosszaknál a betöltő és a kirabló szelep a túlnyomásszeleptől különválasztottan a tám nyomótere magasságának közepe táján a tám olyan helyén van elrendezve, hogy ezek a tám beállítása után is a feküről könnyen elérhetők, ezzel szemben a túlnyomásszelep a tám nyomóterének a tám beállításakor elért lehető legmagasabban levő helyén, előnyösen a támfejben van elrendezve. Ezáltal azt az előnyös tulajdonságot kapjuk, hogy azok a szelepek, amelyeket mind a tám beállításánál, mind beállítása után, valamint a tám kirablásánál működtetni kell, és ezért könnyen elérhetőnek kell lenni, túlságosan hosszú, pl. 2,5—3,5 méter vagy még ennél hosszabb hidraulikus bányatámoknál a tám olyan magasságában vannak elrendezve, hogy ezek kényelmesen és minden különleges segédeszköz, pl. létra nélkül a feküről elérhetők és kezelhetők. Ennek eredményeként pl. minden további nélkül lehetőség van arra, hogy túlságosan hosszú, felállított, azonban a fekühöz még hozzá nem nyomott támnál is a betöltő szelephez csatlakozhassunk és a tám beállítása után a nyomóközeg vezetéke és a betöltő szelep közötti kapcsolatot ismét zárjuk, illetve a tám kirablásánál a kirabló szelepet a szükséges módon működtessük. Azonkívül ezeknek a tám beállításánál és kirablásánál szükséges és kézzel működtetendő szelepeknek folyamatos karbantartása és ellenőrzése lényegesen könnyebbé válik, ami előnyösen kihat az egész tám üzemi biztonságára és működőképességére is. Azáltal, hogy a betöltő és kirabló szelep a tám nyomótere magasságának középső részén van elrendezve, ezek a túlságosan hosszú tárnoknál magától értetődően olyan távolságra vannak a fekü fölött elrendezve, hogy elpiszkolódás, korrózió és mechanikus igénybevétel ellen kívánatos módon védve vannak. Az utóbbi természetesen érvényes beállított támnál a tám nyomóterének legmagasabban fekvő helyén •— előnyösen a támfejben -— elrendezett túlnyomásszelepre is. A túlságosan hosszú, pl. kihúzott állapotban 2 méternél lényegesen nagyobb hosszúságú tárnoknál egy ilyen módon elrendezett túlnyomásszelep a feküről külön segédeszköz, mint pl. létra vagy hasonló nélkül többé már nem érhető el. Ez azonban minden további nélkül elfogadható, mert a túlnyomásszelep sem a tám beállításánál és kirablásánál, sem a tám egész állási ideje alatt nem kívánja, hogy a feküről hozzáférhető legyen, mert ennél nincs szükség semmi kézi működtetésre a tám állási ideje folyamán, sem külön karbantartásra, sem ápolásra. A túlnyomásszelepnek beállított támnál a tám nyomótere lehető legmagasabban levő helyén való elrendezése — ami egy közel a tám teljes hoszszán végignyúló támnyomótér esetén mindig a támfejben, vagy kis távolságra ez alatt van —azt az előnyt szolgáltatja, hogy a túlnyomásszelep a tám beállításánál vagy beállítása után 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2
