154192. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxivegyületek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. VI. 01. (RO—401) Franciaországi elsőbbsége: 1965. VI. 01. Közzététel napja: 1967. VI. 22. Megjelent: 1968. IV. 16. 154192 Szabadalmi osztály: 12 o 5—10 Nemzetközi osztály: C 07 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Brunie Jean-Claude vegyészmérnök, Crenn Noel vegyészmérnök, Lyon, Franciaország Tulajdonos: Rhone-Poulenc S. A., Párizs, Franciaország Eljárás epoxivegyületek előállítására A találmány tárgya új eljárás epoxivegyületek előállítására olefinvegyületekből oxidáció útján. A leghasználatosabb ipari eljárás epoxivegyületek előállítására abból áll, hogy olefinvegyületeket reagáltatnak persavakkal, mint például perhangyasavval, perecetsavval, perbenzoésavval stb. {Adams: Organic Reactions VII, p. 378—433 (1953)]. Ez a módszer jó hozamokat ad, de végrehajtásához költséges oxidálószerekre van szükség, azonkívül savas közegben kell dolgozni, ami nem mindig fér össze a kezelt anyagok stabilitásával. E fogyatékosságok elkerülésére a szerves persavakat alkilhidroperoxidokkal helyettesítették, de így az epoxiképződés igen lassú, és a hozamok rosszak. Cikloolefineknek terc.butilhidroperoxiddal végzett oxidációja során Brill {Journal of Organic Chemistry 29, 710—713 i(1964)] csupán 10—30% epoxihozamot kapott az elhasznált hidroperoxidra számítva. Ha olefineket, pl. propilént vagy butént katalitikus mennyiségű molibdén vegyület jelenlétében hidroperoxidokkal epoxidálnak, a hozam az alkalmazott hidroperoxidra számítva 50% körül van (644 090 számú belga szabadalom). Végül javasoltak különféle eljárásokat olefineknek gáz vagy folyadékfázisban levegővel való oxidálására epoxidok előállítása céljából, de az olefineknek gázfázisban való oxidációjára nagyobb nyomásra van szükség, a folyadékfázis-10 15 20 ban való oxidáció pedig gyakran glikolok és telítetlen alkoholok keletkezésével jár együtt. Azt találtuk, hogy jó hozammal állíthatók elő epoxivegyületek olefinvegyületekből, ha oxidálószerként B(OOR)3

képletű tri(szerves-peroxi)-boránokat alkalmazunk — ebben a képletben R alkil-, cikloalkil- vagy aralkil-csoportot jelent —. A kívánt epoxiddal együtt -az alkalmazott tri(szerves-epoxi)-boránnak megfelelő bórsavészter is képződik. A találmány szerinti eljárás alkalmazható alifás, cikloalifás és aralifás olefinekre, mint például az etilén, propilén, butének, ciklohexén, ciklooktén, ciklododecén, sztirol, és diolefinekre vagy poliolefinekre, például butadién, izoprén, ciklopentadién, ciklooktadién, ciklododekadién, ciklododekatrién. Hasonlóképpen oxidálhatók az olyan olefin vegyületek, amelyek nem oxidálható helyettesítőket hordanak, és változatlanok maradnak a reakció körülményei között, pl. a halogénatomokkal vagy alkoxicsoportokkal helyettesített telítetlen vegyületek. A kiindulási anyagként használt tri(szerves~peroxi)-boránok mennyisége változhat a reakciókörülmények szerint. Elméletileg elégséges, ha 3 molekula epoxidálni kívánt vegyületet reagáltatunk 1 molekula tri(szerves-peroxi)-boránnal. Gyakorlatilag mindig feleslegben használjuk az epoxidálni kívánt anyagot, mert az hígítószerként is szolgál, különösen amikor fo-154192