154176. lajstromszámú szabadalom • Kettősforgórészkiegyensúlyozási daruszerkezet

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. XII. 03. (MA—1623) Közzététel napja: 1967. VI. 22. Megjelent: 1968. IV. 16. 154176 Szabadalmi osztály: 30 b 3—5 Nemzetközi osztály: B 66 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Lipkovícs György gépészmérnök, 35%, Vincze István gépészmérnök, 25%, Kovács Pál Imre gépészmérnök, 16%, Pancsovai' János gépészmérnök, 16%, Hollanda György gépészmérnök, 8%, Budapest Tulajdonos: Magyar Hajó- és Darugyár, Budapest Kettősforgórészkiegyensúlyozású daruszerkezet A találmány olyan kettősforgórészkiegyensúlyozású billenőgémes darura vonatkozik, amelynél az ismert, a gémszerkezet saját forgáspontjára való kiegyensúlyozását végző gémellensúly egy másik vízszintes vagy közel víz- 5 szintes pályán mozgó forgórészkiegyensúlyozó ellensúlyt vezérel. Billenőgémes forgódaruknál fontos követelmény az, hogy a maximális gémkinyúlás és a maximális teher által meghatározott, a daru 10 forgásközepére számított nyomatéköt (pozitív nyomaték) a lehető legkisebbre csökkentsük, mert ezzel arányosan csökken egyrészt a daru önsúlya, másrészt portáldaruknál a keréknyomás, úszódaruknál pedig a pontondőlés vagy 15 a szabályzatok által megadott azonos pontondőlés esetén a pontonsúly. Az eddigi daruknál a forgórész nyomatékának csökkentését úgy igyekeztek elérni, hogy a gémellensúlyon kívül a forgórész gémmel ellen- 20 tétes oldalán úgynevezett fix forgórészellensúlyt, valamint fix lábellensúlyt alkalmaztak. A forgórész fix ellensúly növelésének azonban határt szabott az a körülmény, hogy minimális gémkinyúlás és terheletlen állapot esetén a 25 forgásközépre számított hátrafordító nyomaték (negatív nyomaték) eléri, illetve túlhaladja a maximális gémkinyúlás és teljes terhelésből a forgásközépre számított nyomatékot. A találmány célja a fenti hiányosság kikü- 30 szöbölése és egy olyan daruszerkezet létesítése, amelynél a különböző gémállásoknál a hasznos teher, gém alváz és ellensúlyok eredője a daru forgórész közepétől minimális mértékben tér el. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy daruszerkezetnek a gém kitérésével arányosan elmozduló gémellensúllyal közvetlenül vagy közvetve vezérelt vízszintes vagy közel vízszintes síkban elmozduló forgórészkiegyensúlyozó ellensúlya van. A találmány szerinti szerkezetnél a gémellensúly által vezérelt forgórészkiegyensúlyozó ellensúly maximális gémkinyúlás esetén a forgórész hátsó részére kerül és így a lehető legjobban csökkenti a pozitív nyomatékot, minimális gémkinyúlás és terheletlen daru esetén pedig a forgórészközépig vagy azon túl is, visszajön és ezáltal a negatív nyomatékot nem növeli, amiből következik, hogy a forgórészkiegyensúlyozó ellensúly addig növelhető, amíg az előreható pozitív nyomaték optimális mértékben le nem csökken. A találmány szerinti szerkezet tehát a maximális forgórésznyomaték jelentős csökkenését teszi lehetővé, ami a forgórész megtámasztására szolgáló összes elemekben jelentős szerkezeti súlymegtakarítást eredményez, amit a találmány szerinti szerkezet azáltal ér el, hogy a gémellensúly által vezérelt vízszintes vagy közel 154176