154155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikolaldehid-triacetát előállítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1965. V. 17. Közzététel napja: 1967. VI. 22. Megjelent: 1968. IV. 16. (GO—954) 154155 Szabadalmi osztály: 12 o 5—10 Nemzetközi osztály: C 07 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Gyimesi József oki. vegyész, 43%, Tóth Géza oki. vegyészmérnök, 20%, Gimesi István oki. vegyész, 10%, Bajusz Sándor oki. vegyész, 9%, Horváth Márta vegyésztechnikus, 9%díSohár Pál oki. vegyészmérnök, 9%, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet Budapest, 80%, Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., 20%, Budapest Eljárás glikolaldehid-triacetát előállítására A találmány tárgya eljárás glikolaldehid-triacetát Cl, 1 ,2-trioxi-e'tán-triaeetát) előállítására vinil-acetát klórozása útján előállított, C6 H 9 0 3 iCl3 összegképlet^, étertípusú kliórszármazéikból. Ismeretes, hogy a glifcolaldiehid különböző 5 védett formáiban értékes kiindulási anyaga a DL-szerin előállítására irányuló Strecker-szintézisnek. Előállítására ismeretes olyan eljárás, amely a glikolaldehid metiléterébőlindul ki; ezt ammónium-icilaniddSal reagáltatják;, és a nyert JQ alfa^aminio^báta-^métbxi^proípiomitril't sósavval kezelve egy lépésben demetüLeziik és hidnolizáljiák savvá. A dematilezési folyamat (az 'éter sósavas hasítása) azonban igen hosszadalmas, több napig tartó forralást is igényelihet, és a sósav 15 erősen korrozív hatása is megnehezíti az eljárás kivitelezésiét. Ezért célszerű a giikolaldtehid olyan szármiazékiábóll kiindulni, melynél a Stredkar-szirutéziiis után nyert aniinot-nitril béta-ihelyzetű hidroxil- 20 jának védőcsoportja enyhébb behatásra is eltávolítiható. Ilyen csopotrtoik az acil-, előnyösen az acetil^csopoirtok. A glikolaldeihid-triacetátoit (továbbiakban: triacetát) Fisoher H. O. L. és Feldmann L. sze- 25 rint [Ber. 612,854; (li9!29)] vinilaoeitátból brómozással állítják elő úgy, hogy a kapott 1,.2-dibrómetilacetátot vízmentes kálium-acetáttal reagáltatják, és frakcionált desztillációval nyerik a triacetátot. Soszitakovszkij M. F. [Izv. Akad. 30 Naufc. Otgy. Chim. Nauk 710 (1962)] reprodukálta ezt a módszert, és előbbi szerzők 16%ával szemben 3,8,2%-os hozammal nyerte a triacetátot vinilaioetátna számítva; vinil-aoetátból ólom-tetraacetáttaíl is előállította a triacetátot és így 15,7%-os hozamot ért el. Gross H. [J. Prakt. Chem, 211, 99 (1963)] a vinil-acetát brómozásá után nátriumaicetátot alkalmazott eeetsavanhiidridben a triacetát előállítására, és így i54%r-os kitermelést 'ért el. További lehetőségnek látszik a triacetát előállítására a klórozás, amely a brómozásnál fcözrismerten egyszerűbb és olcsóbb. Ismeretes azonban [Sesukovszikaja! L. L., Izv. Akad. Na/uk, Otgy. Chim.. Naulk 1962 ,(1062)], hogy a vinil-acetát klórozása — a brómozással ellentétben — nem vezet egységes termékhez, mert az 1,2-diklór-etil-iacetát mellett 40%r nál magasabb hozammal egy nagyobb törésmutatójú és magasabb forrpontú frakció (B-tfrakció) is keletkezik. Az 1,2-diíklór-etil-aoetáit (A-frakció) forrpontja, 38 Hg mm-en 79,5 C°, törésmutatója!, n20 o =11,4448, sűrűsége, d20 4 = 1,3002.; a B^frakició forrpontja 19 Hg mm-en 13(2,—13i4 C°, n20 D =^ 1,4679, d20 4 = = 1,31462. Maga a triacetát 32' C°-on olvadó, igen stabilis kristályos vegyület. A B-tfrakició Stesukovszkaja L. L. szerint az 1.2-diklór^etil^acetát összegképlet szerinti dimerjének adódik; ilyen telített vegyület esetében azonban valódi dimer nem képzelhető el, va-154155
