154127. lajstromszámú szabadalom • Forgathatóan felfüggesztett csévetartó, textilipari gépekhez

154127 3 4 a tartó részeinek azt a helyzetét szemlélteti, amelyben a 3. ábra szerinti cséve a legmaga­sabb helyzetben van, hogy a tartóból kiemel­hető legyen. A 7. ábra az 1., 2., 3. és 6. ábrán szemléltetett csévetartó oldalnézete, ezekhez az ábrákhoz viszonyítva derékszög alatti helyzet­ben. A 8. ábra a 7. ábrához hasonló nézet, de a tartó saját tengelyén 90°-os szögben elfordítva mutatja és működésre alkalmasan illeszkedik a cséve felső végéhez, amelyet a rajz metszetben ábrázol. Végül a 9. ábra keresztmetszeti rész­letrajz, mely a tartótestet a 7. ábra C—C vo­nalában mutatja. A rajzokon szemléltetett kiviteli változatnál a találmány szerinti csévetartó nyújtott, orsó­szerű 1 testből áll, amelyen 2 hasítékot ala­kítunk ki. Ez a hasíték a testen keresztül egyik oldaltól a másikig halad, és a test hosszának (annak felső végénél) nagyobb részét foglalja el. A felső végen a test forgására és lengő mozgásra alkalmas a 3 csap fejrészéhez csat­lakozik a szokványos kiviteleknek megfelelően, általánosan ismert módon a 4 golyóscsapágy­-gyűrű segítségével. A 3 csapot azzal együttmű­ködő csavaranyával képezzük ki és a test fel­függesztése cséveállományon vagy más tartó­szerven történik és ezen a csapon helyezhető el, előnyösen nem-forgathatóan, egy külső kö­penyszerű süveg i(a rajzon nem szemléltetjük), mely a golyóscsapágy gyűrűs szerkezetét védi, illetve arra ráhajlik. Az 1 test alsó végén az azon keresztülhatoló 2 hasíték az 5 feszítőszerkezetben végződik, mely szokványos módon lefelé fordított V-ke­resztmetszetű tömb lehet, melynek oldalfe­lületei az 5a és 5b ferde peremfelületet alkot­ják és amelyek egymáshoz viszonyítva eltoltan helyezkednek el. Minden egyes ferde perem­felület elhelyezése olyan, hogy enyhén homorú 5c üléssel érintkezik, hogy a szorítószervet rög­zítsék, amint azt a későbbiekben esmertetjük. A tartótesten csúszásra alkalmasan, azt kö­rülfogva, viszonylag vastag 6 karima helyez­kedik el, melyen keresztül egy lényegileg hen­geres 7 furat hatol át. A furat méretezése olyan, hogy az 1 test laza illesztést biztosítson. A karima külső falfelülete csonkakúp-alakú és a karima úgy helyezkedik el a testen, hogy ez a külső falfelület felfelé kinyúlik. Egymással szemben felső 8, 8a és 9, 9a ütközőfelületeket helyezünk el a karima felső részén, melyek kö­zül a 8a és 9a ütközőfelületek mélyebben van­nak, mint a 8 és 9 ütközőfelületek. Az alsó részen a karimát átmérőirányban egymással szemben fekvő 10 hasítékokkal képezzük ki, melyek a 2 hasíték megfelelő nyitott oldalaival a tartótesten keresztül illeszkednek. A 2 hasítékban csúszásra alkalmasan elhelye­zett rögzítőszervek egy pár hasonló bal- és jobboldali nyújtott 11 szárat foglalnak ma­gukba. Előnyösen minden ilyen szár lapos T-keresztmetszetű lemezből áll, melynek kereszt­irányú ila felső éle van. A 11a felső él segít­ségével alakítjuk ki a mellső és hátsó 12 és 13 nyúlványt, melyek rányúlnak a, lemez ellenté­tes oldalaira. A 12 nyúlvány működésre alkal­mas alsó éle valamivel magasabban van elhe­lyezve, mint a 13 nyúlvány. Mindkét lemez alsó részén 14 talppal és 15 sarokrésszel van kialakítva, a 15 sarokrész lefelé nyúlik és a lemez legalsó nyúlványát képezi. A 14 talp oldalirányban nyúlik ki a lemez oldalából a 12 nyúlvány síkja alatt. A 14 talp bütyökben végződik és a talp felső éle ebből a bütyökből felfelé és befelé hajlik. A mellső, lehajló 12 nyúlvány és a 14 talp között 16 dudort alakítunk ki, mely a lemez oldalán bütykös felületet alkot. Az ugyancsak bütykös felületet képező további 17 dudor hasonlóan a lemez ellentétes oldalán a 13 nyúlvány hátsó része és a 15 talp között helyezkedik el. A mellső és hátsó 12 és 13 nyúlványok között minden egyes lemezen az abban kiképzett 18 hasíték található, mely előnyösen lefelé ferdül a hátsó 13 nyúlványra ráhajló lemez éle felé. A két jobb- és baloldali 11 szár előnyösen szimmetrikusan helyezkedik el a test 2 hasíté­kában a megfelelő, kifelé irányuló 14 talpak­kal, a 19 forgáscsap segítségével. A forgáscsa­pot a két szár 18 hasi tékán keresztül helyezzük el és csúszásra alkalmasan vezetjük az ellen­tétes végek között, egymással szemben fekvő, a test falfelületei mentén tengelyirányban ki­alakított 20 csatornában. Ezek a felületek ha­tárolják a testben kiképzett hasítékokat. Előnyösen a 20 csatornák kialakítása olyan, hogy a test felső végének közelében a test hosszának kb. fél-nagyságáig kinyúlnak. Az egyes szárakon az első 16 dudorral való együtt­működésre a megfelelő hasítéknyílások ellen­tétes oldalán 21 ütközőket alkalmazunk. A 21 ütközőket a testre befelé és lefelé hajaló üt­közőfelületekkel képezzük ki. A 6 karima tengelyirányú hossza vagy mély­sége a hasítékokban kiképzett 21 ütközőkkel és a szárakon kialakított 16 és 17 dudorokkal biztosítják a szárak kényszerű vezetését a tar­tótestben, hosszanti irányú mozgásuk teljes ter­jedelmében. Egyidejűleg a ferde 18 hasíték közvetítésével a szárak felső végével érintkező 19 forgáscsap biztosítja, hogy a két szár moz­gása teljesen összhangban és lényegileg szim­metrikusan legyen. Működés közben a fentiekben ismertetett tartó függőlegesen egy felső cséveállományon vagy más tartószerven van felfüggesztve és a 6 karima saját súlya hatására a testen egy leg­alsó rügzített helyzetet foglal el, a 11 szárak pedig rögzített, emelt helyzetben vannak, amint azt az 1. ábra szemlélteti. A száraknak ebben a rögzített, emelt helyzetében, az egyes szárak 15 sarokrésze a vele együttműködő 5a vagy 5b peremfelület és a mellső ráhajló 12 nyúl­vány az 5c homorú ülésben van, átnyúlik a testen levő hasíték nyitott oldalán és így ki-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom