154120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kódjelek feljegyzésére mágnesezhető hordozóra

154120 8 be süllyesztett lágymágneses pólusai vannak, amelyek a kódjeleknek megfelelő alakú pólus felületekkel vannak elMtva ós ezek a felületek a kerek paMstfelülíetJével egylbe esnek. Az ilyen fajta kenek egy célszerű kiviteli alakját a ké­sőbbiekben a 112—14. ábrák kapcsán részlete­sebben ismertetjük. Ha több kódjelpólus-kerék van egymás mellett elrendezve, amint ezt a 4, ábra szemlélteti, miniden kerék számára külön 17 csatlakozó rész van. A csatlakozó részeket a kerekekre felfekvéskor egy-egy különálló ru­gó tarthatja, hogy biztosítsa a jó felfekvési a kerekékre gyakorolt lehető legkisebb súrlódási nyomás mellett. Adott esetben a csatlakozó ré­szek távoltairthatók a kerekektől azalatt az idő alatt, amíg a kerekeket beállítjuk. Emellett a 3 kerék és a 18 csatlakozó felület között a rés olyan kicsiny lebet, Ihiogy a 17 csatlakozó részt erőveszteség nélkül lehet mágneses úton a 3 kerékhez húzni, iha a mágneses kört a 9 mág­nesrúd segítségével zárjuk. Ugyanúgy, mint a 17 csatlakozó részeknél, az 1 lágyvas rész is összeköthető elforgatható 19 csatlakozó résszel, amely a regisztráló 5 szalagot tartalmazó rés nyitását és zárását lehetővé teszi a mágnesezés pillanataiban, A 10 csatlakozó rész és az 5 sza­lag között a csatlakozó rész célszerűen, 2:0 for­madarabbal vagy párnával van ellátva, amely lehetővé teszi a szalagnak: pontos felfekvését a kerék kerületén. A 8. ábnán bemutatott kiviteli alak a 7. áb­rán szemléltetettől csak abban különbözik, hogy a rövidrezáró 10 lágyvas kengyel, a lágy­mágneses körben lévő 2 lágyvas rész és a 17 csatlakozó rész egyetlen I2i2 résszé van össze­foglalva, amely 21 csap körül elforgatható. Az előny, amely a 7. és 8. ábra szerinti el­forgatható permanens: 9 mágnesrúddal nyer­hető, abban áll, hogy a miágnesrúd pólusai a hozzájuk közelfékvő pólusfelületelktől ezen fe­lületek irányában távolíthatók el, azaz főleg a mágneses: erőtér erővonalainak irányára ha­rántinányban, aminek következtében kisebb erő szükséges ahhoz, hogy a miágnesrudat a lágy­vas daraboktól Illetve a rövidre záró lágyvas kengyeltől eltávolítsuk. A 9. ábrán példát [mutatunk be arra, hogyan alakíthatók ki a kódjelek. Az 5 szalag egyik széle mentén a szalagra 1117 vezérlő jeleik van­nak rámágnesezve, amelyek leolvasásánál re­ferenoiajelekként szolgálnak a szalag másik széle .mentén feljegyzett 118 kódjelek számára. A 117 vezérlő jelek öt párhuzamos vonalból állnak. A velük pontosan szemközt fekvő 118 kódjelek egy vagy több vonal kombinációjából állnak. Ha beleszámítjuk a kódjel vonalak tel­jes hiányát a vezérlő jelekkel szemben, akkor harminckét különböző kombinációs lehetőség adódik. Hogy közelítő képet alkothassunk ma­gunknak az ilyen fajta kódjelek lehetséges nagyságrendjéről, gyakorlatilag alkalmazható méretként a mágnesezhető szalag feloldó ké­pessége által biztosított 0,1 mm-es: vastagság­gal és a vonalak közötti ugyanekkora hézagok­kal kell számolni. Ennek megfelelően a 117 vezérlőjel teljes nagysága a szalag hosszának irányában 0,9 mm lesz. Célszerűen a külön­böző jelek között lévő 119 hézagok 0,33 mm-re készíthetők, úgy hogy öt jelből álló csoport 5 hossza 6',7 mm lesz. Az öt-öt jelből álló cso­portok között lévő 120 hézagok oélszerűeni egy jel szélességének felelhetnek meg, tehát 0,9 mm-re vehetők és ezáltal a csoportok közötti osztás mindenkor ßfi mm lesz. Ezt csak példá­it) ként hoztuk fel ós ia következő leírásban ismer­tetett egyes pontok jobb megértésére, ahol a kódjelpólusokait és egy kódjel-kereket ismerte­tünk részletesebben a 10. és 11. ábrákra való hivatkozással. A kódjelek kis méretei által 15 szükségessé tet szűk toleranciák, amelyek a vezérlőjel pólusok vagy kódjel pólusok egymás­hoz viszonyított tényleges helyzete és előírt viszonylagos helyzetük közötti eltéréseknél megengedthetők, a 10. és 11. ábra szerinti szer-20 kezet segítségével egyszerűen biztosíthatók. Ezek szerint a kisméretű 121 és 122 pólustöm­bök — amelyeket a 10. ábra külön-külön mu­tat — párosával helyezhetők a 3 kerék kerü­letén kiképzett axiális 1213' hornyokba, amint 25 a 11. ábrán látható. A tömbök például össze­függő sávokként képezhetők ki, nagy pontos­sággal mind külső méreteikben, mind pedig a kódképet adó kiugrások osztását tekintve. Ha a 123 hornyokat is szűk toleranciával készít-30 jük, a vezérlő- és kódjelek minden kívánt kombinációja könnyen létrehozható azáltal, hogy a célszerű 121 ós 122: pólustömböket be­helyezzük a megfelelő 123 hornyukba. Ez: a rendszer úgy is kiképezhető, egy vezérlő jel 35 és két vagy több kódjel egyetlen pontosan beszabályozott sorban van elrendezve azáltal, hogy minden horonyba megfelelő számú pólus­tömböt vezetünk' be. A 11. ábra szerint hor­nyok: egyikébe két tömb van bevezetve. A 40 már készre összerakott kerék alkalmas nern mágneses: anyaggal vonható be, például mű­anyaggal, amelyet utólag oly módon csiszolunk le, hogy a kódjelpólus-felületek teljesen sima és pontosan hengeres kerékpalástfelületen van-45 nak besüllyesztve, ahogyan ezt a 11. ábrán 27 körív jelöli, A 12. és 13, ábrán a kádjelpólusokat hordozó kerék másik: kiviteli alakját mutatjuk be, amely különösen abban az esetiben alkalmas, ha több 50 egymás mellé helyezett koaxiális pólus kerék­kel, amelyek mint egy számológép számkere­kei vannak elrendezve, egy sor kódjelet kívá­nunk egyidejűleg felvinni, hogy a 9. ábrán be­mutatott fajtájú feljegyzést kapjunk a szala-55 gon, amely a kódjel-kerék tengelyével párhu­zamosan helyezkedik el. Ebben az esetben a kódjel vonalaknak és a vezérlő jel vonalaknak a keréken a kerület irányában kell elhelyez­kedniük. 60 A 12, és 13, ábrák szerint a kódjel kerék bizonyos számú vékony 28 tárcsából áll, ame­lyek lágymágnesesi anyagból vannak és ezek­ben a széle mentén 2i9 mélyedések vannak: ki­képezve és a tárcsák tengelyirányú hézagokkal 65 vannak elrendezve. A mélyedések azoknak a 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom