154109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenazinszármazékok előállítására

154109 3 4 nil-fenazin-5,10-dioxidoít kapunk 208 C olvadásponttal. A termiek' 'klet részletét egyesítjük, és 245 ml forrásban, lévő propanolból átkristályosítjuk. 5 5 C°-on való két órai állás után a kristályokat kieentrifugáljuk, kétszer összesen 90 ml etanollál mossuk, majd 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. 11,4 g 2-<(4-metil-l-piperazinil)-kar„ bonil-fenaziin-5,10-dioxidöt kapunk 209—210 C" 10 olvadásponttal. 270 C° kiörül olvadó 2Hkarboxi-^fenazin-5,10--dioxidot Maffei és munkatársai szierint állíthatjuk elő [Annali di Chimica 42, 519—525 (1952)]. 15 2. példa: új vegyületeiknek észterekkel, áldott estetben szerves oldiószerlben, közönséges hőmérsékleten vagy gyorsabban enyhe melegítés közben való reagálltatésa útján. (Észteren, ebben az esetben alkoholoknak szervetlen vagy szerves savakkal alkotott vegyületeit értjük.) Az I általános iképleitű új fenazinszármazékóknak figyelemreméltó kemoterápiái tulajdonságaik vannak: nagyon hatásos rákellenes szereknek bizonyultak különösen kemény daganatok ellen. Nevezetesen az I éltalános., képletű vegyületek közül az V általános képletű — ebben a képletben R alkilcsopointot jelent — vegyületeket, elsősorban a metilcsoportot tartalmazókat emelhetjük ki. Az új vegyületeket gyógyszerként akár a bázisok alakijaiban, akár gyógyászatilag elfogadható, azaz az alkalmazott adagokban nem toxikus sóik vagy kvalterner ammóniumsóik alakjában alikalmazlhatjuk. Gyógyíászatilaig elfogadható sókként megem,líthetjük szervetlen savak sóit (kloridok, szulfátok, nitrátok, foszfátok) vagy szerves savak sóit (acetátok, propionátok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, maleátok, teofillinacetátok, szalieilátok, fenoftálinátok, :metilén-.bisz-^-oxinaftoáitok) vagy e savak behelyettesített származékainak sóit. Gyógyászatilag elfogadható kvaterner ammániumsókként megemlíthetjük a szervetlen vagy szerves észterek szárlmiazékait, mint például a klór-, bróm- vagy jódmetilátokat, -etilátokat, -allilátokat vagy -benzilátokat, a metil- vagy etilszulfátokat, a benzolszulfánokat vagy e vegyületek szubsztituciós származékait. Az alábbi példák: szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati alikalimiazását, anélkül, hogy a találmány terjedelmét korlátoznák. 1. péitía: 17,2 g N,iN'-karbonildiimidazol (88%-os) 500 ml vízmentes di'metilformiatmiddafl készült oldatához hozzáadunk 12,0 g 2-kariboxi-íemazin-5,10-dioxiidtot. A kiindulási anyagként használt sav fokozatosan feloldódik, miajd 2-imidazolofcaribonil-fenazíinM5,10-dioixid kristályosodik ki. Szobahőmérsékleten végrehajtott 24 órtai reagáliatás után a kapott szuszpenzióba 211 g 1-metil-piperazint áldunk. A kikristályosodott imidiazel erre feloldódik, majd a végtermék kristályosodik ki. Szobahőmérsékleten való 4 óirai, majd 5 'C°-on való 1 órai állás után a kristályokat kiicentrifu'gáljufc, 15 ml dimetilfoT'mamidldal, majd 12 mi etanollál mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. 10,1 g 2-(4-metil-l-piperazinil)-karbonil-fenazin-5,10-dlioxidot kapunk 210 C° oilvardásponttal. A szüredéket 20 torr nyomás alatlt bepárolj'uk, majd: a maradványt felvesszük 25 ml etanolban, centrifugáljuk, mossuk és szárítjuk; ily módon 3,9 g 2j(4-metil-l-piperazinil)-karbo-7,3 g 88%-os N,,N'-Jkarbonildtiimi'dazolt feloldunk 2150 iml vízmentes dimetilforimaimidban, és hozzáadunk 5,12 g karboxi-fenazin-6,10--dkxxidoit. A kiindulási sav fokozatosan feloldódik, majd 2-imidazolokarbonil-fenazin^5,10--dioxid kristályosodik ki. Szolbahőmérsékleten végbemenő 17 órai raagáltatás után a kapott szuszpenziához 7,1 g 2-dimetilamino-etilamdnt adunk. Szobahőmérsékleten való 7 órai állás után a reaikciókeveréket 20 torr nyomás alatt bepároljufc, majd a maradványt 25 ml forrásban lévő etanolban oldjuk. 4 órai állás után 5 C°-on a kivált kristályokat kieentrifugáljuk, háromszor összesen 50 ml etanollál, majd négyszer összesen 40 ml éterrel mossuk, és 20 torr nyomás alatlt megszárítjuk. 5,1 g 2-i(2-dlime:tilamino-etil)-aminokarbonil-fenazin-5,10-dioxidot kapunk 180 C° olvadásponttal. 3. példa: A 2. példában leírt módon járunk el, 15,0 g N,N'-karbonil-diimidazol (91,,9%-os) 240 ml diimetilformaimiddál készült oldatából 10,9 g 2--kairboxi-fenazin^5,íl0-dioxidból és 19,4 g 1--etil-piperaziniból kiindulva. Az imidazol feloldóidik, majd a végtermék kikristályosodik. Szobahőmérsékleten való két órai és 5 C°-on való 4 órai állás után a kristályokat kieentrifugáljuk, 5 ml dímetilformamiddál, majd 15 ml etanollál mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. 7,4 g 2-i(4-etil-l-pip'erazinil)-karbonil-fenazi:n-i5,10-dioxidioit kapunk 160—162 C° olvadásponttal. A szüredéket 20 torr nyomás alatt bepároljulk, miajid a maradványt felvesszük 100 ml etanolban; 5 C°-on való 4 órai állás után a kristályokat kieentrifugáljuk, mossuk és szárítjuk. 4,8 g 2-i(4-«til-l-jpipierazinil)-karbonil-fenazm-ö,10-d'ioxidot kapunk. A termiek kélt részletét egyesítjük, és 200 ml forrásban levő etanolban oldjuk. 5 C°-on való 15 órai állás után a kristályokat kicentrifugáljuk, háromszor összesen 30' ml etanollál mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. 9,6 g 2u(4-etil-l-piperazinil)-karbomil-fenazin-5,10-dioxidot kapunk 160—162 C° ^vadasponttal. 10 15 20 25 ;o S5 40 45 50 55 60 2