154104. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló magnezitkróm- sé krómmagnezit-téglák előállítására
154104 hőmérsékleten kiégetett téglák. A találmány azon a megállapításon alapszik, hogy ez megoldható és a bevezetésben említett célok elérhetők, ha olyan szintertermékből (szimultánszinterből) indulunk ki, amelyet a 5 téglák előállításához kiindulási anyagokként használt, krómoxid-tartalmú és magnéziumoxidot szolgáltató anyagoknak egy minimális hőmérsékleten és az összetétel tekintetében bizonyos rendszabályok betartása mellett végzett 10 együttes égetésével kaptunk. Erre a megállapításra épülve a találmány eljárás tűzálló magnezitkróm- és krómmagnezit-téglák előállítására, direkt kötéssel a krómérc és a magnézia között, legalább 1700 C° hőmérsékleten meg- 15 olvasztás nélkül kapott szinteranyagból (szimultánszinterből), ahol ezt az eljárást az jellemzi, hogy a) a szinteranyag kovasav-tartalma legfeljebb 5,5%, előnyösen legfeljebb 4,5% és 20 b) mész-kovasav-aránya legfeljebb 0,6, előnyösen legfeljebb 0,35. A szinteranyag előállításához ennek megfelelően krómoxid-tartalmú anyagokat, különösen 25 krómércet égetéskor magnéziumoxidot szolgáltató anyaggal keverünk és legalább 1700 C° hőmérsékleteken megolvasztás nélkül szinterelünk. Magnéziumoxidot szolgáltató anyagként előnyösen nyers magnezitet, ill. flotált nyers c0 magnezitet (flotációs magnezitet) használunk, mert ez biztosítja a legjobb eredményeket. Szintermagnezitnek a szimultánégetés anyagaként való felhasználásakor az eredmények egyértelműen rosszabbak. Nyers magnezit helyett 25 adott esetben egyéb természetes vagy szintetikus, égetéskor magnéziumoxidot szolgáltató magnézium-vegyületeket is fel lehet használni, azonban a nyers magnezit használata előnyben részesítendő. Különösen kedvező eredményeket 40 kapunk, amikor a szinterelendő anyagot brikettek, ill. téglák alakjában vetjük alá a szinterelő égetésnek. Ebben az esetben a szinteranyagból kapott téglák szilárdsági tulajdonságai és porozitása lényegesen jobbak, mint amikor a szin- 45 terelendő anyagot pl. szemcsék alakjában szintereljük. Az említett legfeljebb 0,6 értékű moláris mész-kovasav-arány esetén a kovasav forszterit 50 alakjában van jelen a szimultánszinterben és nincsenek jelen zavaró mennyiségek az alacsony olvadáspontú monticellitből. Legkedvezőbb, ha a szinteranyag kovasav-tartalma 4,0% alatt vagy még inkább 3,5% alatt van. Az em- 55 lített maximális 5,5% tartalom a szinteranyagban meggátolja, hogy a krómoxid-tartalmú szemcsék, különösen a krómérc-szemcsék szilikátokkal vonódjanak be, és így a legalább 1700 C°-os alkalmazott égetési hőmérsékleteken a 60 krómoxid-tartalmú szemcsék és a periklász-részecskék között direkt kötés létrejöttét teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárás esetében a szinteranyag előállításához krómoxid-tartalmú anya- ^5 gokat 3—7%, előnyösen 3,5—5%, kovasav-tartalommal és magnéziumoxidot szolgáltató anyagokat 0,5—2,5%, célszerűen 0,8—1,5% mésztartalommal kell felhasználni; a százalékos értékek a szinteralapra vonatkoznak. A krómoxidtartalmú és a magnéziumoxidot szolgáltató anyagokat itt olyan mennyiségekben kell használni, hogy a szinteranyag Cr2 0 3 -tartalma 5— 40%, előnyösen 20—30% legyen. A krómoxid-tartalmú anyagokat a szinteranyag előállításához 0—4 mm vagy legfeljebb 6 mm szemcsenagyságban kell használni, ahol az anyagnak legalább 65%^a, előnyösen legalább 80%-a 0,12 mm-nél nagyobb méretű legyen. Azt találtuk ugyanis, hogy abban az esetben, amikor a krómoxid-tartalmú anyagokat nagyobb mennyiségekben alkalmazzuk, mint amilyen mennyiségek különösen krómércekként, emellett azonban pl. krómoxidként is tekintetbe jönnek, 0,12 mm alatti szemcseméret esetén különösen a szinteranyag porozitását befolyásoljuk hátrányosan és ez a porozitás nagyon nagy lesz, aminek következtében az ebből kapott téglák is túlságosan porózusak lesznek. Megemlíthetjük itt, hogy túlságosan finom szemcsés krómérc, ill. krómoxid-tartalmú anyag felhasználásakor a szemcse-térfogatsúly annyira rossz lehet, hogy szükségessé válhat a szinteranyag újbóli kiégetése. Másrészről azonban mégis szükséges, hogy a krómoxid-tartalmú anyagok szemcsemérete ne haladja meg a 6 mm-t, előnyösen a 4 mm-t, mert mindenekelőtt a 6 mm-nél nagyobb szemcseméretű krómérc kevésbé jól dolgozható fel, és szételegyedések veszélyének következtében bizonyos feltételek mellett egyenetlen szinteranyagot szolgáltat. A magnezitnak, ill. a magnéziumoxidot szolgáltató anyagoknak egy különleges kiviteli alak esetében 0,12 mm alatti, előnyösen legfeljebb 0,10 mm szemcsemérettel kell rendelkezniük. A kapott szinteranyagot vagy közvetlenül, mint olyat, vagy pedig szintermagnezit hozzáadása után lehet felhasználni a tűzálló téglák előállításához, amely előállítás önmagában szokásos módon megy végbe. A tégla-előállítás során nem szabad kromitot adni a szinteranyaghoz, mert ezáltal a téglákban ismét fellépne a krómérc ún. öregedési hatása, vagyis a szerkezet fellazulása ferro-oxidnak ferri-oxiddá történő oxidációja következtében; ezt a hatást kiküszöböltük annak következtében, hogy a felhasznált szinteranyagot egyidejű égetéssel állítjuk elő. Amikor a szinteranyagot önmagában használjuk a téglák előállításához, célszerű azt 60—80% 0,12 mm-nél nagyobb szemcseméretű durvaszemcsés részek és 40—20% 0—0,12 mm szemcseméretű finomszemcsés részek alakjában használni; emellett a finomszemcsés részeknek legfeljebb 60%-a van előnyösen jelen 0,06 mm-nél kisebb méretben. Abban az esetben, amikor a tégla-előállítás során szintermagnezitet adunk a szinteranyaghoz, a szintermagnezitet — amelyet 75%-ig terjedő mennyiségekben előnyösen 40% alatti 2
