154097. lajstromszámú szabadalom • Készülék és üzemeljárás mozgó folyadékok, különösen mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára és az ampullák automatikus selejtezésére

n o 154097 4 szemben egyszerűbb szerkezetű, mégis sokkal nagyobb jel/zaj viszony, tehát reprodukálha­tóbb mérést és/vagy kisebb méretű szennyezé­sek kimutatását teszi lehetővé. A találmány szerinti készüléknél ugyanis nincs kondenzor­lencse, homorú tükör, optikai él, akromatikus lencse, fénysugarakat kitérítő optikai szerv és a találmány szerinti készüléknél a inhomoge­nitások megfelelő intenzitású fényfoltjainak elő­állítására a fényforráson kívül csupán fény­rekeszek és egyszerű polarizátorok szolgálnak. Nevezetesen két fényrekesz, egy polarizátor és egy relatív erősítő polarizátorként használt analizátor. Ismeretes ugyan vegyi anyagok tisztasági fo­kának meghatározására olyan vizsgáló beren­dezés, amelyben egyéb alkatrészek mellett po­larizátor és analizátor is van. E berendezésnél azonban a fényforrás és a fotocella között to­vábbi optikai szervek vannak, a polarizátort vagy az analizátort mozgatják és ezeken felül egy segédpolarizátort is tartalmaz a berende­zés. Ez a berendezés amellett, hogy a találmány szerinti készülékkel szeiriben komplikált szer­kezetű, ampullatöltetek szennyezettségének meg­felelő érzékenységű vizsgálatára nem is alkal­mas. A találmány tehát készülék mozgó folyadé­kok, különösen mozgásba hozott ampullatölte­tek szennyezettségének vizsgálatára és esetleg az ampullák automatikus selejtezésére fényfor­rással, fénynyaláb előállító szervvel, polarizá­torral és fényérzékelővel, mely készüléknek nyújtott fényforrása, kettős fényrekesze, a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polari­zált fénysugarak relatív intenzitását növelő analizátora, a szennyezőrészecskék egyedi érzé­kelését is lehetővé tevő nagyerősítésű fotoelekt­romos érzékelője, például fotoelektromos sok­szorozócsöve, és esetleg a fotoelektromos érzé­kelővel — információtároló elem állapot vál­tozása útján — vezérelt automatikus válogató szerkezete van. A készülék kettős fényrekeszének réseit úgy kell méretezni és a fényrekeszt az ampullához viszonyítva úgy kell elhelyezni, hogy a fény­rekesz visszatartsa azokat a fénysugarakat, amelyek az ampulla nyak- és talprészébe, vala­mint törzsének az áthaladó fénynyalábtól két­oldalt levő részeibe ütköznének. A találmány szerinti kettős fényrekesz tehát visszatartja mindazokat a fénysugarakat, amelyek az am­pulla üvegbe ütköznek, kivéve a fénynyalábba] egyező méretű két palástrészen áthaladó fény­sugarakat. A találmánybeli készülék egy előnyös ki­viteli alakjánál a kettős fényrekesz, a talál­mány szerint, az ampulla befogadására alkal­mas tartónak kialakított. A fényrekesz ez eset­ben henger, vagy hasáb alakú és a pörgető­szerkezetre a felgyorsítás után lekapcsolható módon van szerelve. A lekapcsolás után a fény­rekesznek meghatározott helyzetekben való le­állítására a készüléknek rögzítő szervei vannak. A találmány szerinti készülék vázlatos elren­dezését a rajz 1. ábrája, a henger alakú fény­rekeszt a 2. ábra szemlélteti. Az 1 fényforrásból kilépő fénysugarak a 2 polarizátorra jutnak. A polarizátor az eredeti 5 amplitúdóval csupán a polarizációs síkjába orientált rezgéseket bocsátja át, a többit a hul­lámsíkoknak a polarizációs síkkal bezárt szögé­től függően, csak erősen csökkentett mérték­ben, míg a polarizációs síkra merőlegesen orien-10 tált rezgéseket teljesen kioltja. A 3 ampullát a kettős 4 fényrekesz fogja közre. A kettős fényrekeszt a már fent közölt módon kell mé­retezni és az ampullához viszonyítva elhelyez­ni. Az ilyen kialakítás és elhelyezés jelentősen !5 csökkenti a fotoelektromos impulzusérzékelőre szennyezésmentes ampulla esetén is rájutó alap­derengést, az úgynevezett hátteret. A fénysugarak a fényrekeszeken át érkeznek az 5 analizátorra, mely a 2 polarizátorhoz ha-20 sonló polarizációs tulajdonságokkal rendelkezik és növeli a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polarizált fénysugarak relatív intenzitá­sát. Az analizátor helyzetének és polarizációs síkjának kellő beállításával elérhető, hogy az 25 analizátoron keresztül a 6 fotoelektromos érzé­kelőre érkező fénysugarak által keltett, már említett alapderengés minimális legyen. A vizsgálathoz a 3 ampullát a 9 pörgető szer­kezet forgásba hozza oly nagy fordulatszámmal, 20 hogy a nagyobb fajsúlyú szennyezések, például üvegszilánkok ugyancsak mozgásba jőve, a vizs­gáló fénynyaláb útjába emelkedjenek. A fordulatszámot oly mértékben kell növelni, hogy a folyadékörvény az ampulla nyakrészén 35 át a lezárócsonkba emelkedjék, az ampulla belső faláról leváljanak az esetleg rátapadt szennye­zések is és megszűnjön a töltet buborékossága, amely a vizsgálatok során igen sok tévedésre szokott vezetni. 40 A megfelelő fordulatszám elérése után a fény­rekeszt a pörgetőszerkezetről lekapcsoljuk, majd olyan helyzetek valamelyikében állítjuk le, amely helyzetekben a fényáteresztés a fény­forrás és a fényérzékelő között azonos inten-45 zitású és iránykarakterisztikájú. E célból a fényrekesz sokszögű tárcsával és a készülék a szögű tárcsa forgási pályájába állítható üt­közővel lehet ellátva. Amikor a 9 pörgetőszerkezet megállítja az 50 ampullát, annak tartalma, a szennyezésekkel együtt, tovább forog, így a 6 fotoelektromos érzékelő, például fotoelektromos sokszorozócső, a kimenetére csatlakozó, önmagában ismert és legalább egy fokozatában váltakozó árammal 55 csatolt 7 erősítő segítségével, lehetőséget nyújt az állandó intenzitású derengést előidéző fény és a mozgó szennyezések által keltett felvilla­nások közötti különbségtételre. A 7 erősítő ki­menetére a 8 önmagában ismert integrális amp-60 litudó-diszkriminátor csatlakozik, amelynek kü­szöbfeszültsége által előre beállítható a mini­mális szennyezettségméret, amelynél nagyobb méretű szennyezések indikálása esetén. a 8 in­tegrális amplitudó-diszkriminátor kimenetén a 05 vizsgált ampulla hibás voltát jelző feszültség-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom