154097. lajstromszámú szabadalom • Készülék és üzemeljárás mozgó folyadékok, különösen mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára és az ampullák automatikus selejtezésére

n o 154097 4 szemben egyszerűbb szerkezetű, mégis sokkal nagyobb jel/zaj viszony, tehát reprodukálhatóbb mérést és/vagy kisebb méretű szennyezések kimutatását teszi lehetővé. A találmány szerinti készüléknél ugyanis nincs kondenzorlencse, homorú tükör, optikai él, akromatikus lencse, fénysugarakat kitérítő optikai szerv és a találmány szerinti készüléknél a inhomogenitások megfelelő intenzitású fényfoltjainak előállítására a fényforráson kívül csupán fényrekeszek és egyszerű polarizátorok szolgálnak. Nevezetesen két fényrekesz, egy polarizátor és egy relatív erősítő polarizátorként használt analizátor. Ismeretes ugyan vegyi anyagok tisztasági fokának meghatározására olyan vizsgáló berendezés, amelyben egyéb alkatrészek mellett polarizátor és analizátor is van. E berendezésnél azonban a fényforrás és a fotocella között további optikai szervek vannak, a polarizátort vagy az analizátort mozgatják és ezeken felül egy segédpolarizátort is tartalmaz a berendezés. Ez a berendezés amellett, hogy a találmány szerinti készülékkel szeiriben komplikált szerkezetű, ampullatöltetek szennyezettségének megfelelő érzékenységű vizsgálatára nem is alkalmas. A találmány tehát készülék mozgó folyadékok, különösen mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára és esetleg az ampullák automatikus selejtezésére fényforrással, fénynyaláb előállító szervvel, polarizátorral és fényérzékelővel, mely készüléknek nyújtott fényforrása, kettős fényrekesze, a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polarizált fénysugarak relatív intenzitását növelő analizátora, a szennyezőrészecskék egyedi érzékelését is lehetővé tevő nagyerősítésű fotoelektromos érzékelője, például fotoelektromos sokszorozócsöve, és esetleg a fotoelektromos érzékelővel — információtároló elem állapot változása útján — vezérelt automatikus válogató szerkezete van. A készülék kettős fényrekeszének réseit úgy kell méretezni és a fényrekeszt az ampullához viszonyítva úgy kell elhelyezni, hogy a fényrekesz visszatartsa azokat a fénysugarakat, amelyek az ampulla nyak- és talprészébe, valamint törzsének az áthaladó fénynyalábtól kétoldalt levő részeibe ütköznének. A találmány szerinti kettős fényrekesz tehát visszatartja mindazokat a fénysugarakat, amelyek az ampulla üvegbe ütköznek, kivéve a fénynyalábba] egyező méretű két palástrészen áthaladó fénysugarakat. A találmánybeli készülék egy előnyös kiviteli alakjánál a kettős fényrekesz, a találmány szerint, az ampulla befogadására alkalmas tartónak kialakított. A fényrekesz ez esetben henger, vagy hasáb alakú és a pörgetőszerkezetre a felgyorsítás után lekapcsolható módon van szerelve. A lekapcsolás után a fényrekesznek meghatározott helyzetekben való leállítására a készüléknek rögzítő szervei vannak. A találmány szerinti készülék vázlatos elrendezését a rajz 1. ábrája, a henger alakú fényrekeszt a 2. ábra szemlélteti. Az 1 fényforrásból kilépő fénysugarak a 2 polarizátorra jutnak. A polarizátor az eredeti 5 amplitúdóval csupán a polarizációs síkjába orientált rezgéseket bocsátja át, a többit a hullámsíkoknak a polarizációs síkkal bezárt szögétől függően, csak erősen csökkentett mértékben, míg a polarizációs síkra merőlegesen orien-10 tált rezgéseket teljesen kioltja. A 3 ampullát a kettős 4 fényrekesz fogja közre. A kettős fényrekeszt a már fent közölt módon kell méretezni és az ampullához viszonyítva elhelyezni. Az ilyen kialakítás és elhelyezés jelentősen !5 csökkenti a fotoelektromos impulzusérzékelőre szennyezésmentes ampulla esetén is rájutó alapderengést, az úgynevezett hátteret. A fénysugarak a fényrekeszeken át érkeznek az 5 analizátorra, mely a 2 polarizátorhoz ha-20 sonló polarizációs tulajdonságokkal rendelkezik és növeli a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polarizált fénysugarak relatív intenzitását. Az analizátor helyzetének és polarizációs síkjának kellő beállításával elérhető, hogy az 25 analizátoron keresztül a 6 fotoelektromos érzékelőre érkező fénysugarak által keltett, már említett alapderengés minimális legyen. A vizsgálathoz a 3 ampullát a 9 pörgető szerkezet forgásba hozza oly nagy fordulatszámmal, 20 hogy a nagyobb fajsúlyú szennyezések, például üvegszilánkok ugyancsak mozgásba jőve, a vizsgáló fénynyaláb útjába emelkedjenek. A fordulatszámot oly mértékben kell növelni, hogy a folyadékörvény az ampulla nyakrészén 35 át a lezárócsonkba emelkedjék, az ampulla belső faláról leváljanak az esetleg rátapadt szennyezések is és megszűnjön a töltet buborékossága, amely a vizsgálatok során igen sok tévedésre szokott vezetni. 40 A megfelelő fordulatszám elérése után a fényrekeszt a pörgetőszerkezetről lekapcsoljuk, majd olyan helyzetek valamelyikében állítjuk le, amely helyzetekben a fényáteresztés a fényforrás és a fényérzékelő között azonos inten-45 zitású és iránykarakterisztikájú. E célból a fényrekesz sokszögű tárcsával és a készülék a szögű tárcsa forgási pályájába állítható ütközővel lehet ellátva. Amikor a 9 pörgetőszerkezet megállítja az 50 ampullát, annak tartalma, a szennyezésekkel együtt, tovább forog, így a 6 fotoelektromos érzékelő, például fotoelektromos sokszorozócső, a kimenetére csatlakozó, önmagában ismert és legalább egy fokozatában váltakozó árammal 55 csatolt 7 erősítő segítségével, lehetőséget nyújt az állandó intenzitású derengést előidéző fény és a mozgó szennyezések által keltett felvillanások közötti különbségtételre. A 7 erősítő kimenetére a 8 önmagában ismert integrális amp-60 litudó-diszkriminátor csatlakozik, amelynek küszöbfeszültsége által előre beállítható a minimális szennyezettségméret, amelynél nagyobb méretű szennyezések indikálása esetén. a 8 integrális amplitudó-diszkriminátor kimenetén a 05 vizsgált ampulla hibás voltát jelző feszültség-2