154097. lajstromszámú szabadalom • Készülék és üzemeljárás mozgó folyadékok, különösen mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára és az ampullák automatikus selejtezésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMAlfY •www .' mmm m «,< i.uiiuu ^"•^•"WMU mii imm*Pm mmmm>i mm mmmm Bejelentés napja: 1964. III. 27. (MA—1327) Közzététel napja: 1965. X. 22. 154097 Sssabgáajmí íKsstáiy; 30 g J.»TMfi Nemzetközi osztály: A 61 j Deci mái osztály Gzés: •Megjelent: 1968. III. 15. Feltalálók: Pálmai Imre és Garamszegi László kutató technikusok és Szlávik Ferenc oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Készülék és üzemeljárás mozgó folyadékok, különösen mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára és az ampullák automatikus selejtezésére A találmány készülék mozgásban levő folyadékok vizsgálatára. A készülék használhatósága szempontjából folyadék alatt kell érteni a gáz állapotban levő anyagokat is. A találmány elsősorban mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettségének vizsgálatára alkalmas készülék és üzemeljárás. A találmányt ezért ilyen készülékek alapján ismertetjük. Ampullába zárt folyadékok szennyezettségét eredetileg kézi válogatás útján vizsgálták. E. vizsgálatnál az ampullát fényforrás elé tartották és áteső fényben szemlélték a szennyezettség mértékét. E vizsgálati módot a mechanizált vizsgálati módszerek követték. Az egyik ilyen mechanizált vizsgálati módszer szerint az ampullát elektród állványba helyezték és nagyfrekvenciás rezgőkörbe kapcsolták az ampulla falára görbületi sugárral támaszkodó két hozzávezető elektróda útján. E vizsgálatnál a szennyezettség mértékét etalon segítségével, elektromos mérőműszerrel állapították meg. A további ismert mechanizált vizsgálati módszerek a fotoelektromos utat választották. Egyik ilyen megoldásnál az ampulla inhomogenitásainak fényfoltjait úgy állították elő, hogy egy fényforrásból nyert fényt kondenzor lencse és fényrekesz közbeiktatásával homorú tükörre vetítettek, majd a homorú tükörről visszaverődő sugarakat optikai él és egy akromatikus lencse 10 15 20 25 segítségével fényelektromos ernyőre vitték. A vizsgálandó ampullát a homorú tükör elé helyezték, forgásba hozták, majd hirtelen leállították, így a lebegő részecskék a folyadék tehetetlensége folytán továbbra is forgásban maradtak, minek következtében az ernyőn a lebegő részek okozta fényfoltok vándoroltak, viszont az ampullaüvegben levő inhomogenitások, mint álló fényfoltok jelentkeztek. Ennek megfelelően az ernyő fényelem csoportjának árama egy egyenáramú és egy váltóáramú komponensre oszlott. Az egyenáramú komponenst kondenzátor segítségével kiszűrték, a váltakozóáramú komponenssel pedig egy erősítőfokozat rácsát vezérelték, amely erősítő viszont a selejtes ampullát kidobó relét hozta működésbe. Egy másik ismert íotoelektromos úton működő ampullavizsgáló berendezésnek fényforrása, kondenzorlencséje, fényrekesze, optikája, valamint fotocellája és ezeken felül a szenynyező részecskéket nem érintő fénysugarakat kitérítő optikai szerve van. A kitérítő szerv vagy külön optikai elem, például prizma, planparalel lemez, vagy a kitérítő szerv maga az ampulla üvege, mely esetben az ampulla az optikai tengelyhez képest excentrikusan elhelyezett. A találmány ugyancsak a fotoelektromos úton működő vizsgálókészülékek közé tartozik, azonban az ismert ampulla vizsgáló készülékekkel 154097
