154091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzocikloheptenilaminok és addiciós sóik előállítására

5 154091 6 általános képletű aminnal — e képletben R3 és R4 egyaránt rövidszénláncú alkilgyököt kép­visel — hozzuk reakcióba, majd a kapott (X) általános képletű amid — amelyben R1, R 2 , R3 , R 4 és n jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel — karbonilcsoportját ön­magukban ismert módszerek alkalmazásával, pl. valamely redukálószer, mint lítiumalumínium­hidrid segítségével metiléncsoporttá (—CH2 —) redukáljuk. A karbonilcsoport e redukciója előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer, mint valamely éter, pl. dietiléter vagy tetrahidrofurán jelenlété­ben történhet. Ez utóbb említett eljárásmód egy változata esetében az (V) általános képletű vegyületet valamely (XI) általános képletű vegyülettel — e képletben R3, R 4 , Hal jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, A pedig egy -CO—(CH^-!- vagy -HfCH^^-CO- cso­portot képvisel, mely utóbbiakban a fenti meghatározás szerinti jelentésű — reagáltat­juk és az így kapott (XII) általános képletű amid — amelyben R1, R 2 , R 3 , R 4 és A jelen­tése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel — karbonilcsoportját önmagukban ismert módszerek alkalmazásával metiléncsoporttá re­dukáljuk. A fent ismertetett eljárásmódok szerinti ka­pott termékek tisztítása a bázis desztillációja útján történhet; eljárhatunk azonban oly mó­don is, hogy a bázist önmagában ismert mó­don valamely savval képezett addíciós sóvá alakítjuk, majd ezt valamely erre alkalmas folyékony közegből történő átkristályosítással tisztítjuk. A (III) általános képletnek megfelelő ki­indulóanyagok előállítása oly módon történ­het, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (XIII) általános képletnek megfelelő 5H-di­benzo[a,d]ciklohepten-5-ol vegyületet — amely­ben R1 és R 2 jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel és amely 149 321 sz. ma­gyar szabadalmunk szerinti módon állítható elő — balogénhidrogénsawal (pl. sósavval vagy brómhidrogénsawal), tionilhalogeniddel (pl. tionilkloriddal vagy tionilbromiddal), fosz­forhalogeniddel (pl. foszforpentakloriddal) vagy foszforoxihalogeniddel (pl. foszforoxikloriddal) kezelünk. Az (V) általános képletnek megfelélő ki­indulóanyagok a megfelelő 10,ll-dihidro-5H­-dibenzo[a,d]ciklohepten-5-il-aminokból állítha­tók elő brómozás, majd 1 mól hidrogénbro­midnak a kapott 10- (vagy ll)^brómozott ve­gyületből önmagában ismert módon történő lehasítása útján. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 22,6 g (0,1 mól) 5H-dibenzo[a,d]ciklohepten­-5-il-kloridot 200 ml toluolban oldunk és ezt * az oldatot hozzácsepegtetjük 20,0 g (0,2 mól) N-metilpiperazin 80 ml toluollal készített és keverés közben visszafolyató hűtő alatt for­ralt oldatához. A visszafolyató hűtő alatti for­ralást a hozzáadás befejezése után még 5 óra 10 hosszat folytatjuk. A reakcióelegyet azután szobahőfokra hűtjük le és vizet adunk hozzá. A toluolos réteget elkülönítjük, vízmentes nát­riumszulfáton szárítjuk és lehűtjük. A toluolt desztilláció útján eltávolítjuk. A maradékként 15 kapott nyers l-(5H-dibenzo[a,d]ciklo'hepten-5-il)­-4-metilpiperazint éterrel . forraljuk. A nem oldódó maradékot kiszűrjük és 40—60 C° forr­pontú petroléterből átkristályosítjuk. Az így kapott tiszta termék 138—140 C°-on olvad. 2o Elemzési adatok: a C20H22N2 képlet alapján számított értékek: C 82,72%, H 7,64%, N 9,65%; talált értékek: C 82,84%, H 7,88%, 25 N 9,80%. A fenti eljárás során kündulóanyagként fel­használásra kerülő 5H-dibenzo[a,d]ciklohepten­-5-il-klorid az alábbi módon állítható elő: 30 62,4 g 5H-dibenzo[a,d]oiklohepten-5-olt 300 ml benzolban oldunk és az oldaton keresztül hidrogénkloridgázt vezetünk V2 óra hosszat. A kapott oldatot azután kalciumkloridon szá­- rítjuk, leszűrjük és a szüredéket a hidrogén­ig klorid eltávolítása céljából szárazra pároljuk be. A maradékot 80—100 C° forrpontú petrol­éter kis mennyiségeivel mossuk. Az így kapott SH-dibenzota^djciklohepten-JS-il-klorid további tisztítás nélkül alkalmazható a fenti eljárás ki-40 indulóanyagául. A fenti példában leírthoz hasonló módon, de az 5H-dibenzo[a,d]cikk>hepten-5-il-klorid kiin­dulóanyag helyett a megfelelő 3-klór- vagy 3-metil-vegyületeket alkalmazva, l-(3-klór-5H-45 -dibenzoi[a,d]ciklohepten-5-il)-4-metil-piperazint, ill. l-(3-metil-5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-5-il)-4--metil-piperazint állíthatunk elő. 2. példa: 50 15,8 g (0,07 mól) 5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-5--il-kloridot 150 ml toluolban oldunk és az olda­tot hozzácsepegtetjük 12,3 g (0,14 mól) N,N-di­metil-etiléndiamin 60 ml toluollal készített és 55 keverés közben visszafolyató hűtő alatt forralt oldatához. A hozzáadás befejezése után a visz­szafolyató hűtő alatti forralást még 4 óra hosz­szat folytatjuk. A reakcióelegyet azután szoba­hőfokra hűtjük le és vizet adunk hozzá. A to-6p luolos réteget elkülönítjük, vízmentes nátrium­szulfáton szárítjuk és leszűrjük. A szüredékből a toluolt ledesztilláljuk. A maradékként kapott nyers NH(5H-dibenzo[a,d]ciklohepten-5-il)-N',N'­-dimetil-etiléndiamint 40—60 C° forrpontú pet­fi5 roléterben oldjuk. Az oldatot szilárd széndioxid 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom