154084. lajstromszámú szabadalom • Dezoxidációs eljárás rendkívül kis gáztartalmú acél előállítására

154084 után nagyon forró, klb. 1630—1750 C° hőmér­sékletű olvadóklha előprőbák útján kiszámított mennyiségű alumíniumot és szenet fújunk; be portaiakban, közömbös gázáram, célszerűen ar­gon- vagy nitrogén-iáram segítségével, ami ál- 5 tal egyidejűleg az acél dezoxidálását és oemen­tálását érjük el. Az oxigénnek alumínium­-oxidként a finomítása szakasz kezdetén való megkötése jelentősen lerövidíti ezt a folyama­tot és az adag gyorsabban válik önthetővé. Azfe 10 is megállapítottuk, hogy az alumíniummal diez­oxidált adagok esetén a hidrogén-felvétel, de különösen a nitrogén-felvétel sebessége a ma­gas hőmérsékletek ellenére kisebb, mint a na­gyobb oxigén-tartalmú szokásos adagok ese- 15 tében. Ilyen munkamód mellett meglepő módon jó minőségű acélokat kapunk, mert igen csekély a zárványok mennyisége és alacsony a hidro­gén-, nitrogén- és oxigén-tartalom. Gázalakú 20 oxigénnel végzett frissítés után, megfelelő munkamód mellett jóval 1650 C° fölötti acél­hőmérsékletek érhetők el. Az alumínium és a szén poralakú elegyét lehetőleg 1675 C° fölötti hőmérsékleten előnyös .befújni. Ekkor 0,20— 25 0,25% szenet, '0,4—0,6% mangánt és 0,3—0,5% szilíciumot tartalimazó ötvözetlen acél esetén a kapott acél az alábbi mennyiségű gázt tar­talmazza: hidrogén 0,0002% alatt; nitrogén 0,0045% alatt; oxigén 0,0060% alatt. A be- £0 Eúvanidó alumínium mennyisége 50—80%-kal, célszerűen 60%-kal haladja meg az acélban levő gázok megkötésélhez elméletileg szükséges alumínium mennyiségét. A befúvandó szén ha­tásfoka kb. 95%. Zárványok mennyiségének 35 nagyfokú csökkentése következtében rendkívül lecsökken a hőrepedések képződése iránti haj­lani, ami különösen az acél alaköntése esetén kedvező; az ilyen módbn dlezoixidált aeélokbanf pórusképződés sem lép fel. 40 A találmány szerinti eljárás bármilyen acél­előállítási folyamatban felhasználható, amikor a frissítésnél is magas hőmérsékletek lépnek fel. Jelentősen, mintegy 40—ö0%-kal rövidül a finoimítási periódus. A salak gyorsabban vesz 45 fel ként és hamarabb érhető el az öntési hő­mérséklet. Az eljárással tdhát nemcsak jobb acétaiinőségek biztosíthatók, hanem az egyes adagok kezeléséhez szükséges idő is lerövidül és így olcsóbbá válik az olvasztási eljárás. 50 A foszfor- és kén-taftalorn kívánt mértéké­nek; megfelelően az olvasztási folyamatot kü­löníböző módokon lehet vezetni. Olyan adagok eseten, amelyek nem teszik szükségessé az oxigénes frissítés után a salak 55 eltávolítását, a frissítés és a próbavétel után azonnal el lehet kezdeni a salak redukálását. Ha ismeretes az előproba eredménye, ehhez mérten kiszámítjuk: a szénpor mennyiségit, majd azt az alumínium-porral együtt befújjuk go az olvadékba. A salak: mennyiségét megfelelő redukálószerek állandó hozzáadásával csökkent­jük. Minthogy az olvadék már az alumínium-és szénpor elegyének befúvásakor majdnem el­éri, a csapolási hőmérsékletet, és minthogy az $5 olvadék redukálása következtében a salak na­gyon gyorsan (15—20 perc) fehér, ill. karbidos lesz, a esapolás lényegesen koraibban történhet, mint az ismert eljárások esetében; általában elegendő az egyébként szokásos finomítási idő fele. Ennek következtében az az idő is rövi­debb, amely ebben a periódusban gázfelvétel­hez; rendelkezésre áll, és így, alacsonyabb gáz­tartalmakat érünk el. Olyan adagok esetén, amelyek a frissítő salak részleges eltávolítá­sát teszik szükségessé, a salakmennyiséget mésszel egészítjük ki és az olvadékot már a mész hozzáadása köziben hevítjük. Így kisebb a hőmérséklet-veszteség, és a frissítés után meg lehet kezdeni a salak redukálását az elő­proíha elemzési eredményeinek beérkezése előtt, majd az elemzés alapján a szénmennyi­séget kimérjük és befújjuk az alumínium- és szénpor-elegyét. Az acél hőmérséklete a ke­mencében ennél a munikaimódnál lfí'50 és 1730 C° között mozog, és az alumínium-oxid; kivá­lása .annál gyorsabban megy végbe, minél ma­gasabb a hőmérséklet. Olyan adagok esetén, amelyeknek a lehető legalacsonyabb foszfor-tartalnrúaknak kell len­niük, a foszfort az éne frissítéséval távolítjuk el, és a töltetnek egy második frissítési perió­dusban való alapos, salak-mentesítése után a töltetet gázalakú oxigénnel erősen felhevítjük. A forró olvadékba azután -befúvatjuk az alu­mínium- és szénpor elegyét, miután a szén szükséges mennyiségét előproba alapján meg­határoztuk. Mind e különböző kiviteli módok esetén az acél végpróbáinál biztonsággal értük el az alábbi gáztartalmakiat: hidrogén-: 0,0002% alatt; nitrogén 0,004)5% alatt; oxigén 0>,0060°/„ alatt. Minthogy az oxigént az alumínium már a finoimítási periódus kezdetén megköti, az acél kevesebb hidrogént és nitrogént vesz fel. Ha az elegy befúvatása alacsonyabb • hőmérsékle­teken történik, a kedvező gáztartalom, különö­sen az alacsony oxigén-tartalom nem érhető el. Ebiben az acélban, amelyet a találmány sze­rinti eljárás szerint magas hőmérsékleten- dez-Qxidáltunfc, a zárványok száma számszerűen és mennyiségileg is 40—60%Hkal kise!bb, mint a rendesen olvasztott acélban. Szabadalmi igénypontok: 1. Dezioxidáló eljárás rendkívül kis gáztar­t-almú és merevedés közben hőrepedések, ül. tűpórusiok képzésére csekély hajlamot mutató acél előállítására, szénnek és 0,5%-nál keve­sebb oxigént tartalmazó alumíniumnak dez­oxidáló szerként való felhasználásával, azzal jellemezve, hogy a 0,5%-nál kevesebb oxigént tartalmazó aluminfcumport szénporral együtt semleges gáz, oélsaerűen nitrogén vagy argon­áram segítségével közvetlenül a frissítés után, 1630 és 1750 C° közötti fürdőhőmérsékleten- be­fújjuk az aoéMvadékfoa. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom