154084. lajstromszámú szabadalom • Dezoxidációs eljárás rendkívül kis gáztartalmú acél előállítására

154084 után nagyon forró, klb. 1630—1750 C° hőmérsékletű olvadóklha előprőbák útján kiszámított mennyiségű alumíniumot és szenet fújunk; be portaiakban, közömbös gázáram, célszerűen argon- vagy nitrogén-iáram segítségével, ami ál- 5 tal egyidejűleg az acél dezoxidálását és oementálását érjük el. Az oxigénnek alumínium-oxidként a finomítása szakasz kezdetén való megkötése jelentősen lerövidíti ezt a folyamatot és az adag gyorsabban válik önthetővé. Azfe 10 is megállapítottuk, hogy az alumíniummal diezoxidált adagok esetén a hidrogén-felvétel, de különösen a nitrogén-felvétel sebessége a magas hőmérsékletek ellenére kisebb, mint a nagyobb oxigén-tartalmú szokásos adagok ese- 15 tében. Ilyen munkamód mellett meglepő módon jó minőségű acélokat kapunk, mert igen csekély a zárványok mennyisége és alacsony a hidrogén-, nitrogén- és oxigén-tartalom. Gázalakú 20 oxigénnel végzett frissítés után, megfelelő munkamód mellett jóval 1650 C° fölötti acélhőmérsékletek érhetők el. Az alumínium és a szén poralakú elegyét lehetőleg 1675 C° fölötti hőmérsékleten előnyös .befújni. Ekkor 0,20— 25 0,25% szenet, '0,4—0,6% mangánt és 0,3—0,5% szilíciumot tartalimazó ötvözetlen acél esetén a kapott acél az alábbi mennyiségű gázt tartalmazza: hidrogén 0,0002% alatt; nitrogén 0,0045% alatt; oxigén 0,0060% alatt. A be- £0 Eúvanidó alumínium mennyisége 50—80%-kal, célszerűen 60%-kal haladja meg az acélban levő gázok megkötésélhez elméletileg szükséges alumínium mennyiségét. A befúvandó szén hatásfoka kb. 95%. Zárványok mennyiségének 35 nagyfokú csökkentése következtében rendkívül lecsökken a hőrepedések képződése iránti hajlani, ami különösen az acél alaköntése esetén kedvező; az ilyen módbn dlezoixidált aeélokbanf pórusképződés sem lép fel. 40 A találmány szerinti eljárás bármilyen acélelőállítási folyamatban felhasználható, amikor a frissítésnél is magas hőmérsékletek lépnek fel. Jelentősen, mintegy 40—ö0%-kal rövidül a finoimítási periódus. A salak gyorsabban vesz 45 fel ként és hamarabb érhető el az öntési hőmérséklet. Az eljárással tdhát nemcsak jobb acétaiinőségek biztosíthatók, hanem az egyes adagok kezeléséhez szükséges idő is lerövidül és így olcsóbbá válik az olvasztási eljárás. 50 A foszfor- és kén-taftalorn kívánt mértékének; megfelelően az olvasztási folyamatot különíböző módokon lehet vezetni. Olyan adagok eseten, amelyek nem teszik szükségessé az oxigénes frissítés után a salak 55 eltávolítását, a frissítés és a próbavétel után azonnal el lehet kezdeni a salak redukálását. Ha ismeretes az előproba eredménye, ehhez mérten kiszámítjuk: a szénpor mennyiségit, majd azt az alumínium-porral együtt befújjuk go az olvadékba. A salak: mennyiségét megfelelő redukálószerek állandó hozzáadásával csökkentjük. Minthogy az olvadék már az alumínium-és szénpor elegyének befúvásakor majdnem eléri, a csapolási hőmérsékletet, és minthogy az $5 olvadék redukálása következtében a salak nagyon gyorsan (15—20 perc) fehér, ill. karbidos lesz, a esapolás lényegesen koraibban történhet, mint az ismert eljárások esetében; általában elegendő az egyébként szokásos finomítási idő fele. Ennek következtében az az idő is rövidebb, amely ebben a periódusban gázfelvételhez; rendelkezésre áll, és így, alacsonyabb gáztartalmakat érünk el. Olyan adagok esetén, amelyek a frissítő salak részleges eltávolítását teszik szükségessé, a salakmennyiséget mésszel egészítjük ki és az olvadékot már a mész hozzáadása köziben hevítjük. Így kisebb a hőmérséklet-veszteség, és a frissítés után meg lehet kezdeni a salak redukálását az előproíha elemzési eredményeinek beérkezése előtt, majd az elemzés alapján a szénmennyiséget kimérjük és befújjuk az alumínium- és szénpor-elegyét. Az acél hőmérséklete a kemencében ennél a munikaimódnál lfí'50 és 1730 C° között mozog, és az alumínium-oxid; kiválása .annál gyorsabban megy végbe, minél magasabb a hőmérséklet. Olyan adagok esetén, amelyeknek a lehető legalacsonyabb foszfor-tartalnrúaknak kell lenniük, a foszfort az éne frissítéséval távolítjuk el, és a töltetnek egy második frissítési periódusban való alapos, salak-mentesítése után a töltetet gázalakú oxigénnel erősen felhevítjük. A forró olvadékba azután -befúvatjuk az alumínium- és szénpor elegyét, miután a szén szükséges mennyiségét előproba alapján meghatároztuk. Mind e különböző kiviteli módok esetén az acél végpróbáinál biztonsággal értük el az alábbi gáztartalmakiat: hidrogén-: 0,0002% alatt; nitrogén 0,004)5% alatt; oxigén 0>,0060°/„ alatt. Minthogy az oxigént az alumínium már a finoimítási periódus kezdetén megköti, az acél kevesebb hidrogént és nitrogént vesz fel. Ha az elegy befúvatása alacsonyabb • hőmérsékleteken történik, a kedvező gáztartalom, különösen az alacsony oxigén-tartalom nem érhető el. Ebiben az acélban, amelyet a találmány szerinti eljárás szerint magas hőmérsékleten- dez-Qxidáltunfc, a zárványok száma számszerűen és mennyiségileg is 40—60%Hkal kise!bb, mint a rendesen olvasztott acélban. Szabadalmi igénypontok: 1. Dezioxidáló eljárás rendkívül kis gáztart-almú és merevedés közben hőrepedések, ül. tűpórusiok képzésére csekély hajlamot mutató acél előállítására, szénnek és 0,5%-nál kevesebb oxigént tartalmazó alumíniumnak dezoxidáló szerként való felhasználásával, azzal jellemezve, hogy a 0,5%-nál kevesebb oxigént tartalmazó aluminfcumport szénporral együtt semleges gáz, oélsaerűen nitrogén vagy argonáram segítségével közvetlenül a frissítés után, 1630 és 1750 C° közötti fürdőhőmérsékleten- befújjuk az aoéMvadékfoa. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato-2