154082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolin-számazékok előállítására

154082 pin-4-oxid. Alternative l,4-benzodiaz>ep,in-2~ono­kat is előállíthatunk, így pl. 3-tódxoxi-7-klór­-5-fenil-3H-l,4-benziodiazepmH2l(IH)-ont kapha­turik, na az ((I) képletű oly vegyületet, mely­ben minidkét Y halogén, alkálival, foszfortriklo­riddal és valamely kis szénatoimszárnú alkánsav alkálifémsójával kezeljük, majd a kapott ter­méket hidrolizáljuk. A (II) képletű kinazolinnszármazékot úgy ál­líthatjuk elő, hogy a (III) képletű a- vagy ß-oxi­mot, ahol RL és R2 jelenítése a fentiek szerinti, a i(IV) képletű aldehiddel hozzuk reakcióba, ahol 1R3, Yi és Y2 jelentése a fentiek szerinti. Ezt a reakciót úgy hajthatjuk végre, hogy a (IV) képletű aldehidet használjuk reakció­közegként. De alkalmazhatunk közömbös 'szer­ves oldáséiért is, előnyösen olyat, amelyben az oxim jól oldódik, ilyenek pl. kis sziénatom­számú alfcanolok: mint metanol, etanol stb., éter, dioxán, tetrahidrofurán, <»,&>-dimetoxi-di­etiléter, szénhidrogének mint benzol, toluol stb. A reakciót közönséges, magasabb vagy alacso­nyabb hőmérsékleten hajthatjuk végre. Ha a (III) képletű a-O'Ximot reagáltatjuk, a reakció­közeghez nehéz fémsót is adunk. A nehéz fém­sók anioraos része nem lényeges és lehet vala­mely szerves <vagy szervetlen savnak, előnyö­sen az utóbbinak a maradéka. Azt találtuk, hogy előnyösien alkalmazható valamely réz­(II)só, pl. réz!(II)szu]ifát, vagyis a reakciót réz­(II)só, r!ézl(II)szu,líát jelenlétében hatjuk végre. A rézi(II) szulfát mennyisége lényegtelen, mégis azt találtuk, hogy a rézl(n)só mint rézi(II) szul­fát előnyösen befolyásolja a (III) képletű «­-oxim és a (IV) képletű aldehid reakcióját. A (IV) képletű aldehid reakciója a (III) kép­letű ^-oodmmial előnyösen! ugyancsak nehéz fémsó jelenlétéiben hajtható végre, úgy mint azt az «-oxim, esetéiben leírtuk, de használha­tunk Mzisos vagy savanyú katalizátort is, melynek mennyisége nem lényeges. A katali­zátor szerves vagy szervetlen vegyület lehet, pl. az, alkalmas Ibázasös katalizátor piridin vagy vasonló és savas katalizátor hidrogén­halogenid', pl. sósav, Ibrómhidirogén vagy ecet­sav és hasonlók. íRieiaktánsként a dihalogén­acetaMelhiid részesül előnyben. Jóllehet bár­mely dihalogénaicetaldíehidet használhatjuk, előnyben részesítjük a diklóracetaldehidtet. A diMóracetalidiehiidlet desztillált vagy polimer alakjában is alikjahnazhatjuk. A reakcióhoz a dihalogénacetalídehidet reakeiöközegként is használhatjuk, Előnyöslen k(b. 0—80 C" közötti hőmérsékleten dolgozunk. A {II) képletű vegyületeket a (Ilii) képletű a-O'xiimlból is előállíthatjuk, ha ezt acetomnal nehéz fémsiák jelenlétében a fenti módon ke­zeljük, amikoris 2,i2Hdi:metil-il,2-dihiidro-kina­zolin-ő-oKidot kapunk, melyben a következő lépésiben a két metiicsopartot hidrogénnel és dihalogénalkil-esoporttal helyettesíthetjük ak­ként, hogy a dímetil-jvegyületet dihaloacetil al­dehiddel hevítjük és a keletkező aceton t egy­idejűleg desztillálással eltávolítjuk, amikoris a (II) képletű vegyülethez jutunk. Az alábbi példák a találmány 'szerinti új el­járást szemléltetik. Az olvadáspontok korrigál­tak. 5 1. példa: 1,8 g '(6 mmol) nátriumdikro'mát--dihidrát 50 ml ecetsavval készített oldatához 5 g. (14,7 mmól) i6-klór-H2:-idiklórmetil-l,;2;-dahidro-4-fenil­kinazolin-3-oxido't adunk. Az oldat gyorsan 10 Bötétzölddé válik. A terméket 100 ml vízzel . lecsapjuk, a 6-klór-2-dikJórmetil-4-fenilfcin,azo­lin-3-oxid nyers csapadékot metilénkloridban feloldjuk és Woelm gyártmányú alumínium­oxiddal töltött rövid oszlopon át visszük. Az 15 eluátum első 250 ml-ének vákuumban való koncentrálása a tiszta, 150—153 C°-on olvadó terméket adja. A kiindulási terméket a következőképpen állíthatjuk élő: 20 Polimer di'klóraicetaldehidet oly módon ds­polimeriziálunk, hogy a kereskedelemben kap­ható polimer termék 200 g-ját 180 C°-on olaj-' fürdőn hevítjük és a dfesztillátumot felfogjuk. 171,5 g (1,52 mól) 90—120 C°-on forró frakciót 25 492,5 g (2 mól) 2-amino-5~MórbenzDifeno,n-/­-oxim 1,3 liter etanolal készített oldatával egyesítjük. Ezt az elegyet kb. 5 percig mele­gítjük gőzfürdőn, amikoris a termék kristá­lyosodása megindul. Az elegyet ezután hűtő­£0 szekrényben lehűtjük; a világossárga 6-klór­-2-diklórrr*til-il,i2-dmidro-4i-feriil-k'inazoiin-3-oxidot összegyűjtjük és egymás után kis meny­nyiségű etanolial, éterrel és petroléterrel mos­suk, olvadáspont 200—201 C°. ' £5 Tetrahidroíurián/vízből való átkrístályosítás­sal a termék .analitikailíag tiszta mintáját kap­juk, olvadáspont 208—206 C'°. 40 2.. példa: 1,8 g (6 mimól) nátriumdikromát-dihidrát 50 ml ecetsavas oldataihoz 5:,0 g (16,3 mmól) 6^klów2-klórmietil-l,2-dihidiro-4-fenilkinazolin--3-oxidot adunk. Az elegyet két percig kavar-45 juk, 150 ml vízziel hígítjuk és 300 ml metilén­kloriddal extraháljuk. A metilénkloridos kivo­natot sóoldattal mossuk, nátriurnszu'lf áton megszárítjuk és vákuumban koncentráljuk, amikoris barna olajat kapunk, Ezt az olajat 50 rövid, aluminiunioxiddial töltött oszlopon ke­resztül 250 ml metilénkloniddlal mossuk. A me­tilénkloridos eluátum, besűrítésekor a 6-klór­-2-klórmetü-4-fenilkinazolin-3-oxid fehéres kris­tályait kapjuk, olvadáspont 126—130 C°. 55 Kloroform és hexán elegyélből történő átkris­tályosításkor a tiszta, 128—130 C°-on olvadó terméket kapjuk. A kiindulási anyagot a következőképpen ál­líthatjuk elő: 60 46 ml Móraicetaldehid-dietillacetált visszafo­lyatás közben 15 percig 46 ml l,5n (0,069 mól) sósavval melegítünk. Ezt az oldatot 10 C°-r:a lehűtjük és 49,3 g 2ramino~5-klárbenzo­fenon-^-oxim 10 C°-os hideg oldatához adjuk, 05 melyet az oxknnak 100 ml meleg etanolban 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom