154038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására

154038 3 4 kek egyikével való reagáltatásával. Védőcső­portként előnyösen egy Schiff-bázist vagy egy benziloxikarfoonil-KSoportot használunk. Ezután a kondenzációt egy IV általános képletű feno­tiazinszármazék és egy így védett III általános képletű aminoalkohol között hajtjuk végre, majd a kondenzációs terméket az amin-funkció visszaállítása céljából az erre rendszerint hasz­nált módszerek szerint kezeljük. Így például katalitikus hidrogénezést alkalmazhatunk szénre felvitt palládium mint katalizátor jelen­létében. A II és IV általános képletű fenotiazinszár­mazékok a megfelelő V általános képletű sa­vakból állíthatók elő — ebben a képletben R, RÍ és Y jelentése azonos a fent megadottal —. E célra az észterezésnek és a savkloridok elő­állításának szokásos módszereit alkalmazhat­juk. Abban az esetben, ha Rt hidrogénatomot je­- lent, az V általános képletű fenotiazinszárma­zékok előállítása történhet például S. P. Massie és munkatársai által [J. Org. Chem. 21, 1006 (1956)] a farmakológiailag hatástalan 3-feno­tiazinil-ecetsav előállítására leírt módszer sze­rint, azaz VI általános képletű ketonokat — ebben a képletben R és Y jelentése azonos a fent megadottal — Willgerodt-reakciónak vet­jük alá, majd az így képződött amidokat vagy tioamidokat hidrolizáljuk. Abban az esetben, ha Rí metil- vagy etil­csoportot jelent, az V általános képletű feno­tiazinszármazékok VII általános képletű feno­tiazinszármazékok egyidejű hidrolizálásával és dekarboxilozásával állíthatók elő — a VII ál­talános képletben R és Y jelentése azonos a fent megadottal, R^ metil- vagy etilcsoportot, R3 és R 4 pedig 1—4 szénatomos alkilcsoporto­kat jelent. Ezt a reakciót a maionsavészterek egyidejű hidrolizálására és dekarboxilozására szokáso­san alkalmazott módszerek szerint foganato­sítjuk; előnyösen nátriumhidroxidot használva reagálószerként és etanolt oldószerként. A VII általános képletű fenotiazinszármazé­kokhoz egy VIII általános képletű reakcióké­pes észternek —• ebben a képletben R^ jelen­tése azonos a fent megadottal, X pedig reak­cióképes észtermaradékot jelent — egy IX ál­talános képletű fenotiazinszármazékkal — eb­ben a képletben R, Y, R3 és R 4 jelentése azo­nos a fent megadottal — való reagáltatása út­ján jutunk. A VIII általános képletű észter képletében X például halogénatom vagy kén­savészter- vagy szulfonsavészter maradék, pél­dául metoxiszulfoniloxi- vagy metánszulfonil­oxi- vagy p-toluolszulfoniloxi-maradék lehet. Ezt a reakciót a maionsavészterek alkilezésé­nek szokásos módszerei szerint hajtjuk végre, azaz egy bázisos szer, például alkálialkoholát, alikáiliamild vagy alkálifém jelenlétében szer­ves oldószerben, például benzolban, toluolban, etanolban vagy étéiben dolgozva. A IX általános képletű fenotiazinszármazé­kok a X általános képletű fenotiazinszármazé­kokból állíthatók elő — ebben a képletben Y, R és R3 jelenítése azonos a fent megadottal — Ezt a reakciót végrehajthatjuk akár egy XI általános képletű alkilkarbonáttal közvetlenül — ebben a képletben R4 jelentése azonos a fent megadottal — akár egy XII általános kép­letű alkiloxaláttal — ebben a képletben R4 je­lentése azonos a fent megadottal — majd a ter­mék dekarbonilozásával. Az I általános képletű új termékek adott esetben megtisztíthatók fizikai módszerekkel (mint a desztilláció, kristályosítás, kromatogra­fálás) vagy kémiai úton (például sók képzésé­vel, ezek kikristályosításával, majd lúgos kö­zegben való elbontásával). Ezekben a művele­tekben a só anionjának természete közömbös, az egyetlen követelmény az, hogy a só jól meg­határozott legyen és könnyen kristályosodjék. A találmány értelmében előállított új termé­kek átalakíthatók savakkal alkotott addíciós sóikká és kvaterner ammóniumsóikká. Az addíciós sókat előállíthatjuk az új ter­mékeknek alkalmas oldószerekben savakkal való reagáltatása útján; szerves oldószerekként például alkoholokat, étereket, ketonokat vagy klórozott oldószereket használunk; a keletke­zett só esetleges bepárlása után kicsapódik az oldatából, és szűréssel vagy dekantálással el­különíthető. A kvaterner ammóniumsók előállíthatók az új vegyületeknek reakcióképes észterekkel való reagáltatása útján, adott esetekben szerves ol­dószerben, közönséges vagy gyorsabban kissé fokozott hőmérsékleten. Az I általános képletű új fenotiazinszárma­zékokmak és sóiknak értékes farmiaikodinami­kai tulajdonságaik vannak, különösen hatáso­sak mint gyulladás elleni, reuma elleni és görcsoldó szerek, és jó eredményt mutattak ál­latokon végzett fiziológiai próbák során az ál­lat súlyára számított 10—100 mg/kg adagok­ban. Gyógyszerként az I általános képletű új ter­mékek felhasználhatók akár a bázis alakjá­ban, akár eltűrhető, azaz az alkalmazott ada­gokban nem toxikus addíciós sóik vagy kva­terner ammóniumsóik alakjában. Farmakológiailag eltűrt addíciós sókként pél­dául megemlítjük szervetlen savak sóit, pél­dául a hidrokloridokat, szulfátokat, nitrátokat, foszfátokat, továbbá szerves savak sóit, például az acetátokat, propionátokat, szukcinátokat, benzoátokat, fumarátokat, maleátokat, teofillin­acetáítokat, szalicilátokát,! flenoffitalinátokat, meti­lén-bisz-A-oxinaftoátokat, továbbá a megfelelő savak helyettesített származékainak sóit. Farmakológiailag elfogadható kvaterner am­móniumsókként megemlíthetjük szervetlen vagy szerves észterek származékait, mint pél­dául a klór-, bróm- és jódmetilátokat, -etiláto­kat, -allilátokat és -benzilátokat, a metil- és etilsziulfátokat, a toenzolsziulfonátokat, és ezek­nek a vegyületeknek: helyettesített származékait. Az I általános képletű termékek közül ki-10 15 20 25 hO 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom