154028. lajstromszámú szabadalom • Kicsatoló rendszer rezonátorral működő VRH oszcillátrohoz

154028 miatt nem lehet elhelyezni pl. a hurokban a generátor belső ellenállást biztosító ellenállást. Ennek geometriai méretei ugyanis a nagy teljesítmény miatt jóval nagyobbak. Így tehát definiáltán belső ellenállás adódik, ill. csak nagy csillapítás árán lehet határozottá tenni. Ekkor viszont nem teljesül az eredeti nagyobb teljesítményre vonatkozó követelmény. Az üreg és a kimenet közti nagy csatolás miat+ túlzottan megnő a terhelés-visszahatás, ill. attenuator visszahatás. Ez az oszcillátor frekvenciájának, ill. kimenő teljesítményének nagyméretű megváltozását jelenti a terhelés, ill. a csillapító változtatásnak hatására. Ezek a jelenségek nagymértékben csökkentik a generátor használhatóságát. A visszahatás meggátlására szokásosan alkalmazott módszer — elválasztó fokozat beiktatása az oszcillátor és kimenet közé —, igen bonyolult és drága megoldás ebben az esetben. Elválasztó erősítőként itt ugyanis még egy, az oszcillátorral azonos felépítésű koaxiális rendszer szükséges, amely már önmagában is azonos értéket képvisel, mint az oszcillátor; nem említve az együttfutás követelményéből adódó pontossági értékek betartását, amely azt jelenti, hogy a készülék ára emiatt kb. kétszeresére növekszik. Nem ad megoldást ebben az esetben egy szabályzó rendszer beiktatása sem, amely a kimenő szint érzékelésével ennek stabilizációját biztosítaná, például az oszcillátor anódfeszültség visszaszabályzásával, mivel a szabályozandó jel változása esetleg többszöröse lehet az eredeti értéknek. Ekkora ingadozás megszüntetésére sem az ismert szabályozó rendszerek, sem az oszcillátor maga sem alkalmas. Mechanikus visszaszabályzás, pl. a csatolóihurok automatikus mozgatása a megoldás bonyolultsága, ill. drágasága miatt nem jöhet számításba. Mindezek mellett szabadon marad az állandó belső ellenállás biztosításának kérdése. Ezeknek a problémáknak a megoldására, ill. az eredeti követelmények kielégítésére szolgál a találmány szerinti elrendezés. Amint az előbbiekből látható, a legnagyobb nehézséget jelenti, hogy amíg hangolásnál a koaxiális rezonátor hossza változik, a csatolók (pl. hurok) helyzete és nagysága állandó, azaz a hullámhosszhoz képest változó, így tehát változik a kicsatolt teljesítményszint is. A találmány szerinti megoldásban olyan kicsatoló rendszert választottunk, amely a koaxiális rezonátor hangoló dugattyújának mozgatásakor együtt változik a rezonátorral, azaz a rezonátorhoz vagy hullámhosszhoz mért relatív hossza nem változik. Ez elvileg a kicsatoló szint állandóságát jelenti, mivel ez a csatolás mértékétől, azaz az üreghez mért relatív mérettől függ, ez viszont ebben az esetben állandó. Ennek kivitelezésére koaxiális rezonátoroknál gyakorlati lehetőség van. A rezonátor üregbe a találmány értelmében az üreg tengelyével párhuzamosan egy megfelelő geometriájú második belső eret 'helyeztünk el, amelynek hossza megegyezik a rezonátorral. Természetesen a hangoló dugattyú kialakításánál ezt 5 tekintetbe kell venni. A behelyezett második belső ér geometriáját két követelmény határozza meg. A kivett teljesítmény, azaz a csatolás mértéke, amelyből az eredeti koaxiális, belső értől való tá-10 volság adódik. Második követelmény a szükséges generátor belső ellenállás, amelyből a csatoló tápvonal másik keresztmetszeti méretét (pl, szalagszélesség) lehet kiszámítani. I Az állandó kis állóhullám arányú generátor 15 belső ellenállást itt a csatoló tápvonal mindkét végének kivezetésével lehet megvalósítani úgy, hogy az egyik végét a kívánt értékű ellenállással zárjuk le, valamint magát a csatoló tápvonalat is a kívánt értékkel megegyező hullám-20 ellenállással valósítjuk meg. Ekkor ugyanis a csatoló tápvonal másik kivezetésénél —, amelyet generátor kimenetelnek választunk — természetszerűleg a kívánt generátor belső ellenállást lehet mérni. 25 A találmány szerinti csatoló tápvonal egy példa szerinti elrendezését az anódrezonátor üregben vázlatosan az 1. ábra mutatja. Az üreg hossztengelyével párhuzamos fémszalagból vagy fémhuzalból készült 1 csatoló tápvonalat 10 az l/a szigetelő kitámasztók tartják azonos távolságban az üreg falától, ezzel biztosítva a szükséges csatolás és a megfelelő hullámellenállás értékét. Az üreg falán a csatoló tápvonal mindkét vége szigetelőn keresztül van kive-35 zetve és egyik vége a 2 lezáró ellenálláshoz, másik vége a 3 kimenetet képező csatlakozóhoz van vezetve. A 8 hátsó maradék üreg csillapítására az 5 szigetelőből készült dugatytyútestben az elosztott jellegű 4 ellenállások 40 vannak elhelyezve, amelyek a 4a és 5a érintkezőkön keresztül zárják le a hátsó üreget. Az 5a érintkezőkön a 6 helyen kivágás van az 1 csatoló tápvonal helyének biztosítására. A 7 katód hangoló dugattyú fémből készült, mivel 45 itt nem merül fel a hátsó üreg csillapításának problémája. Ez a megoldás egyben az oszcillátor üzemi állandóságát is biztosítja, ill. nagymértékben csökkenti az attenuator és terhelés visszaha-50 tást. A lezáró ellenállás ugyanis állandó terhelést biztosít az oszcillátor számára, pontosabban a külső terhelés + oo és — oo közötti változása az oszcillátor terhelésben csak kétszeres változást okoz. Így a jelentkező osz-55 cillátor frekvencia, ill. kimenő szint eltolódás is jóval kisebb, mint abban az esetben, amikor az oszcillátor teljes terhelését a külső lezárás adja. Tehát a találmány szerinti elrendezéssel 60 megoldhatjuk a szintstabilizáció mellett mind az illesztés, mind pedig a visszahatás csökkentésének problémáját nagy kimenő szint esetére is. A hangolás folyamán még megmaradó, az 65 oszcillátor működési feltételeinek változásából