154023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi és állati eredetű olajok finomítására

3 154023 4 vizes hidrotrop/szappan és olajos rétegre engedjük szétválni, a vizes hidrotrop/szappan réteget eltávolítjuk és ehhez annyi cinksót adunk, amely a jelenlevő szappanok cinkszappanná való átalakítására szükséges, a cinksókat eltávolítjuk és a vizes réteget a folyamatba viszszavezetjük. A zsírsavakon kívül más szerves anyagok, mint pl. proteinek, aldehidek és színezőanyagok, amelyek a glicerid olajoknál hidrofilebb, azonban a szappanoknál kevésbé hidrofil tulajdonságokkal rendelkeznek, szintén eltávolíthatók és az olajos fázisból a vizes fázisba mennek át. Ennek folytán a találmány szerinti eljárással nyert olajok lényegében minőségben megegyeznek a szokásos finomítással, adszorptív derítéssel és szagtalanítással előállított olajokkal. A találmány szerinti eljárás felhasználásával néhány esetben lehetővé válik, hogy a finomítási műveletek számát egy lépésre csökkenthetjük. Olyan esetben, ha nagyobb tisztaságú olajat kívánunk kinyerni, úgy az olajos fázist a szappan/hidrotrop fázistól való elválasztása után további kisebb mennyiségben alkalmazott vizes hidrotrop oldattal kezelhetjük és az így képzett két fázist szétválásig állni hagyjuk. A vizes fázist ezt követően leválasztjuk, az olajos fázist pedig vizes mosás után vákuumban szárítjuk, amikoris lényegében tiszta glicerid olajokat nyerhetünk ki. A találmány szerinti célra alkalmas hidrotrop anyagok, vagyis az aril- és alkil-aril-szulfonsavak alkálifém-, alkáliföldfém és ammóniumsói nem csökkentik jelentékeny módon a víz felületi feszültségét. Főként olyan vegyületekkel érhető el ez a hatás, amelyeknek alkil-esoportja legfeljebb 8 szénatomot tartalmaz. Ilyen vegyületekre példaképpen a benzol-, toluol, cimol- és xilolszulfonátok nátriumvagy káliumsóit, f5ként a nátriumxilolszulfonátot (S.X.S.) említjük meg. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy olyan nyersolajok tisztítására is felhasználható, amelyek a normál mennyiséget meghaladó mennyiségben tartalmaznak zsírsavakat és amelyeket tehát nem lenne érdemes vagy lehetséges a szokásos módszerekkel finomítani, mivel igen nagy olajveszteségek lépnének fel, vagy a szappan/olaj-emulziók megtörése bizonyulna lehetetlennek. Főként a mintegy 25% zsírsavat tartalmazó faggyús olajok, oliva-olaj és rizskorpa-olaj finomítható a találmány szerinti eljárással, amikoris igen csekély mértékű glicerid-olaj veszteséggel kell számolni. A növényi olajok extrahálását az egyik módszer szerint úgy végzik, hogy a zúzott magokat valamely szénhidrogénes oldószerrel, pl. hexánnal kezelik. Azt találtuk, hogy az olajnak így képződő oldata igen jól megfelel a találmány szerinti eljárásban való felhasználásra, mivel a vizes hidrotrop/szappan-réteg és az olaj/oldószer-réteg szétválása sokkal gyorsabban végbemegy, mint hogyha az olajat szénhidrogénben nem oldják fel előzetesen. Pl. ha fel nem oldott olajat alkalmazunk, akkor a szétválás órákat vesz igénybe, ha azonban hexános oldatot alkalmazunk, úgy a szétváláshoz mindössze 2 vagy 3 perc szükséges. En-5 nek folytán a találmány leírásában és az igénypontokban az „olaj" elnevezésen olyan olajat értünk, amelyet előzőleg szénhidrogénes oldószerekben oldottunk fel. A vizes és oldószeres fázisok szétválásához 10 szükséges rövid idő lehetővé teszi, hogy az olajok szénhidrogénes oldatait különös előnnyel használhassuk fel a jelen találmány szerinti eljárás folyamatos eljárássá való átalakítására. A hidrotrop anyagok szokásos előállítása 15 folytán a késztermékek jelentékeny mennyiségben szulfon jellegű terméket is tartalmaznak. Ha tehát a finomított olajat élelmiszerben vagy élelmiszer előállításánál használják fel, úgy a szulfonokat a felhasználás előtt el kell távolí-20 tani, mivel a szulfon jellegű vegyületek az olajban oldódnak és a finomított olajban is visszamaradnak a hidrotrop réteg elválasztása után. A szulfon jellegű termékektől mentes thidrot-25 rop anyagokat könnyen előállíthatjuk, ha a nyers szulfonsavakat, amelyeket szénhidrogének szulfonálása során nyerünk, vízzel való lehűtés után, azonban a semlegesítés előtt szerves oldószerrel mossuk. A nyers szulfonsava-30 kat bármely szokásos módszerrel előállíthatjuk, pl. az akiiariiszénhidrogének oleummal vagy más szulfonáló szerekkel való kezelésével. A nyers szulfonsavak kimosása bármely szoí5 kásos oldószeres extr akciós technológiával kivitelezhető, előnyösen azonban ellenáramú extrakciós műveletet alkalmazunk. Az extraháláshoz használt oldószerekkel szemben az oldószeres extrakciónál szokásos követelményeket tá-40 masztjuk, célszerűen azonban azokat az alkilarilszénfhidrogéneket használjuk fel, amelyekből a szulfonsavakat is előállítottuk. A szulfon jellegű termékek megfelelő gyors módon végrehajtható extr akciójához a nyers-45 savakat és az oldószert extrahálás közben keverésnek vetjük alá. Azt találtuk, hogy az ellenáramban alkalmazott mosószerrel jó eredményeket kapunk, ha az oldószer forrpontjáig terjedő hőmérsékleteket, előnyösen azon-50 ban inkább szobahőmérsékletet alkalmazunk és atmoszférikus nyomáson dolgozunk. Célszerűnek bizonyult az is, hogy ha a mosási műveletet folytonos eljárással végezzük ellenáramú extraktorakból álló berendezéssorral, továbbá 55 az oldószerből a nyers szulfonsavra számítva kisebb mennyiségeket, pl. 10 súly%-ot használunk fel. Szakaszos módszer alkalmazása esetén az oldószer és nyerssav térfogatarányát előnyösen 6° 1:6 értékre választjuk meg. A szulfon jellegű termékeket tartalmazó oldószert visszavezethetjük a folyamatba további nyers szulfonsavak feldolgozásálhoz vagy pedig elöntjük. Az oldószer visszakeringtetése 65 esetén előnyösnek bizonyult, hogyha a szul> 2